Kiírták a pályázatot a Zeneakadémia rektori posztjára, mert a jelenlegi rektor, akinek mandátuma 2023. október 31-ig szól, a törvény értelmében harmadik ciklusra már nem pályázhat. Egy civilizált országban ez nem lenne ügy, de Budapesten vihart kavart.      

Mi történt?

Egy rektori pályázat feltételrendszere elvileg nem kellene, hogy sok meglepetéssel szolgáljon. 

Egyetemről beszélünk, tehát a nem lehet csodálkozni, ha a felhívás alapja az egyetemi tanári cím birtoklása. Egyetemi tanár az lehet, aki rendelkezik doktori fokozattal, habilitált, az általa művelt zenei területen magasfokú jártassággal bír, megfelelő tanítási tapasztalattal, nyelvismerettel és számottevő nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. Emellett elvárás, hogy legyen mély ismerete a felsőoktatási intézményi adminisztrációról, vezetői tapasztalata, valamint mutasson be egy érthető víziót, átfogó stratégiai elképzelést az intézmény jövőjéről. 

A felsőoktatási törvény értelmében egy rektori pályázatra érkező jelölteket az Egyetem legfőbb döntéshozó testülete, a Szenátus hallgatja meg, majd a titkos szavazáson legmagasabb pontszámot elérő jelöltet terjeszti fel a Minisztérium felé. A Minisztérium dönt, és a rektort ez alapján a Köztársasági Elnök nevezi ki. 

A Liszt által alapított Zeneakadémia rektorai az intézmény történetének 148 éve alatt mindig megfeleltek az adott kor törvényi előírásainak. Voltak közöttük előadóművészek, zenetudósok és zeneszerzők is.

A Minisztérium 2023 tavaszán előzetes egyeztetésre megküldött egy tervezetet az Egyetem részére az általa gondolt pályázati feltételekről, amit az Egyetem kiegészített az általa kívánatosnak tartott szempontokkal. Reakció hónapokig nem érkezett (ez újabban szokás Magyarországon), majd váratlanul megjelent a kiírás július 3-án. Amellett, hogy  köszönőviszonyban sem volt a tavasszal véleményezett tervezettel, a kiírás súlyosan diszkriminatív jegyeket mutatott, mert kizárólag klasszikus zenei előadóművészek pályázhattak volna egy olyan intézmény élére, ami egyébként a zenepedagógia, az alkotóművészet (zeneszerzés, muzikológia), a jazz, a népzene és az egyházzene teljes spektrumát is lefedi képzéseivel.

A magyar zenei szférában korábban elképzelhetetlen tiltakozáshullám vette kezdetét, 231 zeneakadémiai oktató (az egyetemen tanítók abszolút többsége) és számos zenei szervezet, az MTA, valamint az Európai Zeneakadémiák Szövetsége emelte fel a szavát. Ennek hatására miniszter úr jelezte (nem hivatalos levélben, hanem egy TV-interjúban), hogy visszavonja az inkriminált pályázatot, újat ír ki helyette, és ismertette vízióját az általa(!) kívánatosnak tartott jelöltről, többek között a világítótorony metaforát használva. 

Az új kiírás  viszont másképpen lett elképesztően diszkriminatív, ugyanis olyan szinten lett személyre szabva, ami példa nélküli a magyar és talán a nemzetközi felsőoktatás történetében is.

Kire lett szabva a kiírás és miért?

Interjúkból lehetett tudni hónapok óta, hogy vannak önjelölt pályázók, akiknek ambíciói messianisztikus küldetéstudattal párosulnak. Egyikük volt Keller András (1), nemzetközileg elismert hegedűművész, kamarazenész, karmester, a Concerto Budapest igazgatója, a Guildhall School of Music and Drama vendégművésze és az International Béla Bartók Chair cím viselője, magyar művész. 2012 és 2015 között a Zeneakadémia Kamarazenei Műhelyét vezette (tanszékvezető nem lehetett, mert nem volt meg az ehhez szükséges minősítése, azaz doktori fokozata). Minden követ megmozgatott, hogy zenekara, a Concerto Budapest legyen a Zeneakadémia rezidens zenekara, de a felsővezetés másként döntött. Végül viharos körülmények között távozott (ekkor fogadta be a Guildhall), mert komoly problémák merültek fel tanítási stílusa, hangneme miatt, és rendszeresen előfordult, hogy elmaradt óráit nem pótolta (Keller szerint ez nem volt igaz, és kreditháló-akrobaták által vezetett intézmény rágalmainak aposztrofálta a vádakat). Hangneme és verbális abúzus vádja miatt a közelmúltban jelenlegi zenekaránál is zajlott ellene - megkérdőjelezhető körülmények között - vizsgálat, amely elmarasztaló ítélet nélkül zárult. 

Zenekara pár évekkel korábban a csőd szélére került és csak az akkori Orbán kormány direkt beavatkozásával sikerült a túlélését biztosítani. 

Miniszter úr pedig idén tavasszal kilátásba helyezte az állam általi kultúrafinanszírozás (ideértve a szimfonikus zenekarok fenntartását is) gyökeres átalakítását.

A rektori pályázat előzetes egyeztetési fordulójának időpontjában Keller András még nem felelt meg az elvárások között szereplő egyetemi tanári fokozatnak. Viszont nem sokkal korábban a Parlament gyorsan elfogadott egy törvénymódosítást (abszolút többséggel ez gyerekjáték), miszerint a második Orbán kormány ideje alatt köztestületté nyilvánított és az állam által kiemelten  finanszírozott Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is kinevezhet ú.n. „egyetemhez nem rendelt” egyetemi tanárokat az államtól kapott díjaik, kitüntetéseik alapján. Azaz bármilyen egyetemet megkerülve ruházhat fel adott (általában nem a szakma, hanem a politika által odaítélt) díj(ak) alapján valakit egyetemi professzornak. 

Láss csodát, Keller Andrást (és Kelemen Barnabást) ki is nevezte professzornak az MMA, pont azokban a hónapokban, amikor a Miniszter nem reagált az előzetes egyeztetésre megküldött pályázati feltételekre kapott zeneakadémiai válaszra. 

Capisci?

Na, de kellett találni még olyan feltételeket, aminek az Egyetem jelöltje, a Szenátus támogatását (is) élvező rektorhelyettes nem felelt meg, és gyorsan bele kellett írni az új pályázatba. Ezek lettek azok a díjak, melyekkel csak Keller András rendelkezett. Miniszter Úr ráadásul annyira rutintalan volt, hogy egy új TV interjúban elárulta, hogy ő bizony egyeztetett komoly szakmai szervezetekkel a feltételekről, a bibi csak annyi, hogy az egyik "komoly" szervezet, egy néhány hete (!) megalakított, Magyar Muzsikusok Szövetsége (MaMuSZ) névre hallgató egyesület, melynek hogyhogy, hogyhogy nem, éppen Keller András az elnöke. A másik szervezet az MMA (2) volt, és a kör bezárult. 

