Intelligent Citizen

Lebontják, lebontották...

Fidesz kampány deluxe

2018. március 05. - Intelligent Citizen

1.jpg

És a stadionokat, a felcsúti kisvasutat, a Karmelita teraszát…

Mondjuk, mást nem nagyon tudnának. Ugyanis azt megtette a Fidesz. Az általuk alkalmazott unortodox kampány esetén– a saját termékük promotálása helyett a konkurencia ócsárlása – 8 éve így érveltek volna maguk ellen: lebontják a demokráciát, tönkreteszik az egészségügyet, szétverik az oktatást, ellopják a magánnyugdíj-megtakarításokat…

A teljesség igénye nélkül felsorolt tényekkel szemben áll a határzár vélelmezett lebontása egy olyan társulat szerint, amelynek vezetője többször kijelentette, hogy ne a száját, hanem a kezét figyeljük…

Függetlenül attól, hogy akaratom ellenére, a saját költségemre készített igénytelen montázs valóságtartalma mekkora, nem elkeserítő, hogy két ciklus közel 2/3-os kormányzása után ezek a szerencsétlenek ennyi tudnak felmutatni? Egy kerítést?

Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ez a tereptárgy megállítana egy olyan többszázezres tömeget, amelyet 2015-ben átmasíroztattak az országon.

Persze jó ha van, mert így az erre csámborgók csak kamion rakterében, kisrepülőgéppel, alagúton – ez utóbbi még nem bizonyított – jönnek be illegálisan.

Tudomásom szerint a magyarországi migráció nem követelt emberéletet, ellentétben a Honvéd kórház sürgősségi osztályával…

Ennek ellenére a szórólapok és a plakátdömping alapján ennél nagyobb DANGER nem létezik.

Persze értem én, hogy vannak gyengén bútorozott, – nem okvetlenül iskolázatlan – könnyen megvezethető emberek, akiknek nem tűnik fel, hogy milyen kerítés, és melyik oldalán állnak…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ébresztő, emberek, ne legyetek birkák!

O tempora, o mores!

Cicero beszéde, amit Catilina ellen mondott el, sok mindenben a mostani közállapotokra is igaz lehet. Ezért is választottam alcímnek Cicero méltán híres mondását, vagyis "Ó idők, ó erkölcsök!" 

Bár magamat nem tartom egy nagy erkölcscsősznek, és nem igazán szokott foglalkoztatni, ha valaki homokos, vagy csúnyán beszél, vagy mit tudom én, mondjuk swinger partikra jár, mert úgy gondolom, hogy ezzel mindenkinek magának kell elszámolnia.

Amin viszont nem tudok felülemelkedni, és nem tudok szó nélkül elmenni, az egy nemzet erkölcseinek, moráljának a sárba tiprása készakarva, tudatosan, saját önös hatalmi érdekeknek a megtartása végett. Amint egy nemzet lealjasul, ott már nem nagyon lesz visszaút. És amit most látok, nem tölt el örömmel.

Kezdem azzal a masszív és arcátlan propagandával, ami szokás szerint (jaj, de nem esik jól ezt leírni), megy, vagyis Stop Soros. Már annyira unom, hogy azzal kell szembenéznem minden nap, hogy a kormány ordas hazugságokra költi a pénzt, és sajnos ennek van hatása is. A minap éppen egy egészen elegáns boltban jártam- svájci sapkát szerettem volna venni, fehéret-, amikor egy idősebb hölgy azt magyarázta az eladónak a százezres kabátok között válogatva, hogy korábban a turkálóban vásárolt, de mióta megy a migráns válság, nincs jó kabát a turiban. Az eladó kényszeredetten mosolygott, én meg nem tudtam a helyzetet hová tenni. Tényleg arról, hogy a turiban nem lehet kapni jó kabátot, is a migráns jusson az eszünk? Nem túlzás ez?

