Már beszéltünk a részvényekről és a kötvényekből, így az intézményekkel folytatjuk a sorozatunkat. Most nem a befektetői intézményekről (vagy intézményi befektetőkről- magánnyugdíj-pénztárak, biztosítók stb) fogunk beszélni, hanem a kötvény és részvénypiac mögötti intézményrendszerről. Mivel ez is piac, kábé úgy működik, mint bármilyen más piac: van nagykereskedelmi része (wholesale) és van kiskereskedelmi része (retail). Csak annyiban különbözik, hogy itt az intézményrendszer kissé bonyolult tud lenni, de majd erről kicsit később, az árnyékbanki rendszert feldolgozó részünkben fogunk írni.

Az intézmények ezen esetben jellemzően bankokból, tőzsdéből (kereskedési platformból), brókerházakból, ún. clearing házakból (elszámolóházak), befektetési bankokból állnak. Ezek az intézmények a közvetítők a piacon, nem a kibocsátók és nem is a felhasználók. 

A közvetítői szerep attól függően, hogy milyen típusú tevékenységet végez, kétféle lehet: bróker vagy dealer. A bróker valójában igazi közvetítői tevékenység: összeköti az eladót a vevővel és ezért jutalékot vesz fel. Például brókeri tevékenység az, amikor tőzsdén jegyzett részvényt szeretnénk vásárolni- amit ugye nem tehetünk meg úgy, hogy odamegyünk a tőzsde épületébe és azt mondjuk, hogy 1 db X részvényt kérünk- bemegyünk a bankba vagy értékpapír kereskedelemmel foglalkozó brókerházba, és nyitunk egy értékpapír számlát, és a bankon/brókerházon keresztül megvásároljuk a részvényt. Ekkor a bank/brókerház a tranzakcióért jutalékot fog felszámolni (majd a részvények tartásáért pedig számladíjat).

A dealer ezzel szemben mondjuk az a befektetési bank, ami felvásárolja egy cég részvényeit kibocsátás előtt vagy akár utána is (vagyis leköti a részvényeket X áron) és aztán saját ügyfeleinek eladja azokat kicsit drágábban, vagy kölcsönadja azokat különböző ügyletekhez. Ekkor nem közvetítés végez, hanem kereskedést vagy pénzintézeti tevékenységet (ezért is dealer a kábszer terjesztő, mert kereskedik a cuccal). Persze lehetséges, hogy egy intézmény az egyik esetben dealer, a másikban bróker, ezért a szakmában inkább együtt szokták broker-dealer néven emlegetni őket. 

Tehát nézzünk egy példát: veszünk egy tőzsdén jegyzett részvényt (bementünk a bankba, nyitottunk egy számlát). Ekkor adunk egy megbízást vételre a banknak, aki a tőzsdén megveszi nekünk a részvényt. És itt jön a következő szereplő: az elszámoló ház (clearing house). Azért, hogy egy ügylet megvalósuljon a tőzsde és a bank is igénybe vesz egy harmadik szereplőt, aki lebonyolítja az ügyletet. Itt a tőzsde leteszi a részvény, a bank  leteszi a pénzt és az elszámolóház megvizsgálja, hogy a szerződésnek megfelelően jött-e létre az ügylet, vagyis annyi pénz jött-e, amennyi a részvény vásárláshoz kell. Általában az olyan kis országokban, mint Magyarország, minden ügylet a központi elszámolóházon keresztül megy (ennek itt KELER a neve), valamint minden értékpapírt itt őriznek, bár a számlát a bank vagy brókerház tartja nyilván. 

Külföldön nemzetközi elszámolóház Európában az Euroclear , Clearstream, az USA-ban pedig a DTCC 

forrás: money.cnn.com

Ezért is érdekes volt az, amikor kiderült, hogy a Questor kötvények egy része fiktív kötvény volt. Egyrészt a kötvények kibocsátását a Magyar Nemzeti Bank hagyja jóvá, amikor is megvizsgálja, hogy valóságban tényleg valós lehetőség van arra, hogy a kötvényvásárlók a pénzüket visszakapják. Másrészt viszont a KELER tartja nyilván a papírokat. Amennyiben viszont mondjuk a KELER-nél nem voltak jegyezve a fiktív kötvények, azokat valahogyan megvásárolták, tehát valamilyen nyoma kellett, hogy legyen a mérlegben vagy nyilvántartásban. Azt meg sem említem, hogy a pénzügyi intézményeknek kötelező havi beszámolót küldeni az MNB-nek. Szóval itt túl sok véletlen, amit nem vettek észre. 