Közben a kormány kézivezérelt médiagépezete beindított egy korábban már jól bevált lejárató kampányt az Egyetem és belső jelöltje ellen, jelentéktelennek, súlytalannak beállítva őket. 

A Magyar Rektori Konferencia – már nem először – mélyen hallgat.

Miért kell ennyire biztosra menni, hogy a kerülőúton megkapott professzorság mellé felsoroljanak olyan díjakat a pályázati kiírásban, amikkel csak Keller András rendelkezik? Miért ez a mindenki pofájába röhögés?

Vélhetően ugyanaz a térfoglalás készül, amivel 2 évvel ezelőtt durva politikai támadásoktól kísérve kiherélték a 155 éves SZFE-t és autonómiájától megfosztva, erőszakkal kényszerítették a modellváltásba. Akkor az egyetem látványosan és frappánsan ellenállt, 71 napos egyetemfoglalásuknak csak a Covid szabályok vetettek véget. (Ironikus, de az új SZFE a felmondott/eltávolított minősített tanárait szintén csak „kerülőutas professzorokkal” tudta pótolni, hogy ne veszítse el egyetemi státuszát).

Ez a modellváltás jelenleg a magyar felsőoktatás nem egyházi működtetésű intézményei jelentős hányadának, 21 egyetem működésének alapja. Az egyetemek egy része zsarolással, azaz az állami támogatás megvonásának belengetésével, néhány esetben megkérdőjelezhető körülmények között „váltott modellt”.  

Viszont öt egyetem eddig ellenállt az erőltetett modellváltásnak, egyik közülük a Zeneakadémia, aminek Szenátusa többször kinyilvánította a modellváltás szükségtelenségét, különösen az Erasmus források befagyasztása óta(3).

De látjuk, így jár, aki ellenáll: durva, a működtetést alapjaiban veszélyeztető folyamatos forrásmegvonással büntetik, amit egy az oktatási oldallal nyílt háborút viselő kancellár hajt végre, és ezt a Szenátus által nyíltan nem támogatott Keller Andrásra kiírt rektori pályázattal fejelik meg. Keller Andrástól pedig – cserébe a korábbi zenekarmentésért és a kultúrafinanszírozás átalakításának negatív hatása alóli mentességért – ki tudja mit várnak el… a modellváltást éppen tagadják, de láttunk már karón varjút… 

Sőt, elkezdtek megjelenni a Keller Andrást nyitott, együttműködő, jóságos, empatikus zenekarvezetőnek bemutató alákérdezős interjúk, amiből megtudjuk, hogy csak a művészi nagyság számít, és tetteit pusztán a jószándék és hazája zenei életének jobbítása vezérli. Az MMA elnökének pedig november 5-ig szól a mandátuma…

(1) a másik jelölt Kelemen Barnabás végül visszalépett, vélhetőleg a független média által megszellőztetett, több száz millió forint értékű állami támogatásai körüli tisztázatlan kérdések miatt

(2) Az MMA elnökével Vashegyi Györggyel, aki történetesen zenész, személyesen egyeztetett, azonban mint utóbb kiderült, az elnök az MMA Zeneművészeti Tagozat tagjainak felhatalmazása nélkül tárgyalt.

(3) A modellváltó egyetemek ügye nem kerülte el az Európai Bizottság figyelmét, ugyanis azt a döntést hozták, hogy megfelelő törvényi garanciák bevezetéséig a modellváltott egyetemek tehát azok oktatói és polgárai nem részesülhetnek Erasmus, Horizon2020 és egyéb fejlesztési támogatásokban. Nem látják ugyanis biztosítottnak sem az egyetemi autonómiát, sem az uniós fejlesztési források jogszerű és ellenőrizhető felhasználását, mert ezen egyetemek döntéshozó szerveit aktív, az Orbán kormányhoz közvetlenül köthető politikusok vezetik, tulajdonosi szerkezetük nem mindig átlátható, működtetésük pedig zavarosan ötvözi a privát/piaci és állami forrásokat. 2022 decemberében kelt a döntés, azóta az Orbán kormány nem tette meg az elvárt lépéseket, így jelenleg a legnagyobb esélye annak van, hogy többezer diák és oktató esik el 2024-től az Erasmus program nyújtotta mobilitások ill. a kutatócsoportok a Horizon2020 előnyeitől. A magyar felsőoktatás izolálódik, és nem szakmai teljesítménye miatt.

The appointment process for the position of President of the Liszt Academy has recently
opened, as the current President, who is in office until 31st October 2023, cannot apply for a
third term according to law. In a civilised country, this would not be an issue, but it has
created turmoil in Budapest.

What has happened?

The Minister of Culture and Innovation is responsible for publishing the calls for applications
for university president positions.
The requirements of a president’s position should not be too surprising.
The Liszt Academy is a university; thus, the basis of an application is the rank of a university
professor, which is tied to a high level of expertise in the candidate’s field of music, a doctoral
degree, appropriate teaching experience, language skills and international connections, and
in Hungary the successful completion of the “habilitation” procedure some years previously.
Besides that, it is necessary to be familiar with the administration of higher education, to
have management experience in the area, and a clear vision, a general strategy about the
future of the institution.
The presidents of the Academy of Music, founded by Franz Liszt himself, have always met the
requirements of the given era as specified by law throughout the 148 years of the existence of
the institution. These have included performing artists, musicologists, and composers.
In the spring of 2023, the Ministry sent a draft of the application information to the Liszt
Academy for preliminary discussions, which the Academy completed with some points they
thought were important. There was no reaction for months (which is quite typical for the
Hungarian government), then, one night out of the blue (also quite typical for the Hungarian
government), the call for application was published on 3 rd July. Besides having nothing
whatsoever in common with the draft discussed in the spring, it contained some severely
discriminatory characteristics, since only performing classical musicians were eligible to
apply to become president of the institution whose curricula, as a matter of fact, extend to the
whole spectrum of creative arts (composition, musicology), teacher training, jazz, folk music,
and church music.
A previously unimaginable wave of objections started in the Hungarian musical sphere. 231
teachers of the Academy (the absolute majority), several music organisations, and the
Association of European Conservatoires (AEC) have raised their voices. As a result, the
minister said (not in official communication, but in a TV interview) that he would revoke the
application in question and publish a new one instead. He also added that he envisages a
“lighthouse” to the top position of the Liszt Academy.

The new job advertisement published with a deadline of 20th August, 2023, however, is still outrageously discriminatory, but in a different fashion, since it is tailored to a specific person to an extent that is without precedent in the history of Hungarian higher education.

To whom is it tailored and why?

