Mostani magyar helyzetről már írtam, hogy komoly erkölcsi válságban van, aminek egy tünete lehet akár egy gazdasági válság is, de most nem ez a téma. A véleményem kifejtését Vona Gábor bocsánatkérésével kezdeném. Személy szerint nagyon becsülendőnek tartom azt a magatartást, amikor valaki felismeri, hogy a másikat megbántotta- akarva vagy akaratlanul- és ezért bocsánatot kér. Esetleg egy bizonyos fordulat miatt az életében őszintén ráébred, hogy rossz úton jár, és dönt a jó út mellett, így bocsánatot kér. 

Így Vona bocsánatkérését simán elfogadtam volna, ha nem folytatta volna azzal, hogy de .... Amikor jön a "de", akkor gyanússá válik a dolog. Most akkor őszinte vagy nem? Most akkor bocsánatot kér vagy nem? Különösen azzal a gondolattal folytatva, hogy ők sosem voltak antiszemiták vagy cigányellenesek, ezt még kérőbb azzal is magyarázták, hogy csak egy társadalmi problémát szólítottak meg nem megfelelő módon. Igen, én is prosti vagyok, csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni. Persze nem vagyok naív, tudom, hogy itt egy politikai pártról van szó, aminél az eddigi pálya már nem játszik. Így most kell egy fordulat, valahogy el kellene téríteni a vonatot középre a szélső jobb oldalról. 

Kép forrása: Pesti Srácok

Szegény Mirkóczkit sajnáltam, aki -becsületére legyen mondva- bevállalta a Canossa-járást Rónai Egonnál az Egyenes Beszédben. Komolyan megindult a szívem, amikor láttam a szemüveges, öltönyös fiatal embert, ahogyan izzadva próbálja magyarázni, hogy Toroczkai biztos már megbánta, amikor azt mondta, hogy a cigányokat dögkútba kellene dobni, vagy hogy XY párttársa éppen egy vaskosat zsidózott. 
Ez a pálfordulás, tényleg Pál apostol damaszkuszi útjára hasonlít, kábé annyira is hihetnek nekik, mint akkor Pálnak hihettek az akkori keresztények. Az aki eddig üldözte, halálra kereste őket, most velük van, és hittársuk. Hát, őszintén... nem könnyű. 
Még egy gondolat ehhez. Az én fejemben két eshetőség van: vagy tényleg egy kollektív felismerés zajlott le a pártban, hogy ó, hát mi magyarok vagyunk, még ha cigány vagy zsidó hitű is az ember, miért lennénk ellenük? Ennek következében őszintén felismerve a helyzetet döntöttek a bocsánatkérés mellett, vagy pedig szimpla opportunizmus, most ez a jó üzenet, ez kell a győzelemhez, tényleg eddig sem azért cigányoztunk, zsidóztunk, mert annyira szélsőjobbosok voltunk, hanem mert az "üzlet" ezt kívánta. Nem tudom melyik a rosszabb...

Aztán mindezek után olvastam, hogy az "extrán sikeres" Gyere haza fiatal programot úgy jó magyar (aka kormányzati) módon sikerült elindítani. Egy jó pár fiatalnak biztosan elvették a kedvét attól, hogy egyrészt itt maradjon, másrészt pedig valaha is vállalkozásba kezdjen. Indult azzal a hírrel még korábban, hogy szegény jelentkező fiatalokat beetették, hogy kapnak 3 milliót a vállalkozásunkra, ha alapítanak egy kft, elvégeznek egy tanfolyamot, és beadnak egy üzleti tervet. Erre volt az államnak 4 milliárdja. Aztán egy pár hónapja kiderült, hogy a nyertes fiatalok fizetik a vállalkozás után a járulékokat, elnyerték a támogatást, megcsináltak mindent, de 3 millió sehol. Na, nagy dirrel-durral ki is rúgták a program vezetőjét. És itt meg is álltunk. A héten kiderült, hogy egy jogszabály miatt még kártérítést sem kaphatnak, mert hát van rá törvény. Zsozsóról meg azóta is csak álmodnak. Hab a sztorin, hogy néhány tervet azért idő közben sikerült másnak megvalósítania. Na de nem annak, aki beadta az üzleti tervben...

Kép forrása: Elliot és a többiek

Még egy ehhez kapcsolódó kis hír: értelmi fogyatékosok órabérét 220 (!!!!) forintra csökkentették. Amikor az RTL Klub az államtitkárnál erre rákérdezett, teljesen felháborodva mondta, hogy hát ez nem lehet, mert ezek a szervezetek még több juttatást kapnak. De majd ő ennek a végére jár, és ezt a állapotot megszünteti. Na, azóta se kép, se hang. És a legkiszolgáltatottabb réteg, aki csak egy kicsit szeretne normális, ép emberekhez hasonló életet élni és dolgozni, még ha nem is olyan termelékenyen, mint az ép társaik, ebbe a teljesen megalázó helyzetbe kerül.

Bayer Zsoltról pedig csak Gulyás Gergelyt idézném, hogy ha nem politizálna, akkor nagyon jó író lenne. Igen, nekem pedig ha négy lábam lenne, és patám, valamint nyereg a hátamon, biztosan én lennék a mai világ Kincsemje. 

Megemlíthetném még azt az esetet is, amikor Beer Miklós váci püspököt Ferenc pápa majmának nevezték, mert nem köpködte az idegeneket. Tényleg a legmélyén vagyunk lassan a gödörnek. Minden elismerésem azoknak a szülőknek, akik most nevelik a gyermekeiket. Mennyire nehéz lehet most a dolguk, azt én komolyan el sem tudom képzelni. Egy olyan világban, ahol az Origo arról ír Soros kapcsán, hogy az egyik nagybátyát egy arab ölte meg, ezért neki kutya kötelessége lenne az arabokat gyűlölni, erre meg itt támogatja a migránsokat... hát milyen ember az ilyen? Vagy amikor valamelyik ellenzéki párt is már arról beszél, hogy a Fideszt gyűlölni kellene... tényleg komolyan mondom, hogy ez már a gödör alja kezd lenni.

Ahogyan ezt korábban is idéztem, most is megteszem (ismétlés a tudás anyja alapon): 

... népek egymás iránti gyűlölködését kormányzatuk politikája ültette a szívükbe, hogy ezzel életben tartsa a rendszer szellemét... Egyik ember nem ellensége a másiknak, csak az álnok kormányzat eszközeként válhat azzá. 
(Thomas Paine) 

Szerettem volna ezt valahogy viccesen leírni, de menet közben jöttem rá, hogy ezt a témát nem lehet viccesen kezelni. 

A fenti kérdésre egy klasszikust, Németh Szilárdot, idézném: a napnál világosabb, hogy (nem Soros) igen. A kérdés csak az, hogy mikor. Szinte minden héten megjelenik a Portfolion vagy más gazdasági bulvárportálon, hogy jaj, XY, aki a 2008-as válságot is megjósolta (!itt ez a szó nagyon lényeges!), most azt mondja, hogy a kínaiak/bitcoin/USA/hitelek stb miatt itt a nyakunkon az új.

Ezt én annyiban cáfolnám- bár nem vagyok az, aki a 2008-as válságot megjósolta-, hogy egy olyan válságnak a kitörésére mostanában nem nagy az esély. Az érvem elég egyszerű, és szinte minden tudományos alapot mellőz: kevés idő telt el ahhoz, hogy a vezető pozícióban lévőknél ennek az esetnek az emléke elhalványuljon.

Ez persze nem azt jelenti, hogy kisebb, akár egyes földrajzi területet vagy gazdasági szektort érintő válság ne alakulhasson ki. Emlékezzünk arra, hogy a ’29-33-as világválságot követően több, mint 70 év kellett egy hasonló fertőzöttséget okozó válsághoz. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a vezető közgazdászok, gazdasági vezetők emlékezetében igen élesen élt az ételért sorban állók képe. Ezt minden lehetőséget kihasználva szerették volna jó sokáig elkerülni. Természetesen voltak kisebb, helyi válságok, de ezek nem terjedtek el. Ilyen volt például a 90-es évek, amikor is több helyi válság is felütötte a fejét (mexikói, orosz, dotcom lufi), de egyik sem volt képes arra, amire a 2008-as. Majd egyszer annak az okairól is írok, mert a jövőre nézve elég érdekesek a folyamatok, amik végül egy világválsághoz vezettek.

forrás: thechive.com

Szóval röviden összefoglalva: válság lesz, csak a mikor és a honnan indul el a kérdés. Nem hiszem egyébként, hogy a következőre megint 70 évet kell majd várni, mivel az információs technológiának köszönhetően szinte minden össze van kötve, ennek a negatívuma az, hogy egy bedőlés gyorsan dominóhatást tud elindítani. Igaz a pozitívuma is az, hogy ezt a dominóhatást gyorsan meg is lehet állítani (már ha időben észreveszik.)