Hogyan lehetne ilyet kivédeni? Azt kell, hogy mondjam, hogy sehogyan (sajnos). Amennyiben tényleg fiktív kötvénykibocsátásról van szó, akkor azt nagyon nehéz a kisbefektetőnek kiszűrni. Most már hozzáfér az ember az MNB-nél nyilvántartott számlához, így láthatja, hogy mi van rajta, de még szerintem így is lehet bukás. 

A felügyeleti szervek azért vannak, hogy a nem prudensen működő cégeket megbüntessék, és a piacot tisztán tartsák. Ezért érdemes utána nézni, hogy mit ajánlanak nekünk, mielőtt bármiből is vásárolnánk. Az MNB oldalán fent vannak az engedéllyel működő pénzintézetek, én javaslom, hogy csak tőlük vásároljuk bármit is. Ezen az oldalon le tudjuk ellenőrizni, hogy működik-e, nincs-e eltiltva a bróker. Az államé a felelősség, amennyiben ezek a cégek nem működnek megfelelően, hiszen az ügyfeleknek nincs arra vonatkozóan jogosultságuk, hogy ellenőrizzenek. Következésképpen, amikor ilyen típusú problémák merülnek fel, mint ez a Questor ügy volt, az lenne a legfontosabb, hogy a piaci bizalmat építsük vissza, és biztosítsuk a vevői oldalt, hogy ez az információ asszimetria, ami kialakulhat ennek köszönhetően, megszűnik, vagy legalábbis csökken.

Lehetőség adódik tőzsdén nem jegyzett részvények és kötvények vételére is. Itt nem a tőzsdei platform fogja intézni az eladást, hanem a brókerház vagy a bank és az elszámolóház (az eladó és a vevő között). Ezeket az ügyleteket OTC (over-the-counter) ügyletnek hívják. Itt nehézség az ár kisilabizálása. A tőzsdén egyszerű látni, hogy mi a piaci ár, mert ott a kereslet-kínálat meghatározza azt. Ha nincs tőzsdén, akkor kicsit ez a piaci ármeghatározás bonyolultabb lesz, ilyenkor az egyik lehetőség, hogy a tőzsdén jegyzett, az adott céghez hasonló ún. proxy céget veszünk alapul a számításokkor.

Beszéljünk még egy kicsit a kockázatról. Tudom, hogy már mondtam, de ismétlés a tudás anyja, ezért még egyszer elmondom: minden felelősség a miénk a befektetéseinkkel kapcsolatban. A kockázatokat csökkenteni lehet, de kiküszöbölni nem. A hitelminősítők is csak egy típusú kockázatra adnak választ a minősítésükkel, méghozzá arra, hogy van-e esély a bukásra (ezt angolul default risk-nek hívjuk). 

Még kockázat lehet maga a likviditás is, vagyis, hogy ha szükségünk van pénzre, akkor milyen gyorsan tudjuk beváltani mondjuk a kötvényünket vagy a részvényünket (ez a liquidity risk, ahogy az egyik professzorom mondta nagyon velősen: liquidity kills quick, vagyis a likviditás gyorsan öl- ha nincs készpénzed, akkor hamar tönkre tudsz menni). Beszélhetünk még piaci kockázatról, aztán rendszer szintű kockázatról, amit nem lehet elkerülni, még diverzifikálással (vagyis a portfoliónk több eszközbe való tételével) sem. Így ezt csak csökkenteni lehet. 

Amit tudok ajánlani, hogy legyünk éberek, legyen nyitott a fülünk és a szemünk. Ne higgyünk a csodákban, ami rövid időn belül nagy hozamot ígér, annak nagy a kockázata.

Következő részben az alapokkal és a piaci szereplőkkel fogunk foglalkozni.