It has been known from interviews for months that there are self-professed prospective candidates, whose ambitions are paired with a messianic zeal. One of them is András Keller(1), internationally acclaimed violinist, chamber musician, conductor, the director of the Concerto Budapest, Visiting Artist of the Guildhall School of Music and Drama, the bearer of the title of International Béla Bartók Chair, a Hungarian musician. He led the Chamber Music School at the Liszt Academy between 2012 and 2015 (he could not be a department head, because he did not have the necessary qualification, that is, a doctoral degree). He tried everything to have his orchestra, the Concerto Budapest, become the resident ensemble of the Liszt Academy, but, in the end, the management decided against it. Finally, he left the Academy in tempestuous fashion, as severe concerns were raised in connection with his teaching style and tone, and because of regularly cancelling classes without rescheduling (Keller says this is not true; he claimed these accusations were slanders of an institution led by curriculum-pen-pushers). Due to his tone and alleged verbal abuse, an investigation has recently been undertaken at his orchestra, too, which – though under dubious circumstances – has concluded without his condemnation.

His orchestra ended up on the verge of bankruptcy a couple of years ago, and its survival was secured only by a direct intervention by Orbán’s government. 

Recently, the Minister for Culture and Innovation talked about a radical transformation of the state’s cultural funding (including the funding of symphonic orchestras, too). 

Please, don’t give up, I know the story is getting too complicated, but it is worth reading further.

At the time of issuing the draft job advertisement, András Keller still did not meet the requirement of the rank of university professor. To obtain such a high rank normally takes years. However, not in the Hungary of today. Because, during the spring term the National Assembly hastily passed an amendment (which is a piece of cake with an absolute majority) that one organisation called the Hungarian Academy of Arts (HAA) will be authorised to declare people so-called university professors “not assigned to universities” based on their (artistic) awards given by the state. 

Don’t be misled, HAA is not an active higher education institution, it is a public body serving the Orbán government as a counter-institution to the official Arts Department of the Hungarian Academy of Sciences, with the self-description of “a place where nation-oriented thinking were natural and exemplary”. This institution is receiving unusually generous financial support from the state and has gathered unprecedented power in Hungary’s cultural and educational landscape. In short, HAA can now establish someone as a university professor by circumventing any university, simply based on state awards. 

What a surprise, András Keller (and Barnabás Kelemen) were made university professors by the Hungarian Academy of Arts, precisely during the months while the minister was silent about the draft call evaluation. 

Capisci?

However, gaining the professorial rank with a bypass was still insufficient to pre-empt any competition for Keller. They needed to find other criteria, which the university’s sole candidate, the vice-president (who enjoys the Liszt Academy Senate’s support) could not meet. These criteria have become the state awards that only András Keller has. 

The minister is, on top of this, so inexperienced that he let it slip in a new TV interview that he had discussed the application criteria with serious professional organisations – the only problem is that one of these “serious” organisations is an association called Association of Hungarian Musicians (2) , founded a couple of weeks ago(!), whose president is – what a surprise! – no one else but András Keller. 

In the meantime, the governing parties’ hand-controlled media machinery launched a time-tested discreditory smear campaign against the Liszt Academy and its own candidate. 

The Hungarian Rectors’ Conference keeps dead silent – not for the first time.

Where do these threads meet? 

Why do they need to make so sure as to require precisely those awards held only by András Keller, next to his “bypass” professorship? Why laugh in everyone’s face?

Presumably, the same occupation manoeuvre is afoot with which the 155-years-old University of Theatre and Film Arts, the SzFE was gutted 2 years ago, and, deprived of its autonomy, it was forced into the dubious privatisation called “shift in governance models”. Then, the SzFE resisted in a scenic and witty fashion, their 71 days of occupying the university ended only by the Covid regulations(3). 

This shift in governance models is presently the basis of operations of the vast majority of Hungarian higher education institutions which are not run by churches (altogether 21) (4). The majority of these universities “shifted model”(5) under threats to cut state funds; in some cases in dubious circumstances.

However, five universities have so far resisted the forced shift. One of them is the Liszt Academy, whose Senate and management publicly declared multiple times that there is no benefit of the shift for the Liszt Academy, especially now under the threat of the withheld Erasmus funding (see footnote 4.).

But, as we can see, this is the fate of those who resist: getting punished by severe cuts in state funds which threaten everyday functioning, topped by a Presidential job description tailored to András Keller who is openly not supported by the Liszt Academy Senate. 

Who knows what the government expects of András Keller in exchange for saving his orchestra earlier and to exempt it from the possible negative consequences of the restructuring of cultural funds? They keep denying the shift in governance, but the proof of the pudding is in the eating…

And new interviews are being published about Mr Keller the pure, empathic, friendly father figure, the greatest artist ever, and the saviour of the Hungarian music scene.

Tiberius: I shall make you my successor, Gaius Caligula! I’ve decided. You shall stay here with me. Rome deserves you. I will nurse you like a viper in her bosom.

Caligula: Is that a joke, uncle?

Tiberius: Not yet, but it will be.

/I, Claudius, TV Series/

 (1)  Another prospective candidate, Barnabás Kelemen has stood down in the end, presumably due to the unclarified questions regarding state subsidies of several hundred million HUF (several times 260 000 EUR), which were reported by independent media.

(2)  [Translator’s note.] The Hungarian name – Magyar Muzsikusok Szövetsége –, probably unintentionally, but, still, hilariously, yields an acronym – MaMuSz – meaning “slippers”.

(3) Ironically, the new SzFE could refill the ranks of its professors only with these “bypass” professors in the place of its qualified teachers who had resigned, so as not to lose its status as university.

(4) The issue of the universities shifting models was not missed by the European Commission, since they decided that – until appropriate statutory guarantees are introduced – the teachers and students of the universities which have shifted models cannot receive Erasmus, Horizon2020, and other development funds. They do not think either university autonomy or the legal and transparent use of the development funds are guaranteed, since the governing bodies of these universities are led by active politicians directly linked to Orbán’s government, their ownership structure is not always transparent, their operation convolutes private and state funds. This decision was made in December 2022, Orbán’s government has not taken the expected steps since then, thus, presently, the most likely outcome is that several thousand students and teachers will be ineligible for the advantages offered by the mobility of the Erasmus programme, as will research groups for Horizon2020 from 2024 on. Higher education in Hungary is becoming increasingly more isolated, and not because of its professional performance.

(5) There has been no objective research undertaken yet into the outcomes of the shift of governance, but it is known that the careers of dozens of internationally acclaimed teachers at the University of Theatre and Film Arts was severely damaged, their lives broken, their health deteriorated. For their culture war, Orbán’s government punishes every actor in the field of arts who does not follow the government’s preferred narrative with cuts in their funding, that is, with ruin. 

Kezdd el indokolatlanul megvonni az egyébként járó állami támogatást. Ne derüljön mit, miért és miért pont annyit vonsz el/tartasz vissza, semmiképp se válaszolj semmilyen, az egyetem szakmai vezetésétől érkező kérdésre, személyes találkozóra, valódi párbeszédre, érvek megosztására, ütköztetésére semmilyen esélyt se adj. Ha muszáj találkozni, csak pár órával előtte szólj, adj lehetetlen időpontot, majd mondd le a kezdés előtt 5 perccel.