Nézzük meg röviden, hogy mi alakíthat ki gazdasági válságot, és most hol lehetnek a gyújtópontok. Abszolút ismeretterjesztési céllal írom most ezt le,  azért ez nem lesz egy tudományos dolgozat.

Én saját meggyőződésem, hogy Hyman Minsky annak idején elég jól elkapta a fonalat a „financial instability hypothesis”-ével (mondjuk a pénzügyi instabilitás hipotézissel). Ennek a lényege röviden az, hogy 3 féle finanszírozást különböztet meg:

• hedge financing (kb. fedezeti finanszírozás)- ez a legbiztonságosabb, amikor is a cég a jövőbeli cashflowra támaszkodva fizeti vissza minden kölcsönét. Ez értelemszerűen nagyon korlátozott hitelfelvételt és egy egészséges profitot jelent (és adott esetben a fejlődés beszűkülését is).
• speculative financing (spekulatív finanszírozás)- ez már kockázatosabb, amikor is a cég a cashflowra támaszkodik a tartozás kamatainak kifizetésénél, de a tőkét folyamatosan megújítja (ehhez talán a hitelkártya vagy folyószámla hitel talán a magánember életében a legközelebbi példa). Ez lehetőséget nyújt nagyobb, kockázatosabb beruházásokra, de csak addig működik, amíg a gazdaság pörög, de egy lejtmenet már stresszt fog hozni.
• Ponzi financing (Ponzi finanszírozás- valójában egy csaláshoz hasonló rendszer)- ez a legveszélyesebb, ekkor a cashflow sem a kamatokat, sem pedig a tőkét nem fedezi, a cég csak arra kvázi fogad, hogy a fedezetet nyújtó eszköz értéke elég lesz ahhoz, hogy a kötelezettségeket fedezni tudják belőle. Ha ez nem sikerül, akkor a rendszer megbukik.

Ezeket figyelembe véve három olyan gyújtópontot fogok most bemutatni, amire többen az utóbbi időben rámutattak.

Az első ilyen a bitcoin, az ún, kriptovaluta. Ez egy igen érdekes dolog, nehéz megmondani, hogy ez spekulatív vagy ponzi finanszírozási pontba esik. Mivel a pénznek nagyon egyszerűen annyi az értéke, amennyit fizetnek érte a piacon, vagyis a kereslet-kínálat dönti el, hogy mennyit fog érni. És persze az, hogy hol lehet felhasználni, de mivel sokan pénzmosásra használják, és általában az ember nem a 10,000 dolláros kis vagyonkáját akarja tisztára mosni ezzel, így a kereslet eléggé megnőtt, viszont az ún. bányászat elég nehéz lett, és elvileg hamisítani sem egyszerű, ezért az árfolyam az egekbe szökött. Itt a probléma az, hogy állati nagy a volatilitása, vagyis nagyon változékony, emiatt nagy a kockázata is. Másik igen komoly kockázat, hogy míg a normál valuta esetében általában van egy központi szerv (jegybankok legtöbb esetben), akik valamilyen politikát követve beavatkozva a piaci folyamatokba, hogy a valuta értéke ne fluktuálódjon nagyon, itt ez nincs meg. Engem igencsak érdekel, mert ez végül is egy közgazdasági próba arra vonatkozóan, hogy a kereslet-kínálat (a szabadpiac) hogyan alakítja a dolgokat. Mindenesetre ez a későbbiekben komoly veszélyeket rejthet.

A második ilyen gyújtópont Kína, vagyis a kínai gazdaság. Itt az hitelezést szokták felhozni példaként, ami ugye a 2008-ban is a gondot okozta. Abszolút magán meglátásom, és töredelmesen bevallom, hogy ezzel mélyebben nem foglalkoztam, de szerintem ez itt nem fog világméretű „járványt” okozni. Annyi lehet, hogy visszaesés lehet emiatt a világgazdaságban, talán egy-két pénzügyi szektorban néhány szereplő eltűnik majd, csak Kína nem fog gazdasági világválságot okozni. Két dolog miatt: egyrészt a hitelezés onshore renminbiben van nagyobb részben, vagyis belföldi yuanban, amire a kínai kormánynak elég nagy a ráhatása. Mivel Kína kommunista ország, így a demokráciából eredő döntési rendszer nincs, gyorsan és könnyen tudnak döntéseket hozni, és elég gyorsan be is tudnak avatkozni.  Másrészt Kína nem egy nyugati –kapitalista- gazdaság, így azok a folyamatok, amik a kapitalista gazdaságokban nehézséget okozhatnak, itt nem biztos, hogy olyan nagy lyukat ütnek.
Ezt a rendszert én spekulatívnak nevezném.

forrás: https://economicsociology.com

A harmadik pedig az árnyékbanki rendszer, ami már az előző válság alatt is komoly problémákat okozott. Bár azóta szabályozásokkal próbálkoztak mederbe terelni ezt a rendszert, de még mindig vannak kihívások. Az árnyékbanki rendszer röviden ugyanazt csinálja, amit a normál banki rendszer, vagyis hosszú távon hiteleznek likvid (rövid távú) kötelezettségekkel. Csakhogy amíg a normál banki rendszer a hitelezéshez szükséges összeget betétekből gyűjti, addig az árnyékbank egy sokkal bonyolultabb, sokszor többszereplős láncolaton keresztül jut ehhez a tőkéhez. Emiatt ha a láncban egy szereplő bedől, akkor maga a lánc szakad meg, és dől össze.
Maga a rendszer egyébként egy finanszírozási alternatíva is lehetne, amennyiben sikerül úgy megregulázni, hogy a rendszerből fakadó kockázatokat a szereplők bevonásával minimalizálják. Mivel ez itt nincs rendesen szabályozva, adott esetben lehetőséget nyújt bizonyos szereplőknek, hogy a ponzi finanszírozást kezdjék el, ezzel is maximalizálva a saját hasznukat, de a rendszerre vonatkozóan egy fertőzést indíthatnak el.

Saját meglátásom, hogy a nagy válságok mindig valami új rendszer beállása előtt jöttek, vagyis a válságok mindig egy komplett rendszer megváltozásával jártak, ha nem is rögtön. A ’29-33-as válság után az aranyrendszer bukott meg, igaz a második világhaború miatt ennek azért kellett egy pár év. Most szerintem az árnyékbanki rendszer van kialakulóban, és ennek lesz egy evolúciója. Ha ezt a gondolatot követem, akkor a következő válság a bitcoinból fog indulni, és a kriptovaluta lesz a következő vívmány, ami utat fog így törni magának. Persze ez abszolút spekuláció, maximum filozófiai okfejtés, semmi több.

Egyet teljes bizonyossággal állíthatok: ha bárki meg tudná mondani, hogy mi fogja okozni a következő válságot, akkor nem lenne következő válság. Már ha az az ember, aki ennek a tudásnak a birtokában van, ráhatással van a gazdaságot vezetőkre.

És csakhogy legyen valami magyar vonatkozás is, drága jegybankelnökünk is jobban járna, ha a gazdasági történelemmel foglalkozó könyveket olvasna, és nem csak Frei Tamás: A bankár című könyvét…

Előzőekben már elkezdtem egy szcenárió-elemzést arról, hogy merre is tart Magyarország, milyen lehetséges kifutása lehet a mostani állapotoknak. Korábbi részben Zimbabweval ismerkedtünk meg. Volt hozzászólás, hogy remélhetően a következő közelebb lesz minden szempontból, de az az igazság, hogy nem is olyan távoli a zimbabwei szcenáriós sem, mint elsőre annak tűnhet.

