Ma reggel olvasom az index.hu-n, hogy Bernard-Henri Lévy, az éppen aktuális filozófus guru meglátogatta OV-t, és elbeszélgetett vele. Hát, mit mondjak, nem lepett meg a hír, ismerve a tényt, hogy Lévy úr éppen egy performanszával turnézik a világban. Én ezt szimpla marketingnek vettem, vagyis hírverést csinál a saját bulijának.

Aztán olvastam a Partizán Facebook bejegyzését, hogy idézem: "Bernard-Henri Lévy egy nárcisztikus fasz." Lehet, de jó marketinges. Na, de nem erről akartam pár sort írni, hanem arról, hogy Partizán bejegyzése pontosan megmutatja azt a rendszerszintű hibát, amiért Lévy a fent nevezett testrész, OV pedig még mindig az ország miniszterelnöke egyre bővülő jogkörrel: mindig más a hibás.

Partizán szerint a filozófusnak le kellene mondania a bevételeiről a magyar akadémia javára. Miért? Ő francia, nem a francia akadémiát cseszegetik, hanem a magyart. Nem itt él, nem ő választotta ezt a bagázst. Szerintük Lévy a nyugati gőg és önteltség mintaképe. Nem, Lévy tartott nekünk egy tükröt, amiben mi gőgöt és önteltséget látunk, és azt, hogy mindenki más hibás a szituációért, csak mi nem.

Barátaim, ezért tartunk ott, ahol tartunk. Nem Lévy a hibás, mert itt egy ilyen rendszer van, ő csak hasznot húz belőle a maga módján. Nem OV egyszemélyben hibás, hogy ő megint szinte azt csinál, amit akar, hanem mi, akik ezt hagyjuk.

Észre kellene már venni, hogy a magyar virtus kb annyira terjed, hogy belelépünk a szarba, majd azon siránkozunk, hogy a másik miért nem mossa le a cipőnket. Annyira hiányolom azt a gondolkodást, hogy tart az ember egy önvizsgálatot, és rájön, hogy elcseszte, majd felelősséget vállal, és próbálja a helyzetet helyrehozni. Ez láthatóan nem magyar.

Itt is mi történik? Egy francia lesz "Szánalmas, ostoba, beképzelt lófaszjóska.", mert mi bambák és töketlenek vagyunk, mert hagyjuk, hogy a CEU-t elüldözzék, az MTA-t beszántsák, hogy 400 órát dolgozhasson a munkásember stb. Ezért nem a francia hibás, csakis mi, magyarok. Mi hagyjuk ezt és hagytuk, hogy idáig jusson.

Itt van Szlovákia, amit mi magyar gőggel szoktunk cikizni, hogy a cipőnk régebbi, mégis valahogy ott a sarkukra tudtak állni, és nemet mondani.

Csak emlékeztetőként egy-két momentum:

- ki emelte fel a szavát, amikor Kishantos beszántották? (ez már előszél volt)

- ki állt ki az Ökotárs mellett, amikor őket elkezdték támadni? (ebből lett az MTA)

- ki emelte fel a hangját a CEU mellett?

- ki támogatta a fekete ruhás nővért?

- a tanárokat?

és sorolhatnám....

Mi mindig másoktól várjuk, hogy megoldják a problémát: az EU miért hagyja, az XY miért hagyja stb.. Név szerint is említhetnék akár akadémikusokat is, akik láthatóan vagy képtelenek voltak előre látni a történelem folyását, vagy egyszerűen letojták, mert nem ők voltak soron. Aztán soron következők lettek, és hirtelen feltűnt nekik, hogy valami bűzlik a cipőn. Nekem személy szerint ebből elegem van. Elegem van, hogy pozícióért, pénzért, CSOK-ért, Erzsébet utalványért és még mi tudja miért, elnézzük, hogy rendszerszinten rombolják a magyarságot. És higgyétek el, nem a pénz lopása a legnagyobb baj, hanem a jövő, a remény elrablása és tönkretétele.

Te miért hagyod?

Forrás: https://remnant-army.org/

Végül: Partizánt értékelem, és Gulyás Márton munkája pedig felbecsülhetetlen érték. De sajnos úgy tűnik, hogy a gyom magvaiból azért jutott oda is.