Küldj az egyetemre egy kancellárt, egy olyat, akinek garantáltan semmilyen kötődése sincs a művészetekhez és teljesen rezisztens rájuk. Add ki feladatba neki, hogy állítsa szembe az oktatási oldalt a támogató területtel forráshiányra hivatkozva.

A rektori pályázati kiírásban semmilyen korábban megegyezett feltételt ne hagyj benne. Ne zavarjon, ha diszkriminatív. A jelölted akkor igazi, ha korábban bizonyította alkalmatlanságát egyetemi vezetői poszton.

Használd ki, hogy minden művészeti szakterület a végletekig megosztott, klikkesedett. Ugraszd őket egymásnak, ne adj nekik pályázati vagy fellépési lehetőséget, hagyd, hadd verekedjenek a kis megmaradt koncon. Figyeld az érveiket, ahogy egymást szidják, majd egy jó pillanatban fel tudod használni ellenük.

Kezd el szivárogtatni az egyetem alacsony színvonaláról, jelentéktelen hazai és nemzetközi szerepéről, alkalmatlan és elfogult tanári karáról, harmatgyenge és megosztott diákjairól szóló híreket, interjúkat, kis színeseket. Kezdheted a karaktergyilkosságok alanyainak feltérképezését, kiválasztását, a megfelelő jelzők gyűjtését.

A nyilvánvaló politikai döntéseket csomagold szakmai köntösbe, a szigorúan szakmai kérdéseket tedd totálisan átpolitizálttá.

Ha nincsenek önjelölt/sértett/csalódott/bosszúszomjas alanyok, akik ugrásra készen várják, hogy végre megszólalhassanak/bosszút álljanak/visszavágjanak, vélt vagy valós igazságukat megismertessék a világgal, akkor kicsit nézz szét, biztosan megtalálod a zenei világ Kálomistáit, Csekéit, Bolyky meg beinti az avizót. Nyilatkozataikban, írásaikban legyen minél több bicskanyitogató állítás, szakmai képtelenség, provokáció, állíts össze belőlük szemelvényeket, kulcsmotívumokat, majd szépen, gondosan adagolva futtasd végig a NER lakájmédiájában többször is. Tiltsd le az ATV-t, hogy vitaműsorba mindkét oldalt behívja, mert úgy járnak majd, mint Karsaival a Csattban.

A nemzetközi reakciókat – érkezzenek bármekkora sztároktól, művészektől, szervezetektől vagy intézményektől, intézd el egy dollárbaloldalazással, brüsszelezéssel, háborúpártisággal.

A reakciókból lazán meglesz a keretezés. Ehhez végig tartsd magad. Kár, hogy a liberális hüllőkeltetőt, a szutykos odúkban meglapuló szektát, a pusztulatot, a tüncikéző megvezetett diákokat, a mételyező közeget, a zaklató egyetemet már ellőtted korábban, újakat kell keresned.

Nem alakulhat ki szimpátia a megtámadott egyetem iránt. Mindent tegyél meg az összefogás ellen. Vigyázz, ne legyél fizikailag durva, kerüld a karhatalmi beavatkozásokat, de a verbális támadásokat erősítsd. Bayer, Bencsik, Jeszi, Huth, Rákay tudják a dolgukat, de az SZFE ügy óta már egy jól fejlett Megafon hadosztály és egy edzett közösségi média trollhadsereg is a rendelkezésedre áll. Mindig tudd, épp melyikőjük kell, ne siesd el a nagyágyúk és az igazi mocsokságok bevetését!

Legyen egy beépített téglád, zsarolj meg néhány véleményformálót, esetleg telepíts Pegazust a hangoskodók telefonjára, ki tudja milyen szervezkedésbe, esetleg egyetemfoglalásba kezdenek, jobb megelőzni a bajt. Rendőröket nyilván nem fogsz ártatlan zenészpalántákra küldeni, de vigyázz, a Covid-lezárások most nem fogják a problémát megoldani.

Vádold őket törvénytelenségekkel, elfogultsággal, bennfenteséggel, zártsággal, és ne adj lehetőséget a védekezésre.

Saját törvénytelen lépéseidet hallgasd agyon, tagadd le, szólj oda a megfelelő igazságszolgáltatási szerveknek az Alkotmánybíróságig, hogy az ügyeket, ha lennének (hiszen mégiscsak “jogállam” vagyunk, vagy mi a szösz) a megfelelő módon kezeljék. A szokásos módon tegyél félre  a pár év múlva garantáltan elveszített személyiségjogi perek költségeire.

Ha a FreeSZFE hallgatói viszonoznák a Független Zeneakadémisták számtalan szép szolidaritási akcióját, illegitimezd, Soros-bérencezd le őket.

Ha ezek a szerencsétlen zenészek is eljutnának az Európai Parlament meghallgatására, csak kérdezd meg Vidnyánszkyt hogyan címkézd az ügyüket cirkusznak.

Az új rektor hozzá hasonlóan semmiképp se adja fel jelenlegi egyik állását sem, hiszen tudjuk, hogy egy rektorsághoz nem kell teljes ember. Jaj, és persze, hát egy gyors modellváltást zavarj még le, Mága és Havasi biztosan szívesen beülnének a kuratóriumba. Vagy ők már nem érdekesek a poszt-TAO világban?

Ne zavarjon, hogy a mocskos háborúdban résztvenni képtelen csodálatos oktatók és munkatársak fognak beleroppanni, belehalni a rombolásba, vagy mennek el külföldre. Lazán helyettesítsd őket kisebb kaliberű emberekkel.

Azután ülj tort a romokon.

Véletlenül se készíts két-három évvel később objektív elemzést a pusztítás hatásairól. Csak nyomd a sikerpropagandát. 

Amikor arról beszélgetünk, hogy mi a magyar módi a gazdagság megmentésére, egyszerűen nem tudunk attól a filmjelenettől megszabadulni, amikor A ravasz, az agy... filmben arról ötletelnek, hogy hogyan fognak rövid időn belül lóvéhoz jutni. És jön a seggrepacsizók klubja ötlet, amiből kb 3 hét alatt lesz pénz, mikor nekik jövő hétre kellene. Hát ez a mostani gazdaság"mentő" csomag is kábé ilyen. 

Gondolkodtam rajta, hogy honnan kezdjek ennek a bődületes csomagnak neki, szálazzam-e szét, és írjak minden jelenleg ismert részéről a jelenlegi információk szerint, vagy csak írjam le a véleményem, hogy ez így nem jó. Végül arra jutottam, hogy leírom, hogy szerintem mi a probléma, arra mi a kormányzat megoldása és a véleményemet. 

Bár a végén szokás összegezni, de én most itt az elején szeretnék: elnézve az utóbbi 5 nap bejelentéseit nyilvánvaló, hogy a kormányzat sajnos nincs a válságkezelés ismereteinek birtokában. Nagyon úgy tűnik, hogy egy állapotot kihagytak: a jelent, a mostani helyzet kezelését. Minden intézkedésük a recovery- a felépülés időszakára vonatkozik. Jó ez a lózung, hogy "ha munka van, minden van", meg hogy "munka nélkül ne legyen bér", de jelenleg ennek semmi, de semmi haszna nincs.