De most nem afrikai, hanem egy ázsiai példával fogjuk illusztrálni a 2. szcenáriót. Emlékeztetésképpen, idézem a négy, általam lehetségesnek tartott lehetőséget:

1. szcenárió – rezsim marad, trend marad (valószínűség 35%)

(a közvélemény-kutatások és a jelenleg törvényhozás alapján a legvalószínűbb)- ez volt Zimbabwe

1. szcenárió- rezsim marad, trend változik (valószínűség 25% ezt most 10%-ra változtatnám) ez lesz most Szigapúr
2. szcenárió- rezsim megy, trend marad (valószínűség 30%- változtatás után)
3. szcenárió- rezsim megy, trend megy és az új kezdeményezés fejlődést mutat (25%- változtatás után)

Egy megjegyzés: a trendváltozás minden esetben pozitív irányú elváltozást jelent, mert véleményem szerint a jelenlegi trend igencsak negatív irányba tart, így ennek változása pozitív irányú.

Egy kicsit a választásaimról: talán logikusabb példák lehetnének Oroszország vagy Törökország példaként Zimbabwe helyett, de ezeknek az országoknak a geopolitikai és gazdasági tere és adott esetben ereje jelentősen különbözik Magyarországétól. Ezért, amikor a szcenáriókhoz országokat kerestem, először is intuitív módon jutottam el lehetséges példákhoz, majd azok közül olyanokat válogattam ki, amik Magyarországhoz hasonló körülmények (emberi erőforrás, természeti erőforrás, földrajzi helyzet, esetleg történelmi hasonlóság, gazdaság, világpolitikai erő) vannak vagy voltak a múltban. Emiatt a dél-amerikai országokat alapból kizártam, mert ott egy teljesen más struktúra és történelem volt, mint amivel mi adott esetben rendelkezünk. Az igaz, hogy ezek az országok is mutathatnak hasonlóságot, de nekem nagyon részleges egyezés nem volt elegendő.

Nézzük a 2. szcenáriót:

Rezsim marad, trend változik pozitív irányba:

• az országot hozzáértő, adott területen adekvát tudással rendelkező egyének vezetik
• autokrata vezetési stílus megmarad, de nem egy szűk baráti kör boldogulását, hanem a népesség előrejutását segítik
• az állam az emberi erőforrásba befektet, vagyis rengeteget költ az oktatásra és az egészségügyre
• a gazdasági célokat a világgazdasági, hosszú távú trendek alapján dolgozzák ki, és ennek alapján alakítják ki az oktatás, aminek köszönhetően a képzett munkaerő értékké válik, amit meg is tudnak fizetni
• alacsony munkanélküliség mellett úgy tudják a gazdaságot pörgetni, hogy az adók is alacsonyan maradnak, viszont a megtakarítási kamatok magasak, így ösztönözve a lakosságot arra, hogy hosszú távú megtakarításokkal öngondoskodóvá váljanak
• a gazdaság diverzifikált, vagyis több, egymástól akár külön is működő szektor a gazdaság motorja. Ennek köszönhetően egy szektorban megjelenő válság nem roppantja meg a gazdaságot
• nincs korrupció
• nincs szabad sajtó, és a politikai véleménynyilvánítás is korlátozott
• szigorú szabályok vannak azokra nézve, akik a törvényeket megsértik, de a törvényeket nem egy szűk érdekkörre szabják
• az állam gondoskodik a szükséget szenvedőkről, hogy fel tudjanak zárkózni a középosztályhoz

Példa: Szingapúr

Egy kis történelemmel kezdjük: Szingapúr jelenlegi formájában 1965-től létezik. Korábban Brit koronabirtok volt, majd 1963-ban több más koronabirtokkal együtt megalapították Malajziát, de gazdasági és politikai különbségek miatt végül 1965-ben elhagyta Szingapúr a közösséget, és önálló állammá vált. 1959-ben voltak először választások, akkor Li Kuang-jao nyert a PAP (People’s Action Party) színeiben, akik azóta is folyamatosan nyerik a választásokat, bár van „ellenzék”, de elhanyagolható beleszólási joguk van a folyamatokba.

Forrás: Time Magazine

Szóval 1965-ban dobbantottak a maláj közösségből, ott volt az ország egy kis szigeten, aminek ugyan volt egy tuti kikötője, de se nyersanyag, se emberi erőforrás nem volt valójában. Ekkor a lakosság fele analfabéta volt, a munkanélküliség 14% volt és az ez főre eső GDP a béka feneke alatt. Li Kuang-jao felállított egy Gazdasági Fejlesztési Bizottságot, aminek a feladata az volt, hogy Szingapúrt kihozzák ebből a nyomorból és világviszonylatban is jelentős országgá tegyék. Hasonló bizottság nálunk is van…

A miniszterelnökre, Li Kuango-jaora jellemző volt, hogy csak a legjobbakkal dolgozott, a tudást, szakértelmet nagyra becsülte, bár ő is a családját ültette pozíciókba, de csak miután nyugati egyetemeken kiképezte őket, és az adott területen tényleg jelentős tudásra tettek szert.

Ennek a bizottságnak köszönhetően Szingapúr a külföldi tőkének szimpatikus lett, köszönhetően a képzett munkaerőnek, az adókörnyezetnek, a törvényi kiszámíthatóságnak és a zéró korrupciónak. Így az életszínvonal jelentősen nőtt, az 1980-as években a lakosság több mint fele a középosztályba tartozott.

1965 és 1995 között a növekedési ráta átlag 6% volt évente, ami figyelembe véve a környezetet, elég jelentősnek mondható.

Az állam különböző cégeket alapított, amiben az állami vagyon kezelik. Ezek a cégek a GDP egynegyedét adják jelenleg. Fontos, hogy ezek a cégek piaci alapon működnek, vagyis az állam nem segíti ki őket, nem dotálja, hanem a cégeknek a belföldi vagy külföldi piacokon kell eredmény elérni. Így is növelve az állami vagyont.

Akkor nézzük egy-két információt, hogy milyen is Szingapúr gazdasága:

• globális kereskedelmi, pénzügyi és szállítmányozási centrum
• második legversenyképesebb ország a világon
• Szingapúrban a legkönnyebb üzletet kötni az Ease of Doing Business Index szerint
• minden hatodik háztartás USD milliomos (nem számítva ebbe az ingatlant és a luxuscikkeket)
• nincs minimálbér, mert ezt a versenyképesség csökkentéseként értékelik
• sok az állami támogatás például ingyen fitnesz bérlet, a gyermekszületést is nagyon támogatják
• a gazdaság jelentősen épít a szállítmányozásra, amit úgy is kihasználnak, hogy nyersanyagot vásárolnak külföldről (nyersolajat stb), és feldolgozva továbbértékesítik, finomított kőolaj, integrált áramkörök, számítógépek, vegyipari termékek formájában. Ezzel sikeresen kihasználták a kikötőben rejlő lehetőséget, és megoldották a nyersanyag-szegénységből eredő problémákat is
• a gazdaság nagyon jól tud reagálni a világpiaci változásokra, nagy szerepet kap a folyamatos innováció is.

Forrás:http://www.aecom.com/sg/ 

Én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy az autokrata rezsimben éljek, de amennyiben ez a közjót tudja szolgálni, még akár el is tudnám fogadni. Persze Szingapúr sem fenékig tejfel, annak ellenére, hogy az infrastruktúra fejlett, hogy az utakon elkerüljék a dugókat és a légszennyezést, autója csak az igazán gazdagoknak van, ugyanis az autó árának másfélszeresét (!!!) kell adóként befizetni vásárláskor, valamint még külön pénzért engedély kell az úthasználatra szerezni. Emiatt elég kevés embernek van autója, de a tömegközlekedés nagyon fejlett, így ez különösebb gondot nem jelent a lakosságnak.

Szingapúr tehát elég erősen támogatja az innovációt, a vállalkozásokat és folyamatosan újraképzi a munkaerőt, hogy a kihívásoknak eleget tudjon tenni.

Bár lehetőségünk meglenne erre az útra is, de csak hogy egy tegnapi eseményre is reagálja Tusványoson, kevés esélyt látok már erre. Kicsit off-topic-nak tűnhet, de mégis valahol kapcsolódik: zárásként egy kis véleményt ide a végére betűznék.

Nekem korábban 2013. március 1-je volt a „gyásznap”, amikor Matolcsy lett a jegybankelnök. Az én hobbim a központi bank (talán már mondtam) és az árnyékbanki rendszer (majd egyszer kifejtem, hogy ez adott esetben miért is egy). Így mondjuk úgy, hogy valami fogalmam van arról, hogy is működik a jegybank, a monetáris politika. Véleményem az, hogy ide csak olyan embert lett volna szabad rakni, aki korábban már jegybankban vagy bankban dolgozott, mert ez egy olyan speciális terület, amit nem lehet egy hét alatt megérteni. Így amikor a fent nevezett úriembert nevezték ki jegybankelnöknek, teljesen kétségbe is estem.