4.jpg

forrás: www.erdekesvilag.hu

Szóval itt vagyunk megijesztve, rémisztgetve, hogy úh, jaj, jönnek a migránsok. Személy szerint jobban aggódom az egészségem miatt, és azért, hogy még véletlenül se kerüljek a Honvéd kórház sürgősségi osztályára, mint hogy egy migránssal találkozzam. 

Aztán úgy, ahogyan kell teljesen lezüllesztették az újságírást. Az Origo nevű "hírportál" jobban hasonlít egy fake-news blogra, mint egy valódi hírportálra, a Tények című "hírműsor" meg egy legalsó szintű bulvárlap tévés feldolgozására. Az, amit utóbbi napokban Juhász Péterrel műveltek, előtte pedig Vona Gáborral vagy éppen Gyurcsánnyal, ahhoz azért igen komoly gyomor kell. Az biztos, hogy Szalai-Kökény Viviennek gerince az nincs, de bőre olyan vastag, mint egy rinocérosznak. 

De sorolom tovább, mert van még mit a kedves kormányunk fejére olvasni: például itt a szipi-szuper Elios műsor. Ki mikor hogyan volt tulajdonosa a cégnek. 2018-ban már az elmúlt 8 év elég nehezen játszik, de azért mindig bepróbálkoznak Bajnaival, mint itt is (én személy szerint nem is igazán értettem, hogy ő hogyan került a képbe), aztán persze a kegyvesztett Simicska, csak ott meg kilóg a lóláb, mert hát akkor igencsak egy csónakban eveztek. Ha Simicska volt az üzletben, és az OLAF szerint szervezett bűnözésre utal a módszer, akkor csak benne voltak ők is... De hát még ez sem igaz, mert akkor dokumentálhatóan a főnök veje volt a rendszer feje. Értem én, hogy ciki, meg most nem akarjuk olyan gyorsan kiadni a jelentést, mint a 4-es metró ügyében, amikor Csepreghy büszkén hurcolta a terembe a szépen fűzött jelentést, hogy mindenkinek meglegyen. Most éppen az Európai Bizottság véleményére várunk, akit korábban még megállítani szándékoztunk. 

Persze alaptétel a bandánál, hogy "én offshore-om nem offshore, te offshore-od offshore." És az is, hogy ha eleget ismételjük a hazugságot, abból tény lesz. Hála istennek azért nem lesz tény. 

Mindennek ellenére, a közvélemény-kutatások alapján még mindig vannak olyanok, akik ezt a rendszert támogatják. Akik nyugodt szívvel támogatják az oktatás minőségének leépítését, hogy a multinacionális cégeknek legyen sok kétkezi munkás, az egészségügy fizetőssé tételét, mivel jelenleg ha nem fizetsz, minőségi ellátást nem kapsz. Arról nem is beszélek, hogy támogatnak egy olyan fenntarthatatlan gazdasági rendszert, ami jobban hasonlít a középkori hűbéri rendszerhez, mint a kapitalizmushoz. De erről már írtam

Szóval, Fidesz szavazók, és azok, akik még nem döntöttek, jól gondoljátok meg, hogy mire szavaztok! Mert a felelősség nagy, és ne legyünk már birkák, hogy ilyen egyszerű félelemkeltéssel és ostobaságokkal el tudják venni a józan eszünket. 

letoltes.jpg

forrás:www.30per40.blog.hu

Végére a Fidesz hitvallása A hét mesterlövész című filmből (így hagyjátok magatokat megnyírni): 

Ha Isten nem akarta volna, hogy megnyírjuk őket, nem csinált volna belőlük birkát

A jó (pénz), a rossz (bitcoin) és a csúf (a piac)

Már régen szerettem volna a pénzről és a kriptovalutákról írni, konkrétan november óta készülök, de aztán volt egy vitám szeretett anyósommal, ami elvette a kedvemet az egésztől. Most jött el a pillanat, hogy mégiscsak írok erről. 