A jelenlegi helyzetet nem egy rosszul felépített gazdasági lufi (lsd 2000-es dotcom válságot, vagy éppen a 2008-as pénzügyi összeomlást) okozza, hanem egy, a gazdaságtól közvetlenül független egészségügyi járványhelyzet. Ezért is hülyeség erre azt mondani, hogy igazságtalan (hahaha), mert ez a helyzet nem válogat. Tök mindegy, hogy te gazdag vagy vagy szegény, mennyi a likvid tőkéd, a GDP-n, a gazdasági növekedésed, meleg vagy-e vagy heteroszexuális. Mindenkit érint. Így azok az intézkedések, amik egy gazdasági válság kezelésére alkalmasak, itt nem biztos, hogy megállják a helyüket. 

Itt a vendéglátósok nem azért nem jutnak bevételhez, mert az emberek nem akarnak költeni, hanem mert rendelet tiltja. A szállodának nem azért kell bezárnia, mert azért nem menne senki, mert nincs rá pénz, hanem mert nem mernek (értelemes indokból), vagy mert kivárnak. És így tovább. 

Még egy gondolat: az egy biztos, hogy amikor ez a helyzet normalizálódik- értem ez alatt, hogy a korlátozások egy részét vagy mindet feloldják, mert ne legyünk naívak, ennek nem lesz egyhamar vége- az élet nem úgy fog továbbmenni, ahogyan eddig. És azt még senki nem tudja, hogy pontosan ez milyen átrendeződést, milyen változásokat fog hozni. Így ezekre már most készülni rendeleti szinten marhaság (persze lehet elemézéseket, forecastokat csinálni a várható szituációkra, de az inkább csak becslés).

Egy válság megoldását mindig onnan kezdjük, hogy felmérjük a jelenlegi helyzetet, és kétféle megoldást adunk: egy rövidtávút, ami a jelenlegi helyzet kárait hivatott valamelyest enyhíteni, és egy hosszútávút, ami majd a helyzetet hozza helyre hosszú távon. 

Szóval mi a jelenlegi helyzet (nagyon egyszerűen)?

1. emberek, akik azért vesztették el a munkájukat, mert leállt az a szektor, amiben dolgoztak (turizmus stb)

Ők vagy munkanélkül vannak- vagyis bevétel nélkül- vagy sikerül(t) valami alternatív megoldást találni (átmenetileg beállnak oda, ahol szükség van a munkára pl. futár)

2. emberek, akiknek még van munkája, de leállt a gyár és kivárnak

Ők vagy valamilyen szabadságon vannak, vagy fizetik a leállást, mert a gyár átütemezte a karbantartást, és most még talán van mit csinálni.

3. emberek, akik otthonról még dolgoznak, mert van még munka

Szerencsésebbek, akik meg tudják ezt tenni

4. emberek, akik dolgoznak, mert van mit (élelmiszer, drogéria, gyógyszertár stb)

Ők meg megfeszülnek az igények kiszolgálásában- mondjuk úgy, hogy viszik előre a szekeret

Persze a fenti felsorolásban az emberek lehetnek cégtulajdonosok, vállalkozók is. 

A fenti embercsoportokra a következők mindenképpen egységesen jellemzőek:

- kiadásaik vannak, amik egy része fix- vagyis nem függ a bevételtől

- bizonytalanságban vannak, mivel nem tudják, hogy ez a szituáció mit fog rövid és hosszútávon okozni, pontosabban mekkorák lesznek a károk, még azoknál is, akik még dolgoznak, mert a gazdaságban minden hat mindenre

- hirtelen kellett reagálni egy számukra idegen helyzetre, ami óriási rugalmasságot követel mindenkitől, emiatt a stresszhelyzet is megnőtt

Forrás: Fidesz facebook oldala- szóval nem mém, hanem komoly

Rövidtávú megoldásnál ebben a helyzetben véleményem szerint nem arra kellene gondolni, hogy a magyar nép egy lusta csürhe, akik ingyenpénzt akarnak, és csak a hasukat akarják süttetni, hanem fura módon a keresztényi elvekre, vagyis arra, hogy a bajban segíteni kell azokat, akik nehézségbe kerültek, és támogatni azokat, akik még működnek.

Vagyis szerintem a következőket kellett volna tenni:

1. embercsoport: kieső jövedelmet valamelyest pótolni, vagyis munkanélküli segélyt adni, megnövelni a családi pótlékot, meghosszabbítani a támogatási időszakokat. Pl Kanadában akinek megszűnt a munkája heti 500 dollárt kap (nem sok, nem ebből lesz gazdag, de a túlélést segíti), és mindezt a regisztráció utáni hétvégén már folyósítják is

Az nekik nem megoldás, hogy tanulj valamit, képezd át magad- mire képezze át magát? Ki tudja, hogy mire lesz szükség? Kell-e egyáltalán átképezni? Vegyen fel felnőttképzési hitel, hogy képezze magát? Ilyen helyzetben ki az, aki hitelt fog adni és felvenni? Ezektől még otthon nem lesz mit enni...

2. embercsoport: bérüket támogatni, de nem úgy, hogy csak akkor ha bemegy a munkahelyre, ott valamit molyol, tanul vagy "fejleszt" a cégnek- ezt a baromságot nem is igazán tudom, hogy hogyan gondolták. A legkárosabb dolog a világon, amikor igazán nincs mit csinálni, de úgy kell tenni, mintha... tiszta kommunizmus. És egyébként a H&M-ben vagy a Zaránál a plázákban dolgozók vajon mit fognak fejleszteni? Kirakatot? És hová járjon be? 

3. embercsoport: itt valószínű, hogy még a bérrel nincs gond, de a cégeknek lehet problémája, hiszen likviditási gond lehet, az irodabérlet akkor is megvan, ha nem dolgoznak benne az emberek, lehet a bevételek is beszűkülnek stb. Itt is kellene valami támogatás- persze tök jó, hogy hitelmoratórium, meg az, hogy a szochot csökkentik, de valami még hiányzik

A vállalkozók meg vegyenek fel hitelt, hogy fejlesszenek... kockázat, kedves Palkovics úr, kockázat, a szó, amit fejben kellene tartani...

4. embercsoport: itt meg megfeszülnek, persze szuper az egyszeri bruttó 500 rugó az egészségügynek... de talán nem kellene a kisker cégeket megadóztatni... végül is ők húzzák a szekeret jelenleg, nem kellene még jobban büntetni. Nem büntetni, hanem segíteni kellene, akár úgy, hogy az áfa egy részét náluk hagyjuk a munkahelyek megtartására, vagy segítjük, hogy úgy tudjon több pénzt adni az embereinek, hogy neki ne kerüljön többe. Ők lesznek, akik még befizetők lesznek a költségvetésbe, de nem szorítsuk ki belőlük a szuszt

A bankok megadóztatása pedig kontraproduktív, de erről az MNB mentőcsomagjánál fogok beszélni egy másik bejegyzésben. 