Aztán az utóbbi időben többször sikerült az „emberminiszter” gondolataival találkoznom, így Matolcsy mellett egy újabb kedvencet szereztem magamnak a kormányban. A tegnapi tusványosi (én nem tudom ott mi mehet, de hogy komoly tudatmódosító, amit lehet, hogy fel kellene venni a tiltólistára, azt tuti biztos) performansza után még ma reggel is rosszul vagyok. Egyszerűen nem is akarom ide leírni azokat a borzalmakat, amiket sikerült megint kiejtenie a száján. Tényleg javasolnám neki egyrészt a Biblia tanulmányozását, és az Amerikai Historia X film megtekintését.

Szóval ilyen szakember gárdával a kormányban Szingapúr, mint lehetséges szcenárió elég messze van, de hátha valami csoda történik.

Források: 

 http://www.doingbusiness.org/rankings

http://www.worldbank.org/

Az utóbbi napokban sok minden foglalkoztatott. Itt volt hétvégén a Pride, aztán itt vannak ezek a csodálatos plakátok, amikről már írtunk, Balog Zoltán "emberminiszter" (ettől a kifejezéstől komolyan kiráz a hideg) fantasztikus érzékenysége az álhírek iránt, aztán Soros díszpolgártalanítása.

Én most ezt mind egy szempontból fogom vizsgálni, és elmondani a meglátásaimat: hívő keresztényiből. A teljesen tisztánlátás végett számomra a hívő keresztény a következőt jelenti: a) hiszek Jézus Krisztus megváltásában, ami azzal is jár, hogy bűneink megbocsátottak b) a legfontosabb törvény a szeretet (szeresd felebarátodat, mint önmagadat), amiből fakad az, hogy nem ítélkezik az ember, mert ki ő, hogy másoknak a bűneit el- vagy megítélje. 

Forrás: Awesome Owls (Facebook)- kb ilyen fejem van most 

Szóval ebből a szempontból számomra elég furcsa volt, de mindenképpen üdvözlendő, amikor a volt KDNP-s kiállt és saját bevallása szerint a komfortzónáját átlépve elment a Pride-ra. Furcsa azért, mert - lásd fenti felsorolás- nem értem, hogy mi lenne a baj a homokosokkal vagy a transzneműekkel. Ők ugyanolyan emberek, mint én. Emiatt - bár teljesen értem, hogy a Pride-nak mi a lényege- mégis számomra felesleges, mert számomra hívő keresztényként őket Isten ugyanannyira szereti, mint engem, hiszen ők ugyanúgy a gyermekei. Így magam nem szoktak különbséget tenni emberek között azok szexuális irányultsága miatt (más miatt sem nagyon...). Az én komfortzónámon ez valószínűleg belül van. Annak örülök, hogy a volt KDNP-s is felismerte, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, remélem minél többen lesznek majd így, és akkor egyszer eljutunk odáig, hogy a Pride a szeretetről fog szólni, nem arról, hogy ki buzi és ki nem. Tudom, hogy a társadalom- különösen a magyar- nem elfogadó, én ezt annak tulajdonítom, hogy az emberek frusztráltak, ki van a társadalom fáradva, és ezen az a gyűlöletkampány sem segít, amit a nagy harcok közepette a kormányunk tol. 

A harccal az a baj, hogy abba az ember elfárad. Ha mindig háborúzni kell, az a társadalmat kifárasztja, elnehezíti, fásulttá teszi. Persze azt is tudom, hogy az elfáradt embert könnyebben lehet bármire rávenni, könnyebben enged (erre a Bibliából Sámson példája jó, akit Delila addig-addig piszkált (mondanom sem kell, hogy pénzért), amíg végül belefáradt, és elmondta, hogy miben rejlik az ereje).

És itt jutottunk el drága "emberminiszterünk" mondásaihoz a héten. Balog úr mostanában az álhír szóval kötött közelebbi barátságot, és minden, ami az EMMI működésével kapcsolatban felmerül, az álhír. Miniszterünk, annak ellenére, hogy teológiát végzett, nem bővelkedik együttérzésben. Ennek tanújelét többször is adta már, kezdve a Veronai buszbalesetkor kimondott "valóban tűzkeresztség volt" mondatával, vagy a mentős reggelikor jópofaságból elengedett viccéből (nem járnak olyan drága helyre reggelizni a mentősök). A mostani két álhír ugye arra vonatkozott, hogy egy pici koraszülött baba sajnos kórházi fertőzésben meghalt a Honvéd kórházban, a másik pedig, hogy a Kardiológiai Intézetből nyitott mellkassal cipelik CT-re egy másik kórházba a betegeket. Komolyan át tudom élni annak a családnak a fájdalmát, aki ezeket a körülményeket és eseteket elszenvedi, majd utána azt hallja a felelős minisztertől, hogy ezek álhírek. Balog Zoltánnak némi érzékenyítő kurzus (EQ növelés) elférne az életében emberminiszterként. Fontos szabálynak tartom, hogy különösen fontos pozícióban nem kell mindent kimondani, ami az eszünkbe jut. Értem én, hogy nem lehet a NER rendszerében, hogy valami ne jól működjön, de mégis jó lenne inkább a megoldáson dolgozni, mint azon, hogy arról győzködjenek, hogy ezek álhírek. 

Az utolsó dolog, amiről még ebben a posztban akartam írni, az Soros díszpolgártalanítása (még a szó is röhejes). Már én magam unom, hogy állandóan Sorossal kell foglalkozni, és állandóan védeni kell, de hát nem tudok emellett szó nélkül elmenni. Különösen azért, mert megint ifjú kereszténydemokraták (vagy kik) terjesztették be ezt a bődületes ötletet a budapesti közgyűlésnek. Az ok az, hogy az ne legyen díszpolgár, aki Magyarországnak kárt okoz. Személy szerint nem érzem Soros károkozását az országban, viszont másét annál inkább. Ezzel kapcsolatban nem akarom vég nélkül sorolni az előbb említett amerikai zsidó spekuláns úriember (na ezzel aztán mindent elmondtam róla, mi?) érdemeit, csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. 2010-ben történt Magyarországon egy szörnyű tragédia, amikor a vörösiszap elöntötte Kolontárt és környékét. Ekkor több település is teljesen összeomlott (emberekről nem is beszélve). A fent nevezett egyén nem átallott 1 millió dollár segélyt adni arra, hogy az emberek házait újraépítsék. Így tettek mások is, és egészen szép összeg- ha jól emlékszem úgy 2 milliárd forint- össze is jött. Ezt a kormány einstandolta is úgy ahogy volt, hogy a középületeket és a közösségi dolgokat (ami ugye inkább az ő dolguk lenne) helyrehozza. Most, mikor látszott, hogy a MAL nem fog senkit kártalanítani, nyitottak egy 70 (!) millió forintos keretet a kártalanításra.

Kérdem én, hogy ki okoz(ott) itt kárt?

Az utóbbi napok közéleti beszédtémáját nagyban a kormány "sikeresen" eltalált, friss plakátkampánya határozza meg. Nevesebbnél nevesebb emberek szólalnak meg, például Bokros Lajos, aki egyenesen fasisztának nevezte Orbánt (amivel egyébként nem is lőtt messzire, mert maga a kormánykommunikáció igencsak sok hasonlóságot mutat a 3. birodalom goebbelsi propagandájához). Aztán a Mazsihisznek a szemére vetették, hogy miért nem kiált egyből farkast (avagy antiszemitizmust).

forrás: http://nemhiszlekelvilag.tumblr.com/post/162599810306/ez-a-soros-k%C3%B3p%C3%A9-h%C3%A1t-nem-kih%C3%BAzza-%C3%BAjra-%C3%A9s-%C3%BAjra-a

Nekem a South Park Séf bácsi tévedése rész jutott erről az egész fasiszta/antiszemita vonalról.

Ennek a résznek a lényege, hogy Séf bácsi rasszistának nevezi South Park zászlaját, amin egy fekete ember van felakasztva. A rész vége felé a gyerekeknek szónokversenyt rendeznek a témából, amin pro és kontra kell a véleményt kifejteni. A probléma csak az, hogy a gyerekek nem igazán fogják a problémát, mert ők egy embert látnak felakasztva, nem egy FEKETE embert. Csak egy embert. 

