Kiírták a pályázatot a Zeneakadémia rektori posztjára, mert a jelenlegi rektor, akinek mandátuma 2023. október 31-ig szól, a törvény értelmében harmadik ciklusra már nem pályázhat. Egy civilizált országban ez nem lenne ügy, de Budapesten vihart kavart.
Mi történt?
Egy rektori pályázat feltételrendszere elvileg nem kellene, hogy sok meglepetéssel szolgáljon.
Egyetemről beszélünk, tehát a nem lehet csodálkozni, ha a felhívás alapja az egyetemi tanári cím birtoklása. Egyetemi tanár az lehet, aki rendelkezik doktori fokozattal, habilitált, az általa művelt zenei területen magasfokú jártassággal bír, megfelelő tanítási tapasztalattal, nyelvismerettel és számottevő nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. Emellett elvárás, hogy legyen mély ismerete a felsőoktatási intézményi adminisztrációról, vezetői tapasztalata, valamint mutasson be egy érthető víziót, átfogó stratégiai elképzelést az intézmény jövőjéről.
A felsőoktatási törvény értelmében egy rektori pályázatra érkező jelölteket az Egyetem legfőbb döntéshozó testülete, a Szenátus hallgatja meg, majd a titkos szavazáson legmagasabb pontszámot elérő jelöltet terjeszti fel a Minisztérium felé. A Minisztérium dönt, és a rektort ez alapján a Köztársasági Elnök nevezi ki.
A Liszt által alapított Zeneakadémia rektorai az intézmény történetének 148 éve alatt mindig megfeleltek az adott kor törvényi előírásainak. Voltak közöttük előadóművészek, zenetudósok és zeneszerzők is.
A Minisztérium 2023 tavaszán előzetes egyeztetésre megküldött egy tervezetet az Egyetem részére az általa gondolt pályázati feltételekről, amit az Egyetem kiegészített az általa kívánatosnak tartott szempontokkal. Reakció hónapokig nem érkezett (ez újabban szokás Magyarországon), majd váratlanul megjelent a kiírás július 3-án. Amellett, hogy köszönőviszonyban sem volt a tavasszal véleményezett tervezettel, a kiírás súlyosan diszkriminatív jegyeket mutatott, mert kizárólag klasszikus zenei előadóművészek pályázhattak volna egy olyan intézmény élére, ami egyébként a zenepedagógia, az alkotóművészet (zeneszerzés, muzikológia), a jazz, a népzene és az egyházzene teljes spektrumát is lefedi képzéseivel.
A magyar zenei szférában korábban elképzelhetetlen tiltakozáshullám vette kezdetét, 231 zeneakadémiai oktató (az egyetemen tanítók abszolút többsége) és számos zenei szervezet, az MTA, valamint az Európai Zeneakadémiák Szövetsége emelte fel a szavát. Ennek hatására miniszter úr jelezte (nem hivatalos levélben, hanem egy TV-interjúban), hogy visszavonja az inkriminált pályázatot, újat ír ki helyette, és ismertette vízióját az általa(!) kívánatosnak tartott jelöltről, többek között a világítótorony metaforát használva.
Az új kiírás viszont másképpen lett elképesztően diszkriminatív, ugyanis olyan szinten lett személyre szabva, ami példa nélküli a magyar és talán a nemzetközi felsőoktatás történetében is.
Kire lett szabva a kiírás és miért?
Interjúkból lehetett tudni hónapok óta, hogy vannak önjelölt pályázók, akiknek ambíciói messianisztikus küldetéstudattal párosulnak. Egyikük volt Keller András (1), nemzetközileg elismert hegedűművész, kamarazenész, karmester, a Concerto Budapest igazgatója, a Guildhall School of Music and Drama vendégművésze és az International Béla Bartók Chair cím viselője, magyar művész. 2012 és 2015 között a Zeneakadémia Kamarazenei Műhelyét vezette (tanszékvezető nem lehetett, mert nem volt meg az ehhez szükséges minősítése, azaz doktori fokozata). Minden követ megmozgatott, hogy zenekara, a Concerto Budapest legyen a Zeneakadémia rezidens zenekara, de a felsővezetés másként döntött. Végül viharos körülmények között távozott (ekkor fogadta be a Guildhall), mert komoly problémák merültek fel tanítási stílusa, hangneme miatt, és rendszeresen előfordult, hogy elmaradt óráit nem pótolta (Keller szerint ez nem volt igaz, és kreditháló-akrobaták által vezetett intézmény rágalmainak aposztrofálta a vádakat). Hangneme és verbális abúzus vádja miatt a közelmúltban jelenlegi zenekaránál is zajlott ellene - megkérdőjelezhető körülmények között - vizsgálat, amely elmarasztaló ítélet nélkül zárult.
Zenekara pár évekkel korábban a csőd szélére került és csak az akkori Orbán kormány direkt beavatkozásával sikerült a túlélését biztosítani.
Miniszter úr pedig idén tavasszal kilátásba helyezte az állam általi kultúrafinanszírozás (ideértve a szimfonikus zenekarok fenntartását is) gyökeres átalakítását.
A rektori pályázat előzetes egyeztetési fordulójának időpontjában Keller András még nem felelt meg az elvárások között szereplő egyetemi tanári fokozatnak. Viszont nem sokkal korábban a Parlament gyorsan elfogadott egy törvénymódosítást (abszolút többséggel ez gyerekjáték), miszerint a második Orbán kormány ideje alatt köztestületté nyilvánított és az állam által kiemelten finanszírozott Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is kinevezhet ú.n. „egyetemhez nem rendelt” egyetemi tanárokat az államtól kapott díjaik, kitüntetéseik alapján. Azaz bármilyen egyetemet megkerülve ruházhat fel adott (általában nem a szakma, hanem a politika által odaítélt) díj(ak) alapján valakit egyetemi professzornak.