Azt nem teljesen értem, hogy a nyugdíjasok közül hány embert érint a munkahelyének megszűnése, és miért kell most arról beszélni, hogy 2021-ben majd mi lesz (persze hazudok, értem én, csak az értelmét nem látom, mert a szitu ettől még nem lesz jobb). 

Jó lenne, ha a főbohóc a helyzetet nem a saját önös céljainak elérésére használná. Tényleg elnézést kérek, de nem tudok egy olyan emberről tisztelettel beszélni, aki egy ilyen gyászos helyzetet, ahol ő a vezető, rajta sok múlik, arra használ, hogy a jövőben hogyan szerezzen teljhatalmat. És emberek ezt beveszik.

Az számomra teljesen nyilvánvaló, hogy finoman szólva is fingjuk sincs, hogy mit kellene tenni. Másik, hogy bár a főbohóc szerint határtalan mennyiségű pénz áll a rendelkezésre, mégis úgy tűnik, hogy egy kanyi vas sincs jelenleg a kasszában az embereknek, mert ha lenne, akkor nem ilyen bődületes ökörségekkel állnának ki, 

Még egy gondolat és befejezem: azt persze semmivel nem lehet magyarázni, hogy miért kellenek azokat a törvények, amik átadnak ingatlanokat haveroknak, vagy a születési nemről szóló szégyenletes tervezet, vagy éppen miért kell milliárdokat kiszórni az operaházra vagy egyéb látványberuházásra... vagy éppen miért a Liget a legnagyobb probléma. 

Sajnálom, de ez így kevés lesz, még ha arra gondolok, hogy ez az egész mentés jó lesz majd később, egy olyan szituációra, amikor még azt sem tudjuk, hogy mi lesz.

A dilettantizmus nagyon veszélyes dolog, ennek lehetünk éppen a szemtanúi. 

Ma reggel olvasom az index.hu-n, hogy Bernard-Henri Lévy, az éppen aktuális filozófus guru meglátogatta OV-t, és elbeszélgetett vele. Hát, mit mondjak, nem lepett meg a hír, ismerve a tényt, hogy Lévy úr éppen egy performanszával turnézik a világban. Én ezt szimpla marketingnek vettem, vagyis hírverést csinál a saját bulijának.

Aztán olvastam a Partizán Facebook bejegyzését, hogy idézem: "Bernard-Henri Lévy egy nárcisztikus fasz." Lehet, de jó marketinges. Na, de nem erről akartam pár sort írni, hanem arról, hogy Partizán bejegyzése pontosan megmutatja azt a rendszerszintű hibát, amiért Lévy a fent nevezett testrész, OV pedig még mindig az ország miniszterelnöke egyre bővülő jogkörrel: mindig más a hibás.

Partizán szerint a filozófusnak le kellene mondania a bevételeiről a magyar akadémia javára. Miért? Ő francia, nem a francia akadémiát cseszegetik, hanem a magyart. Nem itt él, nem ő választotta ezt a bagázst. Szerintük Lévy a nyugati gőg és önteltség mintaképe. Nem, Lévy tartott nekünk egy tükröt, amiben mi gőgöt és önteltséget látunk, és azt, hogy mindenki más hibás a szituációért, csak mi nem.

Barátaim, ezért tartunk ott, ahol tartunk. Nem Lévy a hibás, mert itt egy ilyen rendszer van, ő csak hasznot húz belőle a maga módján. Nem OV egyszemélyben hibás, hogy ő megint szinte azt csinál, amit akar, hanem mi, akik ezt hagyjuk.

Észre kellene már venni, hogy a magyar virtus kb annyira terjed, hogy belelépünk a szarba, majd azon siránkozunk, hogy a másik miért nem mossa le a cipőnket. Annyira hiányolom azt a gondolkodást, hogy tart az ember egy önvizsgálatot, és rájön, hogy elcseszte, majd felelősséget vállal, és próbálja a helyzetet helyrehozni. Ez láthatóan nem magyar.

Itt is mi történik? Egy francia lesz "Szánalmas, ostoba, beképzelt lófaszjóska.", mert mi bambák és töketlenek vagyunk, mert hagyjuk, hogy a CEU-t elüldözzék, az MTA-t beszántsák, hogy 400 órát dolgozhasson a munkásember stb. Ezért nem a francia hibás, csakis mi, magyarok. Mi hagyjuk ezt és hagytuk, hogy idáig jusson.

Itt van Szlovákia, amit mi magyar gőggel szoktunk cikizni, hogy a cipőnk régebbi, mégis valahogy ott a sarkukra tudtak állni, és nemet mondani.

Csak emlékeztetőként egy-két momentum:

- ki emelte fel a szavát, amikor Kishantos beszántották? (ez már előszél volt)

- ki állt ki az Ökotárs mellett, amikor őket elkezdték támadni? (ebből lett az MTA)

- ki emelte fel a hangját a CEU mellett?

- ki támogatta a fekete ruhás nővért?

- a tanárokat?

és sorolhatnám....

Mi mindig másoktól várjuk, hogy megoldják a problémát: az EU miért hagyja, az XY miért hagyja stb.. Név szerint is említhetnék akár akadémikusokat is, akik láthatóan vagy képtelenek voltak előre látni a történelem folyását, vagy egyszerűen letojták, mert nem ők voltak soron. Aztán soron következők lettek, és hirtelen feltűnt nekik, hogy valami bűzlik a cipőn. Nekem személy szerint ebből elegem van. Elegem van, hogy pozícióért, pénzért, CSOK-ért, Erzsébet utalványért és még mi tudja miért, elnézzük, hogy rendszerszinten rombolják a magyarságot. És higgyétek el, nem a pénz lopása a legnagyobb baj, hanem a jövő, a remény elrablása és tönkretétele.

Te miért hagyod?

Forrás: https://remnant-army.org/

Végül: Partizánt értékelem, és Gulyás Márton munkája pedig felbecsülhetetlen érték. De sajnos úgy tűnik, hogy a gyom magvaiból azért jutott oda is.