Szóval ezzel az egész plakáttal nekem ugyanez a bajom. Számomra Soros képe abszolút x, változó, akár Tapsi Hapsi is lehetne ott helyette. Itt nem az antiszemitizmus a lényeg, hanem a - mondhatni- szokásos, ordas nagy HAZUGSÁG!!!! South Parkra utalva: miért akasztjuk fel az embert? Ami a plakáton van szimpla, egyszerű, könnyen felismerhető hazugság. 
Hogy miért? Egyszerűen azért, mert szó sincs illegális bevándorlók beengedéséről. Szó sincs arról, hogy Soros vagy az EU vagy bárki törvényt akarnak sérteni. Menekülteket kellene befogadni, de őket sem örökre, csak amíg a menekültügyi eljárást lefolytatják, vagy ameddig a veszély, ami az életüket fenyegeti, el nem múlik. Erre a nagyon könnyen azonosítható tényre a kormányzat megint felépített egy 5,7 milliárd forint költséget viselő kampányt. Nem azért, mert  a kormány antiszemita, hanem a hatalom megtartása miatt (esetleg szavazókért). 

Az pedig még követhetetlen, hogy hányan küldték vissza az íveket, hány volt abból érvényes (értékelhető), nem pedig mondjuk valami testváladékkal összekent, és abból hogyan számolták ki ezt a százalékot. A kormány egyébként is szereti a százalékokat csak úgy, önállóan, diszkrét számként használni. És úgy tűnik, hogy ez a 98-99% az, ami nekik szimpi. 

Még meg kell említenem a kormánypárt egyik igen bútorozott politikusát, Németh Szilárdot, akinek sikerült azt a nagyon okos mondatot is elmondani, hogy "bármilyen törvény alapján" kérhette ki annak idején az sztk-s videófelvételeket, és aki szerint tök mindegy, hogy ők mennyit fizettek annak idején a plakátokért, az biztos törvényes volt. Vagyis ők teljesen mindegy mit csinálnak, az törvényes...

Persze a történetben benne van az is, ami a South Park részben is, hiszen a zsidózás a levegőben van, így nem kellett sokat várni, hogy valaki(k) ezt jelezzék is a plakátokon. "Az a büdös zsidó, na az a probléma" A kérdés csak az, hogy ez hová fog vezetni? Ki fogja és hogyan megállítani? Tudja ezt valaki? Meddig kell még ezt a hazugságot, mocskot és aljasságot olvasni, hallgatni? Ki lesz a következő X?

Szóval ez egy száraz anyag azoknak, akik híján vannak a tőzsdei és egyéb pénzügyi instrumentumok (ó, milyen szép szó az eszközre...) terén. Próbálom azért egyszerűen és érthetően előadni, mi is a lényeg.

Először is, még mielőtt az eszközökről (instrumentumokról) beszélnék, egy nagyon lényeges dologról kell szót ejteni: a kockázatról. Mindenkinek más a kockázatviselő képessége, ezért mielőtt bármilyen befektetésen gondolkodnánk, egy kis önismereti órát kell tartanunk. Meg kell ismernünk, hogy mennyire tudjuk mi elviselni a veszteséget, mekkora veszteséget tudunk kezelni, hogyan viszonyulunk a bukáshoz, mennyire vagyunk aggodalmaskodók, tudunk-e higgadtak maradni, amikor mondjuk 10 egységet veszít a befektetésünk az értékéből. Ezek azért lényegesek, mert így fogunk tudni helyes döntéseket hozni. 

A tőzsdézés esetében a kockázat prémiumot is jelent, vagyis, ha merek kockáztatni, az általában kifizetődőnek kell lennie. Tehát ha nagyobb kockázatot vállalok, azért nagyobb nyereséget várok. Kisebb kockázat esetén kisebb lesz a nyereség. A kérdés itt, hogy képes vagyok-e kezelni magamban a nagyobb kockázatot. Minden eszköz kockázatos egy bizonyos fokig, de majd látni fogjuk, hogy vannak ún. kockázat nélküli (risk-free) befektetések is, amik általában állampapírok (jellemzően nyugat-európai országoké és az USA t-bondjai), mert azokat az országoknak ki kell fizetni, egyébként csődöt fognak jelenteni (ami ugye egy állam esetében nem túl szerencsés). Szóval "ismerd meg önmagad" órát tartani a legelső pont, mielőtt bármibe is kezdenénk a pénz- és tőkepiacokon.

Aztán a következő lépés annak a megértése, hogy minden befektetési döntésért én viselem a felelősséget. Vagyis lehet, hogy a legjobb barát ajánlotta a befektetést, vagy a bróker azt mondta, hogy ez a legtutibb, vagy a bankos azt mondta, hogy... stb, de ezek mind csak ajánlások. Nekem kell eldöntenem, ismerve magamat, hogy tudom-e azt a befektetési kockázatot kezelni. Persze erkölcsileg a bankos, bróker, barát is felelős lehet, de valójában nekem kell annyira ismernem magam és az anyagi helyzetemet, hogy képes vagyok-e azt a kockázatot elviselni, amivel a befektetés jár. Ezért én senkit nem kapacitálnék arra, hogy olyan befektetésbe kezdjen, aminek a működését nem érti, annak kockázatait nem fogja fel. Tudom, hogy ez nem egy egyszerű dolog, de így elkerülhető, hogy nagyobb bajba kerüljön az ember. 

Nézzük akkor meg, hogy milyen lehetőségek vannak. Most először az abszolút egyszerű és könnyen átlátható eszközökkel kezdünk (aztán később majd belemerülünk az én nagy kedvenceimbe a határidős és opciós kereskedelembe). Lényeges, hogy én nem ajánlok semmit senkinek befektetésre, semmilyen stratégiát nem fogok leírni a kereskedésekre vonatkozóan.

Forrás: www.cnn.com

1) részvények

A lényeg, hogy vannak tőzsdén jegyzett és nem jegyzett részvények. A részvény nagyon egyszerűen fogalmazva tulajdonrészt jelent egy cégben. 
Mivel Magyarországon minden részvénytársaságban részvényesek vannak, így lehetőség van akár tulajdonrészt- vagyis részvényt- vásárolni nem tőzsdén jegyzett társaságban is. Külföldön ugyanez a helyzet. Ilyenkor a kötés nem a tőzsdén történik, és a részvény árát sokkal nehezebb meghatározni, mint a tőzsdei termék esetében. Most csak a tőzsdei részvényekkel foglalkozunk.

Fontos: ha a cég tönkremegy a részvényes akkor kap valamit a részvényéért, ha marad valami a felszámolás után. Viszont nem felel a cég adósságaiért, csak a részvényének értékét veszíti el. Részvények esetében van olyan, amelyik szavazati joggal jár, és van olyan, ami nem. 

A tőzsdére kerülésnek minden esetben nagyon komoly feltételei vannak, és utána is folyamatos beszámolási kötelezettsége van a cégnek, például nyilvánosan be kell jelentenie olyan döntéseket, amik a részvények árát befolyásolhatja. Jó negatív példa erre az Update részvények, amiket már nem is jegyzik a Budapesti Értéktőzsdén, mert a cég idő közben kivonult a tőzsdéről, és zárt részvénytársaságként működtek tovább. Update esetében többször megesett, hogy például a cég bővítéséről szóló hír hamarabb megjelent a Story magazinban (nem viccelek), mint a BÉT honlapján a céges hírekben. Ezért a Tőzsdefelügyelet meg is vágta őket egy pár millióra. 

