Amikor arról beszélgetünk, hogy mi a magyar módi a gazdagság megmentésére, egyszerűen nem tudunk attól a filmjelenettől megszabadulni, amikor A ravasz, az agy... filmben arról ötletelnek, hogy hogyan fognak rövid időn belül lóvéhoz jutni. És jön a seggrepacsizók klubja ötlet, amiből kb 3 hét alatt lesz pénz, mikor nekik jövő hétre kellene. Hát ez a mostani gazdaság"mentő" csomag is kábé ilyen. 

Gondolkodtam rajta, hogy honnan kezdjek ennek a bődületes csomagnak neki, szálazzam-e szét, és írjak minden jelenleg ismert részéről a jelenlegi információk szerint, vagy csak írjam le a véleményem, hogy ez így nem jó. Végül arra jutottam, hogy leírom, hogy szerintem mi a probléma, arra mi a kormányzat megoldása és a véleményemet. 

Bár a végén szokás összegezni, de én most itt az elején szeretnék: elnézve az utóbbi 5 nap bejelentéseit nyilvánvaló, hogy a kormányzat sajnos nincs a válságkezelés ismereteinek birtokában. Nagyon úgy tűnik, hogy egy állapotot kihagytak: a jelent, a mostani helyzet kezelését. Minden intézkedésük a recovery- a felépülés időszakára vonatkozik. Jó ez a lózung, hogy "ha munka van, minden van", meg hogy "munka nélkül ne legyen bér", de jelenleg ennek semmi, de semmi haszna nincs.

A jelenlegi helyzetet nem egy rosszul felépített gazdasági lufi (lsd 2000-es dotcom válságot, vagy éppen a 2008-as pénzügyi összeomlást) okozza, hanem egy, a gazdaságtól közvetlenül független egészségügyi járványhelyzet. Ezért is hülyeség erre azt mondani, hogy igazságtalan (hahaha), mert ez a helyzet nem válogat. Tök mindegy, hogy te gazdag vagy vagy szegény, mennyi a likvid tőkéd, a GDP-n, a gazdasági növekedésed, meleg vagy-e vagy heteroszexuális. Mindenkit érint. Így azok az intézkedések, amik egy gazdasági válság kezelésére alkalmasak, itt nem biztos, hogy megállják a helyüket. 

Itt a vendéglátósok nem azért nem jutnak bevételhez, mert az emberek nem akarnak költeni, hanem mert rendelet tiltja. A szállodának nem azért kell bezárnia, mert azért nem menne senki, mert nincs rá pénz, hanem mert nem mernek (értelemes indokból), vagy mert kivárnak. És így tovább. 

Még egy gondolat: az egy biztos, hogy amikor ez a helyzet normalizálódik- értem ez alatt, hogy a korlátozások egy részét vagy mindet feloldják, mert ne legyünk naívak, ennek nem lesz egyhamar vége- az élet nem úgy fog továbbmenni, ahogyan eddig. És azt még senki nem tudja, hogy pontosan ez milyen átrendeződést, milyen változásokat fog hozni. Így ezekre már most készülni rendeleti szinten marhaság (persze lehet elemézéseket, forecastokat csinálni a várható szituációkra, de az inkább csak becslés).

Egy válság megoldását mindig onnan kezdjük, hogy felmérjük a jelenlegi helyzetet, és kétféle megoldást adunk: egy rövidtávút, ami a jelenlegi helyzet kárait hivatott valamelyest enyhíteni, és egy hosszútávút, ami majd a helyzetet hozza helyre hosszú távon. 

Szóval mi a jelenlegi helyzet (nagyon egyszerűen)?

1. emberek, akik azért vesztették el a munkájukat, mert leállt az a szektor, amiben dolgoztak (turizmus stb)

Ők vagy munkanélkül vannak- vagyis bevétel nélkül- vagy sikerül(t) valami alternatív megoldást találni (átmenetileg beállnak oda, ahol szükség van a munkára pl. futár)

2. emberek, akiknek még van munkája, de leállt a gyár és kivárnak

Ők vagy valamilyen szabadságon vannak, vagy fizetik a leállást, mert a gyár átütemezte a karbantartást, és most még talán van mit csinálni.

3. emberek, akik otthonról még dolgoznak, mert van még munka

Szerencsésebbek, akik meg tudják ezt tenni

4. emberek, akik dolgoznak, mert van mit (élelmiszer, drogéria, gyógyszertár stb)

Ők meg megfeszülnek az igények kiszolgálásában- mondjuk úgy, hogy viszik előre a szekeret

Persze a fenti felsorolásban az emberek lehetnek cégtulajdonosok, vállalkozók is. 