A vita alapja az a kérdés volt, hogy mi is valójában a bitcoin. Anyósom  számvitel szempontjából nézte a dolgot, és azt mondta, hogy a NAV állásfoglalása szerint ez vevői követelés, szerintem viszont ez szimpla félreértés. Ekkor feltette a kérdést: "Okosabbnak gondolod magad a NAV-nál?"  Persze a vita odáig "fajult", hogy anyósom megkérdőjelezte a szakmai tudásomat- jelezném, jogosan, mert nem vagyok könyvelő, sem a magyar számviteli törvényt sem ismerem behatóan- és hát, legyünk őszinték, simán lehülyézett. Tanács: ezért ne vitatkozz anyóssal- a végén mindenképpen hülye leszel :-). 

Na, de térjünk a lényegre, miért is gondolom én, hogy a NAV-nál félreértés van. Szerintem a bitcoin pénz (pénzügyi eszköz) kategóriába esik. A pénzt következő funkciókkal szokták leírni:

- értékmérő (store of value): vagyis egy központi szabályozás lehetővé teszi, hogy az értéke kezelhető legyen. Persze ez nem mindig teljesül, emlékezzünk csak 2015-re, amikor a svájci jegybank elengedte a svájci franc árfolyamát, és vérengzés indult el a piacokon. De korábban is voltak hasonló esetek. 

- elszámolási egység (unit of account), ami arra utal, hogy a pénz a kereskedelemben, mint elszámolási standard megjelenik

- csereeszköz (medium of exchange) vagyis amin termékeket és szolgáltatásokat tudunk vásárolni.

Régebben volt még egy negyedik funkciója is a pénznek, de azt az idők előrehaladtával nem szokták megemlíteni, ez pedig a halasztott fizetések elfogadott eszköze. Ez azért nem mindig teljesül, mert ehhez hosszútávon stabil pénznek kell lennie, ami jelenleg nem valósul. Korábban, amikor még a valutákat az aranyhoz kötötték, és meghatározták, hogy egy dollár vagy font hány uncia aranynak felel meg, könnyen követhető volt ez a funkció. 

Ha megnézzük a három fenti funkciót, akkor abból 2-t simán tud teljesíteni, szerintem félig a harmadikat is, mert igaz, hogy nincs központi szabályozás, ami meghatározná az értéket, de van egy maximalizált kibocsátás (supply), ami forgalomba kerülhet. Így a piacon egy bizonyos mennyiség felett nem lesz forgalomban több. Valamint itt az értéket a piac határozza meg vagyis a kereslet-kínálat. 

Utalva a címre, miért is lehet rossz a bitcoin? Általában azt hallom, hogy azért rossz, mert nincs mögötte semmi, nincs semmi érték, amire ezt kibocsátanák. Valójában ez igaz bármelyik más valutára is, hiszen mióta fiat money van (vagyis beválthatatlan papírpénz, amit nem lehet aranyra/ezüstre váltani), azóta a forgalomban lévő valutáknak az értékét is a piac (a pénz vásárlóértéke) és a jegybankok határozzák meg. Gondolhatjuk, hogy na jó, persze, de mégis, ott van a Fort Knox-i aranykészlet, meg a jegybankok aranya. De ez csak a filmekben van így. Persze, mondhatjuk, hogy rendben, de akkor is, ott egy gazdaság, és a gazdaság működése adja az értéket. 

És itt eljutottunk a miért jó a pénzhez? Sok beszélgetésben a pénzt olyan dolgokkal ruházzák fel, amik valójában nem is léteznek. Ahogyan azt az előbb is leírtam, többen még mindig azt hiszik, hogy valahol mélyen a pénz gyökerei az aranyban vannak ma is. De ez már nagyon régen nincs így. Amikor még a gyökerek az aranyban voltak, akkor sem annyi pénz volt forgalomban, aminek mindnek volt aranyfedezete, hanem sokszor több, és ha mondjuk elindult egy bankroham az aranyra váltásra, akkor gond volt, és sokszor külföldről kellett aranyat szerezni, vagy korlátozni kellett a beválthatóságot. 
Aztán jön a hitelpénz, vagyis, hogy a bank kötelezettsége pénz, az én kötelezettségem hitel. Tehát, ha a bank hitelez, akkor tud pénzt kreálni. Jelentem, sokszor már ez sem kell. Csak ezt valahogy nehéz elfogadni, hogy jelenleg a pénzünknek semmilyen "igazi" alapja nincs, így ezt csalásnak értelmezzük, mint ahogyan a bitcoin esetében is, hogy nincs semmi. Valahogy az ingyen ebédet nem veszi be a gyomrunk. 