Láss csodát, Keller Andrást (és Kelemen Barnabást) ki is nevezte professzornak az MMA, pont azokban a hónapokban, amikor a Miniszter nem reagált az előzetes egyeztetésre megküldött pályázati feltételekre kapott zeneakadémiai válaszra.
Capisci?
Na, de kellett találni még olyan feltételeket, aminek az Egyetem jelöltje, a Szenátus támogatását (is) élvező rektorhelyettes nem felelt meg, és gyorsan bele kellett írni az új pályázatba. Ezek lettek azok a díjak, melyekkel csak Keller András rendelkezett. Miniszter Úr ráadásul annyira rutintalan volt, hogy egy új TV interjúban elárulta, hogy ő bizony egyeztetett komoly szakmai szervezetekkel a feltételekről, a bibi csak annyi, hogy az egyik "komoly" szervezet, egy néhány hete (!) megalakított, Magyar Muzsikusok Szövetsége (MaMuSZ) névre hallgató egyesület, melynek hogyhogy, hogyhogy nem, éppen Keller András az elnöke. A másik szervezet az MMA (2) volt, és a kör bezárult.
Közben a kormány kézivezérelt médiagépezete beindított egy korábban már jól bevált lejárató kampányt az Egyetem és belső jelöltje ellen, jelentéktelennek, súlytalannak beállítva őket.
A Magyar Rektori Konferencia – már nem először – mélyen hallgat.
Miért kell ennyire biztosra menni, hogy a kerülőúton megkapott professzorság mellé felsoroljanak olyan díjakat a pályázati kiírásban, amikkel csak Keller András rendelkezik? Miért ez a mindenki pofájába röhögés?
Vélhetően ugyanaz a térfoglalás készül, amivel 2 évvel ezelőtt durva politikai támadásoktól kísérve kiherélték a 155 éves SZFE-t és autonómiájától megfosztva, erőszakkal kényszerítették a modellváltásba. Akkor az egyetem látványosan és frappánsan ellenállt, 71 napos egyetemfoglalásuknak csak a Covid szabályok vetettek véget. (Ironikus, de az új SZFE a felmondott/eltávolított minősített tanárait szintén csak „kerülőutas professzorokkal” tudta pótolni, hogy ne veszítse el egyetemi státuszát).
Ez a modellváltás jelenleg a magyar felsőoktatás nem egyházi működtetésű intézményei jelentős hányadának, 21 egyetem működésének alapja. Az egyetemek egy része zsarolással, azaz az állami támogatás megvonásának belengetésével, néhány esetben megkérdőjelezhető körülmények között „váltott modellt”.
Viszont öt egyetem eddig ellenállt az erőltetett modellváltásnak, egyik közülük a Zeneakadémia, aminek Szenátusa többször kinyilvánította a modellváltás szükségtelenségét, különösen az Erasmus források befagyasztása óta(3).
De látjuk, így jár, aki ellenáll: durva, a működtetést alapjaiban veszélyeztető folyamatos forrásmegvonással büntetik, amit egy az oktatási oldallal nyílt háborút viselő kancellár hajt végre, és ezt a Szenátus által nyíltan nem támogatott Keller Andrásra kiírt rektori pályázattal fejelik meg. Keller Andrástól pedig – cserébe a korábbi zenekarmentésért és a kultúrafinanszírozás átalakításának negatív hatása alóli mentességért – ki tudja mit várnak el… a modellváltást éppen tagadják, de láttunk már karón varjút…
Sőt, elkezdtek megjelenni a Keller Andrást nyitott, együttműködő, jóságos, empatikus zenekarvezetőnek bemutató alákérdezős interjúk, amiből megtudjuk, hogy csak a művészi nagyság számít, és tetteit pusztán a jószándék és hazája zenei életének jobbítása vezérli. Az MMA elnökének pedig november 5-ig szól a mandátuma…
(1) a másik jelölt Kelemen Barnabás végül visszalépett, vélhetőleg a független média által megszellőztetett, több száz millió forint értékű állami támogatásai körüli tisztázatlan kérdések miatt
(2) Az MMA elnökével Vashegyi Györggyel, aki történetesen zenész, személyesen egyeztetett, azonban mint utóbb kiderült, az elnök az MMA Zeneművészeti Tagozat tagjainak felhatalmazása nélkül tárgyalt.
(3) A modellváltó egyetemek ügye nem kerülte el az Európai Bizottság figyelmét, ugyanis azt a döntést hozták, hogy megfelelő törvényi garanciák bevezetéséig a modellváltott egyetemek tehát azok oktatói és polgárai nem részesülhetnek Erasmus, Horizon2020 és egyéb fejlesztési támogatásokban. Nem látják ugyanis biztosítottnak sem az egyetemi autonómiát, sem az uniós fejlesztési források jogszerű és ellenőrizhető felhasználását, mert ezen egyetemek döntéshozó szerveit aktív, az Orbán kormányhoz közvetlenül köthető politikusok vezetik, tulajdonosi szerkezetük nem mindig átlátható, működtetésük pedig zavarosan ötvözi a privát/piaci és állami forrásokat. 2022 decemberében kelt a döntés, azóta az Orbán kormány nem tette meg az elvárt lépéseket, így jelenleg a legnagyobb esélye annak van, hogy többezer diák és oktató esik el 2024-től az Erasmus program nyújtotta mobilitások ill. a kutatócsoportok a Horizon2020 előnyeitől. A magyar felsőoktatás izolálódik, és nem szakmai teljesítménye miatt.