A fenti embercsoportokra a következők mindenképpen egységesen jellemzőek:

- kiadásaik vannak, amik egy része fix- vagyis nem függ a bevételtől

- bizonytalanságban vannak, mivel nem tudják, hogy ez a szituáció mit fog rövid és hosszútávon okozni, pontosabban mekkorák lesznek a károk, még azoknál is, akik még dolgoznak, mert a gazdaságban minden hat mindenre

- hirtelen kellett reagálni egy számukra idegen helyzetre, ami óriási rugalmasságot követel mindenkitől, emiatt a stresszhelyzet is megnőtt

Forrás: Fidesz facebook oldala- szóval nem mém, hanem komoly

Rövidtávú megoldásnál ebben a helyzetben véleményem szerint nem arra kellene gondolni, hogy a magyar nép egy lusta csürhe, akik ingyenpénzt akarnak, és csak a hasukat akarják süttetni, hanem fura módon a keresztényi elvekre, vagyis arra, hogy a bajban segíteni kell azokat, akik nehézségbe kerültek, és támogatni azokat, akik még működnek.

Vagyis szerintem a következőket kellett volna tenni:

1. embercsoport: kieső jövedelmet valamelyest pótolni, vagyis munkanélküli segélyt adni, megnövelni a családi pótlékot, meghosszabbítani a támogatási időszakokat. Pl Kanadában akinek megszűnt a munkája heti 500 dollárt kap (nem sok, nem ebből lesz gazdag, de a túlélést segíti), és mindezt a regisztráció utáni hétvégén már folyósítják is

Az nekik nem megoldás, hogy tanulj valamit, képezd át magad- mire képezze át magát? Ki tudja, hogy mire lesz szükség? Kell-e egyáltalán átképezni? Vegyen fel felnőttképzési hitel, hogy képezze magát? Ilyen helyzetben ki az, aki hitelt fog adni és felvenni? Ezektől még otthon nem lesz mit enni...

2. embercsoport: bérüket támogatni, de nem úgy, hogy csak akkor ha bemegy a munkahelyre, ott valamit molyol, tanul vagy "fejleszt" a cégnek- ezt a baromságot nem is igazán tudom, hogy hogyan gondolták. A legkárosabb dolog a világon, amikor igazán nincs mit csinálni, de úgy kell tenni, mintha... tiszta kommunizmus. És egyébként a H&M-ben vagy a Zaránál a plázákban dolgozók vajon mit fognak fejleszteni? Kirakatot? És hová járjon be? 

3. embercsoport: itt valószínű, hogy még a bérrel nincs gond, de a cégeknek lehet problémája, hiszen likviditási gond lehet, az irodabérlet akkor is megvan, ha nem dolgoznak benne az emberek, lehet a bevételek is beszűkülnek stb. Itt is kellene valami támogatás- persze tök jó, hogy hitelmoratórium, meg az, hogy a szochot csökkentik, de valami még hiányzik

A vállalkozók meg vegyenek fel hitelt, hogy fejlesszenek... kockázat, kedves Palkovics úr, kockázat, a szó, amit fejben kellene tartani...

4. embercsoport: itt meg megfeszülnek, persze szuper az egyszeri bruttó 500 rugó az egészségügynek... de talán nem kellene a kisker cégeket megadóztatni... végül is ők húzzák a szekeret jelenleg, nem kellene még jobban büntetni. Nem büntetni, hanem segíteni kellene, akár úgy, hogy az áfa egy részét náluk hagyjuk a munkahelyek megtartására, vagy segítjük, hogy úgy tudjon több pénzt adni az embereinek, hogy neki ne kerüljön többe. Ők lesznek, akik még befizetők lesznek a költségvetésbe, de nem szorítsuk ki belőlük a szuszt

A bankok megadóztatása pedig kontraproduktív, de erről az MNB mentőcsomagjánál fogok beszélni egy másik bejegyzésben. 

Azt nem teljesen értem, hogy a nyugdíjasok közül hány embert érint a munkahelyének megszűnése, és miért kell most arról beszélni, hogy 2021-ben majd mi lesz (persze hazudok, értem én, csak az értelmét nem látom, mert a szitu ettől még nem lesz jobb). 

Jó lenne, ha a főbohóc a helyzetet nem a saját önös céljainak elérésére használná. Tényleg elnézést kérek, de nem tudok egy olyan emberről tisztelettel beszélni, aki egy ilyen gyászos helyzetet, ahol ő a vezető, rajta sok múlik, arra használ, hogy a jövőben hogyan szerezzen teljhatalmat. És emberek ezt beveszik.

Az számomra teljesen nyilvánvaló, hogy finoman szólva is fingjuk sincs, hogy mit kellene tenni. Másik, hogy bár a főbohóc szerint határtalan mennyiségű pénz áll a rendelkezésre, mégis úgy tűnik, hogy egy kanyi vas sincs jelenleg a kasszában az embereknek, mert ha lenne, akkor nem ilyen bődületes ökörségekkel állnának ki, 

Még egy gondolat és befejezem: azt persze semmivel nem lehet magyarázni, hogy miért kellenek azokat a törvények, amik átadnak ingatlanokat haveroknak, vagy a születési nemről szóló szégyenletes tervezet, vagy éppen miért kell milliárdokat kiszórni az operaházra vagy egyéb látványberuházásra... vagy éppen miért a Liget a legnagyobb probléma. 

Sajnálom, de ez így kevés lesz, még ha arra gondolok, hogy ez az egész mentés jó lesz majd később, egy olyan szituációra, amikor még azt sem tudjuk, hogy mi lesz.

A dilettantizmus nagyon veszélyes dolog, ennek lehetünk éppen a szemtanúi.