cartoon_moneyprinting.jpg

forrás: www.shiftcurrency.com

Na, és miért csúf a piac? Mert például a bitcoin esetében szinte teljesen bizonyítja mind E. Fama hatékony piac (efficient market) elméletét, mind pedig R. Shiller viselkedési közgazdaságtani elméleteit (például a irracionális bővölködést). Famáét azért, mert bizonyítja, hogy amennyiben hatékony a piac, a korábbi árakról elérhető publikus információk a jelenlegi árban megjelennek, minden releváns és elérhető információ befolyásolja a jelenlegi árat, és olyan privát információk, amikkel a piacot meghatározók rendelkeznek, ugyancsak megjelennek a jelenlegi árban. Vagyis emiatt az árfolyam szinte megjósolhatatlan. Bitcoin esetében például simán lehet, hogy az árfolyam azért zuhan, mert jött egy hír, hogy a Facebook nem fogadja el a bitcoint a továbbiakban, vagy hogy Dél-Koreában be akarják tiltani a kereskedést, Malajziában pedig komoly központi banki szabályozás jön mind adózás miatt, mind pedig a csalásokat elkerülendő. 
Itt jön be a képbe a viselkedés, vagyis, a csordaszellem jellemzően, mert ha látom, hogy mindenki elad, félve attól, hogy majd későn lépek ki, én is eladok, így elérve azt, amit most hétfőn (02.05-én) is láthattunk a világ szinte minden tőzsdéjén. 

Személy szerint azt gondolom, hogy egyrészt a bitcoin egy nagyon érdekes (és egyben drága) gazdasági kísérlet, aminek a technológiai háttere és akár maga az elv is jövőbe mutató, vagyis vélelmezem, hogy ez nem egy zsákutca, hanem egy közeli jövőbeli fejlődési pontja a pénznek. Persze addig sok mindenen kell átmennie a rendszernek.

És még egy szó a csúf piacról: a hétfői zuhanásról- sokan jelezték már korábban, hogy a jó világnak hamarosan vége, mert túl van fújva a részvénypiac. És ez igazi is, amit sokféleképpen lehet bizonyítani, például Alan Greenspan elméletével, miszerint ha a kötvénypiac és részvénypiac nagyon eltávolodik egymástól, akkor ott igencsak lufi fújódik (ezt szokták Fed modellnek is hívni). Jók ezek a jóslások, de sokszor az nyer, aki az időpontot is meg tudja határozni, és az esés mértékét is... És itt megint a hatékony piacnál és a csordaszellemnél járunk.

Fontos: ha befektetéseink vannak, legyünk nagyon higgadtak. Soha nem cselekedjünk félelemből (tudom nehéz). 

 

Soros a FIDESZ piréze

Kik a pirézek? 2006-ban a Tárki munkatársai által kitalált nép, akikkel az idegenellenességet mérték az országban. Elég érdekes adatok jöttek ki: a válaszadók 59% szerint a pirézeket nem kellene beengedni az országba, ez később, 2007 februárjában 68%-ra nőtt. 

Tudom, hogy ez több, mint 10 éve volt, de láthatóan a helyzet most sem jó. És tegnap a Stop Soros kampánnyal sikerült olyan mélységbe merülni megint, amire azért korábban nem fogadtam volna. Személy szerint azt látom, hogy Fidesz, mint egy kutya, ráugrott a gumicsontra (ami még a fogkövet se szedi le), és rágja, rágja, rágja. Ha kell, ha nem. 
Szó sincs az egészben Sorosról, sőt, Pinyő szerint még nem is támogat ilyen tevékenységet (tényleg, miért is támogatna illegális bevándorlást), de azért legyen ő is ott, legyen az ő neve is ott, legyen ő is piréz. 