Egy furcsa véletlen folytán nem tudtam csatlakozni az internethez 1 napig. Mondhatni életem legjobb napja volt.
Nem hallottam semmit hazám kis dolgairól. Néha mondjuk nem nagyon értem barátaim, ismerőseim elégedetlen posztjait.
A minap utána olvastam egy- két dolognak. És arra jöttem rá ezt a sok „Szart" hagyni kell egy darabig hadd álljon össze trágyává, és akkor szét lehet osztani a Parasztok között. Hogy legalább a föld lássa hasznát.
Mert, hogy mi nem igen, arra mérget veszek.
Amíg odafent a várban a férfitársadalmat lekicsinyítő csillár alatt egy indián közmondásokkal túlfűtött, hatalomra éhes, már bocsánat, Soros (jut eszembe mi van Gyuri bácsival oly rég nem hallottam felőle?) ösztöndíjas Roma (nem cigány) miniszter elnököl, addig nem is haladunk. Ja de, bocsánat, visszafelé.
Belemehetnénk a mostanában nagy port kevert devizaárfolyam dologba is. De ugyanaz lenne az eredmény. Csak még egy szöggel több, ami Magyarország szekerének a kerekét laposítja.
Egy számmal zárom soraim ez egy olasz partizán szám mostanában felkapott lett. Talán így a fiatalokhoz is eljut.

Barátnőm kért meg, hogy írjam már le a gondolataimat a nyelvtudásról, és arról, hogy van-e nyelvérzék. Hogy miért is lehetnek érdekesek a gondolataim ebben a témában? Talán azért, mert 10+ évet tanítottam nyelvet, fejlesztettem tananyagot, próbáltam több száz diák fejébe verni az angolt és más idegen nyelvet. Aztán esetleg azért, mert sikerült az első diplomámat nyelvészetből szerezni, és még talán azért, mert van erről egy elég meghatározott és stabil meglátásom.

Kezdjük onnan, hogy általános kifogás, ha egy ember nem beszél idegen nyelvet, hogy nincs nyelvérzéke. Ez alapvetően egy olyan kifogás, mintha az ember azt mondaná a pénztárnál fizetéskor, hogy bocsánat, nem tudok fizetni, mert nem tudom kikeresni a bukszámból az 5000-est. (Persze, tudom, van ilyen, de ez rendellenesség…). Van egy fickó, Noam Chomsky, aki szerint a nyelv velünk született eszme, vagyis nyelvet mindenki meg tudja tanulni- a nyelvtan viszont tanult rendszer. És szerintem itt keverednek össze a dolgok. Amikor tanítottam, és ezzel a kifogással jöttek, mindig visszakérdeztem: „akkor hogy lehet, hogy mi most magyarul beszélgetünk?”. Halkan jegyzem meg, hogy a magyar tényleg az egyik legnehezebb nyelv. Ha ezt valaki megtanulta, akkor hogyan ne lenne képes olyan egyszerű nyelvet elsajátítani, mint az angol…

Forrás: Duolingo

Szóval egyezzünk ki abban, hogy nyelvérzék, abban a kontextusban, ahogyan sokan használják, nem létező fogalom. Magyarul nincs. Az igaz, hogy olyan van, hogy valaki könnyebben tanul nyelveket, mint ahogyan van olyan, akik könnyebben tanul matematikát vagy fogja fel az irodalom csodáit. Véleményem az, hogy egy átlagos képességű ember simán egy szintig meg tudja tanulni a matematikát, fizikát, nyelveket. Csak esetleg bele kell feccölni az időt és energiát.

Folytassuk azzal, hogy miért van szükség nyelvtudásra mondjuk a diplomához. Én itt nem is nagyon emelném ki a diplomát, mert szerintem ahhoz elengedhetetlen egy idegen nyelv ismerete, régebben azt a nyelvet preferálták, amin jellemző volt a szakirodalom (pl. finnugor nyelvészeten a németet, de diplomáciánál meg a francia volt a menő).

Oké, kell a nyelv a szakirodalom miatt, de miért másért? Hát mondjuk azért, mert amikor egy nyelvet elsajátítasz, akkor egy idegen kultúrát, gondolkodásmódot is megtanulsz, és ezzel talán egy kicsit nyitottabb is leszel. Vagy mondjuk azért, mert elmész külföldre, és nem idióta módjára üvöltözöl az ott lakókkal, hogy a biciklikölcsönzőt keresed (nem érti? KERÉKPÁR!!!!). Esetleg azért is jó, mert rájössz, mint például én, hogy tehetséged van a matekhoz, azon belül is a valószínűségszámításhoz. Én világ életemben magyarul tanultam a matematikát, és hát hogy is mondjam, nem voltam egy lángész. Valahogy éreztem legbelül, hogy ez érdekel engem, jó is lenne, de nem fogtam az adást. Aztán lehetőségem volt angolul matekot tanulni, és mintha kicseréltek volna. Minden a helyére került. A mai napig ha magyarul olvasok valami matematikai dolgot, meg kell néznem angolul is, mert úgy jobban értem.

Miért jó még az idegen nyelv? Segít eligazodni a mai világban, most, amikor olyan sok az álhír (fake news). Én például nagyon sokszor külföldi hírportálokon szoktam ellenőrizni, hogy amit olvasok az úgy van-e.  Ja, és azért is jó, mert az ember eredeti nyelven olvashat regényeket, ami mindig egy plusz szellemi kihívás. Olyan érdekes látni, hogy fordították le a regényeket.

Egy szó mint száz: tessék megtanulni egy idegen nyelvet legalább. Régebben is normális dolog volt (még sokszor a napszámosoknál is, de a polgári rétegnél mindenképpen), hogy legalább franciául, de sokszor németül és angolul is beszéltek. Gondoljuk csak bele: elment az iparostanonc külföldre inaskodni, vajon magyarul próbált érvényesülni? Vagy csak jusson eszükbe Jane Eyre, a lowoodi árva, aki simán nyomta franciául. Itt kell megemlítenem Ady Endrét, akiről azt tartja a fáma, hogy marha nehezen tanult meg franciául, de azért nem adta fel.

A kifogásra pedig a válaszom az, hogy a nyelvtanulás kicsit önismeret is: rá kell jönni, hogy én magam hogyan tudom a legkönnyebben elsajátítani a nyelvet. Öcsém pl soha nem tudok iskolai rendszerben megtanulni egyet sem, de idegen nyelvi környezetben élve simán megy neki. Ő nem tudja, hogy az milyen nyelvtani szerkezet, csak azt tudja, hogy ezt így mondják, ha ezt akarom kifejezni, akkor ezt kell mondani. Én szeretnem a nyelvtant, a rendszert, sokszor először a nyelvtani szabályokat tanulom meg. Azt is tudom, hogy sokszor az iskolai élmények is hatnak az emberre, és nehezen szabadul a rossz érzésektől. Mégis, ha egyszer ezt elengedjük, és bátran szembe nézünk azzal, hogy igen, nem fogom most jól mondani, de megérti a másik mit akarok?, akkor a megszabadulunk egy olyan köteléktől, ami gátolt a szabadságunkban.

Mindenki más, és a nyelvet is másként fogja megtanulni. DE! Meg lehet tanulni, és nem kell görcsölni, magyarul sem beszél mindig az ember helyesen. Idegen nyelveket ismerni pedig nagyon jó, így mindenkit biztatok, hogy tanuljon idegen nyelvet! Frissen tartja az elmét!