Ha tőzsdére szeretne menni egy cég menni, egy ún IPO-t (initial public offering) fog kiadni (miután a tőzsde jóváhagyta a belépését), ez valójában egy nyilvános ajánlat, egy kvázi marketing anyag. Elmondja, hogy milyen a cég állapota, korábbi pénzügyi mutatói, terveit és jövőre vonatkozó hozamtervei szoktak ebben szerepelni. Általában itt már megvan, hogy mennyiért lehet jegyezni a részvényt, de van amikor csak egy ársávot adnak meg (mondjuk tavaly a Dunahouse esetében ez 3990 és 5100 (ha jól emlékszem) volt), aztán a jegyzés lezárása után adják meg a végső árat. Itt a kockázat az, hogy túlértékelik a céget, és amikor a nyilvános kereskedés megindul a cég részvényeinek az ára csökkenni fog. Ezt azért annyira nem szeretik normális helyeken, mert a későbbi befektetőknek ez nem lesz túl vonzó, ha a cég még egy IPO-t szeretne majd később elindítani. Ki akar drágábban jegyezni részvényt, mint amiért később (például 1 hét múlva) megvehetné a tőzsdén? Persze a tőzsdére lépő cégnek az az érdeke, hogy minél többet érjen a részvénye, hiszen neki az IPO során jegyzett részvényekből lesz elsősorban pénze, nem a nyilvános tőzsdei kereskedésből (abból csak akkor, ha eladja a cégtulaj a részvényét). Én nem szoktam általában IPO-t jegyezni, mert szeretem látni, hogy merre indul el a piac,mielőtt belépnék. 

Forrás: www.vice.creators.com

Részvényeknél még fontos a részvény likviditása, vagyis, hogy mennyire forog a tőzsdén, mennyire gyorsan tudjuk eladni, ha szeretnénk tőle megszabadulni (ilyen vagy olyan okból). A BÉT-en forgó részvények esetében én likvidnek nevezném az OTP-t, mert arra minden nap érkezik kötés, és mondjuk nem likvid a KEG (Közép-európai Gázterminál Nyrt), mert ezzel a részvénnyel utoljára egy hónapja kereskedtek. A likviditás a részvény értékével nincs feltétlenül egyenes arányú kapcsolatban, különösen nem egy olyan kicsi értéktőzsdén, mint a budapesti. Inkább arra információ, hogy mennyire kelendő a termék a piacon. A részvény értékének meghatározásáról majd egy későbbi részben ejtünk szót.

A részvényből a tőzsdén kétféleképpen szerezhetünk pénzt: a) részesedés kifizetésekor, b) eladásból. Ökölszabálynak is mondhatjuk, hogy ha a részesedésért (osztalékért) veszünk részvényt, akkor mindenképpen hosszútávon gondolkodjunk, és készüljünk fel, hogy amennyiben részesedés kifizetésre kerül, a részvény az osztalék értékével csökkenni fog. Vagyis ne adjuk el a részvényt abban az időszakban, amikor bejelentették az osztalékfizetést és az osztalékfizetés időpontja között, majd utána vagy 2-3 hónapig. 

Amennyiben "nyerészkedni" akarunk, mondjuk úgy spekulánsok vagyunk, akkor olyan részvényt vegyünk, amiről az a meglátásunk (különböző információk alapján), hogy a részvény ára nőni fog. Ekkor nem az osztalék és a hosszú távú stratégia a lényeg, hanem az, hogy jókor el tudjuk adni a részvényt. 

Részvényeket különböző tőzsdéken lehet vásárolni/eladni, van egy csomó kereskedő platform, ami ezzel foglalkozik, de simán lehet a banknál is kérni értékpapír számlát, és általában már adnak hozzá tőzsdei elérési lehetőséget is.

Lényeges, hogy költségekkel is kell számolni, meg kell nézni, hogy mekkora a jegyzési költség, van-e jutalék az eladás/vétel során és az pontosan mennyi, plusz mennyiért tartják a számlán a megvásárolt részvényeket. És hát az államnak is le kell fizetni a magáét, amennyiben az év végén pozitív a kereskedési mérlegünk.

Na, mára ennyi, következő részben majd a kötvényekkel foglalkozunk, és haladunk tovább. 

Hetek óta próbálom megérteni, hogy bizonyos dolgok miért történnek úgy, ahogyan. Engem személy szerint zavar, ha nem látom a rendszert, a logikát, nem értem, hogy miért tesznek emberek dolgokat. Ilyenkor napokig nagyon kellemetlenül érzem magam, nem találom a helyem, vizsgálgatom a saját gondolataimat, hogy talán nálam van a hiba, nekem kellene jobban koncentrálnom, többet olvasnom stb.

Aztán jön egy pont, egy info, ami átsegít a holtponton, és kezdem érteni és átlátni a másik oldal véleményét, motivációját, vagy legalábbis sejtem, hogy mit miért próbálnak így vagy úgy csinálni.

Ilyen sokszor a kormánypropaganda is. Sokáig nem tudtam megfogni, hogy mire is emlékeztet. Aztán jött egy pillanat, amikor beütött: ja, hát persze a horoszkópok! Horoszkópok, amiket az ember a női magazinok, Kiskegyed, Nők Lapja vagy a Popcorn meg ilyen magazinok oldalain olvashat.

Ha jobban megnézi az emberek ezeket a horoszkópokat, látja, hogy kábé a semmiről szólnak. Olyan egyszerűen megfoghatatlan mondatokkal van tele, mint hogy „ környezetedben mindenki a nyaralását tervezi…” (ja, hát végül is jön a nyár, mi mást is csinálnánk..), vagy a másik ilyen mondat: „hidd el, hogy ami veled történik, az igaz, és mérd fel annak jó és rossz oldalát is, majd vond a konzekvenciákat.” Hát valami ilyen a Fidesz kommunikációja is, annyi csavarral, hogy a provokáció, Soros, és migráns szavak különböző mértékben, de nagy valószínűséggel egymás után felmerülnek. Pl. Rétvári az uzsoráról.

Ebbe bele is illik a miniszterelnök, aki szereti magát valami prófétaként, tisztánlátóként láttatni. (Gondolom mindenkinek volt szerencséje valamelyik kereskedelmi tévén az ezo tv rendszerbe belefutni, ott lehet ilyen tisztánlátókkal találkozni). Tisztánlátó, mert nem lehet félrevezetni, amikor mindenkit sikerül szerinte behálóznia az éppen soros (!!) ellenségnek (Soros, szabadkőművesek ki tudja még ki), ő mégis átlát a szitán.  Sőt, amit mond, azt mindenki félreértelmezi, mert ő nem azt mondja, amit értenek, hanem amit nem értenek (lásd CEU mizéria).

copyright: Tindigo

Teljesen világos volt a tavalyi évben, hogy magát prófétaként pozicionálta, és a körülmények még igazolták is: előre látta a demokráciák összeomlását. Ezt támasztotta alá a Brexit és Trump győzelme is, erre felbuzdulva meg is adta erre az évre a próféciáját: 2017 a lázadás éve. Aztán itt meg is szakadt a képesség, mert Trump óta valahogyan a demokráciák folyamatosan nyertek (Ausztria, Hollandia, Franciaország), és valahogy sehogyan sem jön össze a lázadás sem, hacsak nem úgy, hogy ellene folyamatosan tüntetnek. No, de hát biztos is, hogy mi értjük félre, mert ő nem azt mondta…

A valóság mindezzel szemben az, hogy Orbán az az óvodás kisgyerek, aki azért szeret a nagynénivel lenni, mert ő nem akarja folyamatosan megmondani, hogy mit lehet és mit nem (mert ugye a nagynéni dolga nem a gyerek nevelése), ehet annyi cukrot amennyi belefér. Ellenben otthon szabályok vannak, anya-apa azon van, hogy a gyerek későbbi élete minél jobb legyen, hogy tudja kezelni a szabályokat, ezért is mindig szólnak, ha rendetlenség van, ha nincs kész a házi, és ha vacsora előtt egy csomag haribo valahogy eltűnt a bendőben.

Ehhez járul még az a bullshit, hogy Magyarország a saját lábán meg tud állni. (Nekem ez az év vicce volt). Ja és a heti kedvencem: normális a beázás annál az épületnél, aminél az építkezés már akkor elkezdődött, amikor még az épület a tervezőasztalon sem volt. Ezt már tanítani kellene, komolyan mondom.

Van egy tuti sorvezetőm, ami segíthet mindenkinek a mostani helyzetben eligazodni:

Ha valamiről teljesen biztos lehetsz, hogy az ellenkezője igaz, az az, amiről Orbán Viktor meg van győződve. Ez kábé olyan, mint amikor annak idején Arafat a szavát adta… 

[Vagy mondhatnánk úgy is, hogy ’ha én dobálok, akkor meghalsz, ebből is látszik, hogy nem én dobáltam.’]

2018-as költségvetés a munkából élők költségvetése…

És emlékeztetnék az andorrai bakira is, amikor a királyi tévé a meccs után adta le Orbánnal a riportot, amiben arról értekezik, hogy „a magyar fociban azért mennek jobban a dolgok, mert vannak akadémiák.”