Elolvasva az egész javaslatot egyszerűen nem tudok attól a képtől szabadulni, hogy a propaganda minisztérium legmélyebb bugyrában egy ötletelésen mindenféle őrült ötletet dobnak fel a táblára, mindenkinek ami éppen az eszébe jut, majd azt összeállítják egy tervezetbe. 

Azon kívül, hogy megint adatbázist készítenek (tényleg, állandóan listáznak, mintha általában ezeket az adatokat ne lehetne megtalálni), annak a szervezetnek, amelyik több pénzt kap külföldről, mint Magyarországról, magyar állampolgároktól, a külföldről kapott támogatásának 25 százalékát lesz köteles illetékként befizetni!!! Erre mondta tegnap Kuncze az Egyenes Beszédben, hogy ha pénzre van szükségük, miért nem kérnek Sorostól?? Jogos a kérdés.
Azért egy pillanatra gondoljuk végig: általában honnan van forrása Magyarországon a civileknek? 1) magánemberektől/cégektől 2) kormányzattól 3) külföldi szervezetektől. Ezek közül a magánemberek/cégek jellemzően nem adnak annyi támogatást, mint a kormányzat vagy külföldi szervezetek, így szinte minden civil szervezet kap külföldről forrást (ne feledjük el, hogy az EU-s pénz is külföldi, vagy egy egyszerű külföldi alapítvány pályázatán nyert összeg is az, még ha az nem is Sorostól jön. Bár az is igaz, hogy ami kintről jön, az valahogy mindig Sorostól jön a kommunikáció szerint, mert ha az EU-tól, akkor azt Soros irányítja, ha mástól, akkor biztosan csak tőle jöhet- ezért is piréz Soros), hiszen csak magyar forrásból nehezen tudná a céljait teljesíteni. Különösen ha nem szegény gyerekeket vagy kutyákat segítenek, hanem mondjuk a demokratikus gondolkodásra nevelést, vagy közösségi színházat visznek, ne adj' Isten roma fiatalokat segítenek. Most a kormányzat csak olyan programra ad, ami neki megéri- szó szerint: foci, CÖF stb. 

Tegnap még ott volt az Origo információ (egy új szerző az origon :-)): információjuk szerint nincs Sorosnak magyar útlevele, így nem tudja igazolni, hogy magyar állampolgár, tehát kitiltható. Hát ha csak útlevéllel lehetne igazolni a magyar állampolgárságot, akkor én sem lennék az... Na, de a cikk tovább is megy: 

A kitiltása nemzetközi repülőterek és hajóállomások nyolc kilométeres körzetére is vonatkozik, vagyis Budapest nagy része beleesik, tehát nem tud bejönni Budapestre, így a Soros-aktivista magyar állampolgárok mozgása komplikálódik, nem tudnak vele rendesen találkozni.

Tehát az Origo szerint egy nagy szervezet csak akkor működhet, ha az alapító, az alapítói jogokat gyakorló személyesen jelenik meg valahol. Tényleg ennyire korlátoltak vagytok, kedves Origo??

Ebből az is teljesen világos, hogy az Orbáni vezetés csak a pénzben tud gondolkodni. Amikor 2010-ben a vörösiszap katasztrófakor Soros megjelent egy 1 milliós dolláros csekkel, akkor szerettük. Amikor a bevándorlók 300 rugóért vesznek államkötvényt, ami igaz, hogy rajtuk (mármint a bevándorlókon) és a közvetítőkön kívül senkinek nem éri meg, akkor ők szinte semmi ellenőrzés nélkül jöhetnek. Akinek van pénze, az jó ember, az jöjjön. 