Amikor „franciába” szakad magyar testvérünk szembesül a 888.hu oldallal:

(Idézet Sanyi bácsitól)

„Már bocsánat, de hol a tökömbe találtad ezt a -.. nem találok rá jelzőt- híroldalt. (És ezzel, hogy híroldalnak nevezem ezt a ..... messze felül értékelem).
Mondanám nincs lejjebb, de tapasztalatból tudom, ez még csak a ,,szar " felső része.

forrás: Facebook/illiberal memes

Lassan ott tartunk mi, akik ,,kalandvágyból" hagyták hátra szeretteiket, családjukat, hazájukat, hogy félve megyünk haza a migránsokkal erősen „fertőzött” országokból.

Mert minket is megbélyegeznek a végén a saját hazánkba. Hol tartunk? Hová megyünk? ....... Mire jó ez még?

Tudom megnyerték a választásokat- úgy ahogy- hagyjuk…

És jönnek az önkormányzati ,,választások” , de tudjuk mi lesz az eredmény. Kitől tartanak még mindig?
Ha tehetném, én azt kérném, hogy legalább a nyári időszakra álljon már le ez az észak-koreai kommunista propagandát is meghazudtoló, nem is tudom mihez mérhető gépezet.
Gondolom ez túl nagy kérés lenne a Führernek és pénzéhes csapatának.
De mégis kellene egy kis szünet, pihenjünk, élvezzük a nyarat. És ősszel újra be lehet fűzni a Soron következő Soros Sorozatot. Addig is pihenjünk.”

Egy nem éppen ,,magyarnak" mondható miniszterelnök hazugnak, tolvajnak, embereket megfélemlítőnek állít be egy általa jól ismert népcsoportot. És mindezt megfűszerezi egy Hitler által (csak neki nem middel volt problémája) is kipécézett népcsoport tehetős és máig is haza szerető üzletemberrel. Aki szerinte csak indulatokat gerjesztett.
Nem tudom volt-e más kiút, mint a megfélemlítés. Csak az nem világos számomra, hogy Bözsi néni (mondtam egy nevet) miért fél jobban a „migránstól" (jelzem, itt franciában én is az vagyok, és dolgozok, fizetem az adót), mint eddig a helyi romáktól?
A mostaniak bevándorló népek, nem migránsok. És ezek nem a tanyavilágra, a mélyszegénységre vágynak. Hanem, ahogy az ott élők is, a megélhetésre, a nagy városra. És míg mi,, nagyvárosiak " nem tüntetünk ez ellen, addig nem értem a dolgot. Persze értem a sajtót, de gyerekek egy VB alatt több az erőszakos bűncselekmény, mint amit most folyamatosan hallani.

Pl. Ha már itt járunk. Elgondolkodtató az is: véletlen-e ,hogy a Metallica a választások előtt megannyi Tankcsapda szám közül pont ezt adta élő magyarul. Hallgasd végig a szöveget ha nem ismernéd (amit kétlek). Vagy így akartak valamit üzenni. Mert mint tudjuk a rock, mint műfaj soha nem volt a kormányok kedvelt és elfogadott műfaja.
Ennyi előjáróba majd folytatom.

Ülj le, fiam, egyes! Mondta volna megboldogult történelem tanárnőm gimnáziumban úgy 25 évvel ezelőtt, ha a feleletem során azt a logikai utat folytattam volna, amit Orbán Viktor tett meg március 15-i beszédében. Most két dolgot ragadnék ki:

1) a kik mikor kiket űztek ki logikai sort, miszerint a török szultán seregét mi magyarok űztük ki, amit maga a történelem krónikája sehol nem támaszt alá, mert ha így lett volna, miért lett volna utána IV. Károly haláláig Habsburg uralom, vagyis Osztrák-Magyar monarchia.

Aztán a vezér szerint a Habsburgokat a labancaikkal együtt kiűztük, ami azért érdekes, mert akkor miért lett volna 1848-as szabadságharc, 1867-es kiegyezéssel utána. Itt megint elment a logikai út.

És következik a joker: a szovjetek. Ja, ők hazamentek, miután végül is a hidegháború véget ért. De mégis most meg pont Viktorunk engedi be őket a törökökkel egyetemben. Szegény Zrínyi, Dobó és a többi nagy harcos biztos fejét fogná az '56-os hősökkel egyetemben, hogy mi a franc baja van a főnöknek, hogy azokkal szűri össze a levet, akiket elvileg kiűztünk...

na de térjünk rá a 2. pontra:

2) demokráciából is bukó a nagymester. Egyrészt most a Fidesz aka Orbán Viktor van hatalmon, értsd vezető pozícióban. A demokrácia lényege, hogy van ellenzék, ellenpólus, aminek a dolga az, hogy a hatalmat gyakorlók felett valamiféle ellenőrzést biztosítson, hogy ott lebegjen felettük Damoklész kardja, hogy nem végtelen a menet. 

"Drága" vezetőnk a szabadságharc 170. évfordulóján elmondott ünnepi beszédében a fenti történelmi hazugságokon túl kihirdette a Fidesz anti-demokratikus, mondhatni diktatórikus programját: röviden: bárkiért jöhet a fekete autó. Egyszerűen félelmetes az, hogy ez az ember nem tudja felfogni, hogy ez a mondat- miszerint majd elégtételt vesznek jogi, erkölcsi (hahahahahahahaha) és politikai értelemben- olyan nyíltan a sztálini diktatúrát idézi, hogy Kim Dzsong Un is megnyalja a szája szélit. 

Senkinek ne legyen az a kényszerképzete, hogy ez így jól van. Emlékezzünk arra, hogy Sztálin és Rákosi is bármikor képes volt a velük egy oldalon lévőket is gond nélkül feláldozni, ha úgy kívánta a helyzet. Mi a garancia, hogy a nagy elégtételvétel során nem "esik-e el" néhány cimbora is? Soha ne legyél biztos benne, hogy megúszod, mert te Fideszes vagy. A diktatúra nem válogat....

Forrás: https://thenextweb.com/

Ahmed H és terrorcselekmény a következő bukó historia. Itt is sikerült a rendszernek egy kövér elégtelent összeszednie. Szóval ha Ahmed H terrorcselekményt követett el, akkor a mostani Magyar Kormány szintén ezt követi el folyamatosan és módszeresen. Miért? Mert terrorcselekmény az:

314. § (1) Aki abból a célból, hogy

a) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,

b) a lakosságot megfélemlítse,

c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetve nemzetközi szervezet működését megzavarja,

a (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő

(Forrás: Btk)

Tehát Magyarország dönt, nem az ENSZ és az, ahogyan a kormány a lakosságot a menekültekkel folyamatosan megfélemlíti számomra kimeríti a terrorcselekmény fogalmát. Hiszen a félelemkeltést csakis a saját önös hatalomban maradásuk céljából használják.

Sajnálom, hogy erről kell írni. Egyébként a GDP-ről, kereskedelmi deficitről és a makrogazdaságról szerettem volna egy kicsit értekezni, de jöttek ezek az események.