Miniszterelnökünknél normális a gépházzaj, ami szerinte minden megszavazott törvénynél, elindított akciónál van. Csakhogy a szerinte normális gépházzajt ki lehetne küszöbölni, mondjuk szakértelemmel, hatástanulmányokkal, és józan ésszel. Persze az is meglehet, hogy ő szereti ezt a fajta zajt, mert ettől érzi úgy, hogy dolgozik.

Nekem a hét hőse a csanádpalotai asszony, aki a korteskedő Lázárt csöppet zavarba hozta. Gondolom Lázár úr legközelebb csak olyan rendezvényen fog részt venni, ahol pontosan kiválogatják, hogy kik vegyenek részt, nehogy még egyszer ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljön.

Számomra ez az eset nem is azért érdekes, hogy pontosan idézte-e a hölgy a fent említett urat, vagy hogy aztán az úr zavarában mit mondott, hanem azért, mert segít megérteni a Fidesz pszichéjét.

Vegyük Lázár úr állítását kiinduló pontnak, vagyis: Akinek nincs semmije, az annyit is ér.

 “Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem." Lázár János, 2011.08.03- Hódmezővásárhely közgyűlése

Megfordítva: akinek van valamije, az annyit ér, amennyije van. Ha ezt végiggondoljuk, akkor egyből érthető, hogy mi a probléma Soros Györggyel: neki elég sokja van, vagyis ő sokat ér. Többet, mint a Fidesz összesen. Ez persze elég frusztrálóan hathat a fiúknak, gondolom ezért is maximalizálják a kivehető összegeket az elérhető forrásokból.

Forrás:est.hu

Mehetünk tovább is, mennyire lehet zavaró mondjuk Lázárnak, aki valójában akár Csák Máté reinkarnációja is lehetne, Mészáros Lőrinc, aki pedig az aranyember újraszületve, mert hát ez alapján ő egy év alatt megötszörözött vagyonával még többet ér. 

És ha még tovább megyünk, akkor elérünk a "dolgozó kisember" szintjére, akinek meg aztán tényleg állati zavaró, hogy mennyit keres Soros, Mészáros, Lázár és még ki tudja, hogy ki. Így válhat az egész társadalom egy gondolat foglyává a vezetők által. Bár Lázár szerint a munkát nem kell szégyellni, és kockáról kockára kell felépíteni a dolgokat. A kérdés itt igazán a kocka mérete...

Persze teljesen világos, hogy a hölgy Soros ügynök volt, mert hát normális ember -szerintük biztosan- pénz nélkül ilyet nem fog mondani. Vagy csak szimplán elege van abból, hogy politikusok megmondják neki, hogy mit tegyen, vagy hogyan cselekedjen.

Szóval nekem a hölgy egy hős, kiállt, odamondta, nem zavarta semmi. 

Manapság a liberalizmus, a liberális gondolkodás- együtt a balliberálissal- szimpla szitokszóvá lényegült át. Nekem szégyellnem kellene magam, mert liberális – és noch dazu! keresztény vagyok vagy hát annak tartom magam. Pedig én nem szeretném magam szégyellni olyan dolog miatt, ami a szerves meggyőződésem, és nem gondolom, hogy ezzel bárkinek kárt okoznék.

Azt figyeltem meg, hogy bizonyos szavak értelme a sok használat miatt megváltozik. Ez igaz a következőkre: hazaárulás, csalás stb, és természetesen a liberalizmus, liberális szavakra is. Ezért fogalom meghatározással kezdünk.

Copyright: Tindigo

Mit is tartok én liberalizmusnak? Nagyon egyszerű: a szeretetet. Vagyis azt, hogy tiszteletben tartom a másik embert, a másik ember életét, szabadságát, szabad gondolkodását. Lényeges itt, hogy a szabad gondolkodás azt jelenti, hogy elfogadom, hogy neki van véleménye, de én fenntartom azt a jogot, hogy nekem más legyen a véleményem. Ettől függetlenül én erről az emberről nem fogok lekezelően nyilatkozni, nem fogom őt még elítélni sem. A liberalizmus számomra azt is jelenti, hogy mindenki egyenlő, vagyis a törvények mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Tudom, hogy ez utópiának tűnik, de lehetőséget látok arra, hogy egy társadalom ezt tartsa szem előtt. Ezért nekem igenis elfogadhatatlan, hogy valakit egy szabálysértésért 720 ezer forintra büntessenek, míg mások esetében még eljárás sem indul. Lényeges, hogy a nem a 720 ezer forinttal van bajom, hanem azzal, hogy másnál nem érvényesül ez az eljárás. Persze szót kell ejteni a törvényekről is- a törvénykezésnek nem egy csoportot kell kiszolgálnia, hanem egy egész nemzetet.

Liberalizmus nekem az is, hogy nem ragadunk ki egy népcsoportot, személyt, és nem kezdjük azt szisztematikusan gyűlölni. Ekkor mindig Orwell 1984-e jut az eszembe a Gyűlölet 2 perc, amikor még a székeket is dobálták az éppen aktuális személyek képeire. Ez sehová sem vezet.

Liberalizmus az, hogy mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy megtalálja azt a tehetségét, amivel a nemzet és állam előrejutásához hozzá tud járulni, amikor támogatjuk a tehetségeket, amikor érték a tudás, az igazi tudás, nem pedig valami fura értelmezhetetlen massza, amit tudásnak próbálnak eladni. Az, amikor felismerjük az értéket egy autista személyben, és értékes tagjává válik a társadalomnak. Nem pedig egy koszos, régi épületben sínylődik több száz társával együtt, ahol sem az alapvető emberi létből fakadó igényeit nem szolgálják ki, sem a lehetőségeit nem használják ki.

Liberalizmus a szabadkereskedelem egy bizonyos fokig (lényeges, hogy nem az Adam Smith-féle szabadkereskedelmet tartom jónak, hanem egy ésszerű, egyezményeken alapuló kereskedelmet), a gazdaság szabadsága. Persze itt azért fontosak az állami szabályozások és államközi egyezmények is, de ezt is úgy végrehajtva, hogy az egyén szabadságát és a közös értékeken alapuló rendszert szem előtt tartjuk. Nekem fontos a magántulajdon védelme, az, hogy ne kerüljön az ember olyan helyzetbe, hogy az állam bármikor elveheti a megszerzett vagyonát. Nem szeretem látni Kishantost, amikor egy 20 év alatt kialakított bio tangazdaságot szétvernek egy hét alatt teljesen értelmetlen módon, és felháborított a Welt2000 Kft esete is, amikor egy forráskód miatt a céget teljesen ellehetetlenítették, eredményezve azt, hogy a tulajdonos belehaljon. És a Zsolnay esetet is ide sorolhatnám, de ott sikerült megállítani ezt a folyamatot.

Liberalizmus nekem az, amikor jogállam van, amikor a törvények mindenkire vonatkoznak. Amikor a törvényeket nem egy szűk csoport érdekei szerint hozzák, hanem a nemzet érdekeinek figyelembevételével.

Liberalizmus az, amikor a kormányzat átlátható, elszámoltatható, a hibákért felelősséget vállal, nem csak a hatalom megtartása a célja, hanem a nemzet felemelkedése, az egyén jóléte.

Liberalizmus nekem az is, hogy a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau, minden vallási ünnepen köszönti az adott vallás hívőit, legyen az karácsony, Kwanza, Ramadam, vagy akármelyik hindu vagy szikh ünnep. De liberalizmus az is, amikor Trudeau elmegy nagyvárosokba, kisvárosokba és a városházán lakossági fórumot tart, amit aztán a Facebookon élőben közvetítenek, és minden média részt vehet rajta. Bárki kérdezhet, még ciki kérdéseket is, sőt azt is megkérdezték tőle, hogy ígért valamit a választásokkor, amit nem teljesítettek, az mikor lesz meg.

Igen, büszke liberális vagyok, mert nekem ezek értékek. Ha valaki szerint ezek nem azok, én azt is megértem. Szerintem Isten is liberális, csak végig kell olvasni a Bibliát, és megérti az ember.

Eddig volt már szó az emberi erőforrásról, természeti erőforrásról, a tőkéről, mint a növekedés kerekeiről, most érkeztünk el egy olyan ponthoz, ami a növekedést folyamatossá tudja tenni. Ez pedig a technológiai változás, az innováció.

A téma nagyon is időszerű, tekintve, hogy most teszik közzé a cégek a beszámolóikat, és abból sok minden leszűrhető a gazdaság állapotára és a növekedés helyzetére vonatkozóan.

Először is egy kis elmélet: Ez a rész kicsit „tudományos” lesz, mert szeretném, ha megismerkednénk Robert Solow növekedési modelljével, amiért Nobel-díjat is kapott. Robert, vagy ahogyan az MIT-n hívják, Bob azt a problémát boncolgatta, hogy hogyan lehetne a növekedés egy idő után stagnálásba fordulását kezelni.

Ennek az oka nagyon egyszerű. Fontos tudnivaló, hogy a modellek mindig sterilek, vagyis nem pontosak, sok mindent nem vesznek figyelembe, de alkalmasak arra, hogy bizonyos összefüggéseket általuk megértsünk. Így ezek alapján pontos növekedést nem tudunk számolni, viszont meg tudjuk érteni, hogy mi mire van hatással.

Szóval nézzünk egy egyszerű példát: van egy cégünk (országunk), ami, mondjuk, cipőket gyárt (de lehet bármi más, ami tetszik). A cipőket emberi erőforrással és gépekkel állítja elő. Lényeges megjegyzés itt, hogy az output (a kibocsátás) konkáv lesz (vagyis az első gép kibocsátása többet ér, mint a második, és a második, mint a harmadik.)- ezt most nem fogjuk bizonyítani, ezt a közgazdaságtan megtérülés csökkenésének nevezi (diminishing return to scale), míg az értékcsökkenés egyesen arányos. Van egy gyárunk, ami cipőket gyárt, és a bevétel egy részét befekteti új gépek vásárlásába, amihez persze még több munkást alkalmaz. Egy idő után a gépek értékcsökkenése miatt már a befektetés ellenére is csökkeni fog a gépek száma, vagyis a növekedés a befektetett tőke ellenére is stagnálni fog.

De mi van, ha a technológiát is figyelembe vesszük? Ebben az esetben a befektetés vagy a munkaerő egy része nem termelni fog, hanem ún. R&D (research and development) fejlesztési munkában vesz részt, így az értékcsökkenés utolérhető és leküzdhető lesz, ezzel a folyamatos fejlődést elősegítve. (Ez volt a Solow modell nagyszerűsége, hogy bevette a képbe a technológiát)

Egy mai példa erre például az az önjáró kamion, amit a Knorr-Bremse magyar mérnökei fejlesztettek ki. Ezzel a cégek időt és rongálódást spórolhatnak, hiszen a rendszer képes pontosan beparkolni a járművet a dokkolóállásba, nem kell többször megpróbálkozni vele. El tudja kerülni a tolatás közbeni rongálódást- így az értékvesztés is kisebb, valamint a sofőrök pihenőideje is hamarabb kezdődhet, így hatékonyabb lehet a kihasználtság. Szóval ezzel a fejlesztéssel a cégek forrásokat jobban tudják kihasználni, így versenyképesebbek tudnak a piacon maradni.

Copyright: Tindigo

Most térjünk vissza az éves beszámolók világába: tegnap több olyan cég esetében, amiknek- hát hogy is fogalmazzam meg szépen- erősen lejtett a pálya az államnak köszönhetően a tavalyi évben, sajtóorgánumok lehozták, hogy jelentős eredménnyel zártak, aminek ugyancsak jelentős részét osztalékként a tulajdonosoknak ki is fizettek. Volt szó Andy Vajna kaszinóbizniszéből Luxemburgba kiutalt 4,5 milliárd forintról, és Rogán szomszédjának összesen több, mint egy milliárd forintos osztalékáról.

Mindenekelőtt engem igazán nem az zavar, hogy ekkora az eredmény- hétköznapi nyelven nyereség-, mert a vállalkozás esetében mindig érdemes megemlékezni a kockázati prémiumról, amiért az ember kockázatot vállal, amikor vállalkozásba kezd. Bár itt ez a kockázat a pálya lejtése miatt elég alacsony, ennek ellenére a prémium igen magas. Itt érkeztünk el ahhoz, ami nekem probléma: normális esetben a prémiumot vissza kellene forgatni a fent leírtak alapján mondjuk fejlesztésekbe, jellemzően technológiai fejlesztésekbe, hogy legyen valami nemzetgazdasági értelme az egésznek. Így viszont ez szimpla kivét. Ha nagyon-nagyon-nagyon belegondolok, ez egyszerű újraelosztás. És itt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit értek ez alatt.

Persze mondhatjuk, hogy oké, luxemburgi cégbe ment ki, de hát majd itt, az országban vernek a pénz seggére. Ja, hát igen, persze. Én erre azért nem tennék nagy pénzt, mert a luxusköltéseket nem igazán itt teszik meg. (Ezt indirekt módon bizonyos szereplők insta oldalait nézve bizonyítani is lehet, de ez nem téma most) Tehát még a pénz elköltése sem a magyar gazdaságot fogja így segíteni.

Még egy gondolat erre az egészre: szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy a rezsicsökkentés esetében a kormány azzal kampányolt, hogy a közmű cégek extraprofittal dolgoznak. Csakhogy a közmű cégek esetében a folyamatos rendszerfejlesztés szinte elkerülhetetlen, így az állam által nevezett extraprofit egy része mindenképpen arra ment volna, hogy a rendszert karban tartsák és fejlesszék. Ha az állam úgy látta volna, hogy önös érdekből ezek a cégek a zsozsót zsebre vágják ahelyett, hogy a rendszert fejlesztik, ahogy nagybecsű vezetőnk mondta Tarlósnak a villamoson: hozhattak volna rá törvényt. Mint azt annyi más esetben is megtették. Ebben az esetben a törvény nem a fejlődést szolgálta.

Szerintem ez most az a világ, amikor a rendelkezésre álló tőkét nagyon okosan megosztva mind vállalati, mind pedig társadalmi innovációba kell befektetni, mert csak így tud az ember, vagy egy nemzet a jövőben olyan helyet magának biztosítani a világban, ahol nem a nagyhatalmak játszótere lesz, hanem tényleges tényező. Erre még egy olyan kicsi ország is képes lenne, mint Magyarország, ha a rendelkezésre álló tőkét nem halott dolgokba (például stadion…), hanem olyan eszközökbe, agyakba fektetnénk, amik lehetővé tennék, hogy tényezők legyünk.

A növekedéshez erős központi kormányzás szükséges, ami védi a tőkét és a befektetéseket, de ezt a kormányzatot nem irányíthatja néhány kiválasztott. Ebben az esetbe a fenti beszámolós eset fog megesni. Az ilyenfajta kivét korlátozza a növekedést, mivel csökkenti az innovációba való befektetést. 

Társadalmi innovációról egy pár szót azért még ejtsünk: ma úgy tűnik, hogy Magyarország fejlődik (lásd GDP növekedés- erről majd máskor, mert ez is megér egy misét). Amennyiben ez tényleg így van, be kellene fektetni olyan hosszú távú projektekbe, mint oktatás, egészségügy, leszakadt térségek fejlesztése… Tudom, hogy ez adott esetben már unalmas lehet, de tényleg nagyon-nagyon fontos: az oktatás során tudjuk azokat az elméket biztosítani a társadalomba, akik képesek lesznek az innovációra. Az egészségügy is érthető: egészséges ember többet tud termelni, boldogabb stb. És hát a leszakadt térségek fejlesztése is egyértelmű: amennyiben nem tudnak részt venni a nemzeti össztermék termelésében, őket azoknak kell fenntartania, akik viszont részt vesznek, így lesz ez a réteg teher a társadalmon. Ennek, barátaim, nem így kellene lennie.

A GDP növekedésről is emlékezzünk meg: Azt harsogja a propaganda és a 2018-as költségvetés, hogy jövőre 4,2%-os növekedés várható, ami - valljuk be - igen dicséretes lenne. Erre azt a példát hoznám, hogy ha a puma és egy méhraj egyszerre kergetne, tuti megverném Usain Boltot 200 méteres síkfutásban. De hogy ezt soha többet nem tudnám megismételni, azt is garantálom. A lényeg nem egy egyszeri nagy eredmény, hanem a folyamatos növekedés. Ezt tartsuk a saját életünkre vonatkozó igazságnak is.