A pénzközpontúságot az is alátámasztja, hogy amikor valaki tud kérdezni arról, mi van az egészségüggyel, az orvosok elvándorlásával, az oktatással, esetleg a nagy lieblinggel a focival, mindig az a szöveg, hogy a ballib kormányok nem adtak pénzt, tönkretették stb, de a FIDESZ!!! na, az aztán bérfejlesztést adott, több pénzt adott, stb. Csak a probléma az, hogy nem látom, hogy hol az eredmény. Tegyük félre az egészségügyet és az oktatást, ami adott esetben tényleg bonyolult kérdés, nézzük a legegyszerűbb dolgot: mi van a focival? Beletoltatok milliárdokat, több stadion van, mint új MR készülék az országban, és mi az eredmény? Ahogy Hofi mondta: egy nagy lófilé.... 

Forrás: youtube

És akkor itt van még hódmezővásárhelyi pap, aki szerint azért kell a Fideszre szavazni, mert ott a számlán a pénz az új templomra... És minek? Így ki fog oda járni?

Jó lenne már felismerni, kedves Fidesz, hogy úgy viselkedtek, mint a szegény ember, aki megnyerte a lottó ötöst: szórja a pénzt ész nélkül, kedvenc hobbijainak hódol, vagy olyan dolgokat tesz, amiket korábban nem tehetett meg, de a pénze végül elszáll, eredmény zéró, és szegényebb lesz, mint volt. 
Engem elszomorít ez a magatartás, és az is, hogy vannak olyanok, akiknek ez teljesen belefér.

De senkinek ne legyen az a homályos képzete, hogy a végén nem mi fizetjük a számlát, mert már most is ez van. És nem Sorostól kell félni, ő szinte zéró kockázatot jelent ránk, magánemberekre nézve, ellenben az Orbán-kormánnyal.

A végére zárásnak egy kis szösszenet a tegnapi legnagyobb agyrémből: Kerényi Gizella-tábora. A cikket róla itt olvashatjátok. Csak a kedvenc részemet emelném ki:

  • A gyerekek karénekeket és színpadi jeleneteket tanulnak, a tábor végén pedig „énekelnek, táncolnak, alakoskodnak” szüleik előtt.
  • „Angyalként ezt éneklik majd. Született világ megváltója, ördögként pedig így csúfolódnak: Bíró, pandur, lakatos, tiéd lesz egy láda fos.”

 

Hát a láda fos már megvan...

 

 

 

A lezárult Nemzeti Közvéleménykutatás margójára

Másikunk rövid véleménye

HB a Fidesz nevében – nem az ismert sörmárka, hanem H. Balázs – köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett a nemzeti konzultációban, „vette a fáradtságot, hogy elmondja véleményét a Soros tervről”, és visszaküldte, vagy interneten kitöltötte a kérdőívet.

Az állítólagosan véleményt formálók száma alapján megállapíthatjuk, hogy igen lusta nép a magyar, mivel a válaszadásra jogosultak kevesebb, mint 28%-a vette azt a bizonyos fáradtságot.

Ha ezt jó hazafiként, vagy beszűkült tudatállapotú fideszesként mértékadónak tekintjük, és nem kérdőjelezzük meg a 2.301.463 vélemény valódiságát, – okunk lenne rá, mert O. Viktor szerint mind Soros, mind az Ő esetében sem arra kell figyelni, amit mondanak – akkor az unortodox lebonyolítás ad okot az elbizonytalanodásra.

A napnál világosabb, – N. Szilárd után szabadon – hogy ez az igen drágára sikeredett közvélemény-kutatás korrekt lebonyolítás esetén maximum arra lett volna jó, hogy a Fidesz felmérje dogmatikus propagandájának sikerét.

Kapcsoljuk be az IQ felezőt, harmadolót, negyedelőt – ki-ki a saját belátása szerint – és fogadjuk el a következőket: a 2.301.463 kérdőívet más-más küldte (tehát mindenki egyet), mindegyikük érvényesen, és nemzetileg helyesen van kitöltve /minden kérdőív minden egyes kérdésére csak a „nem” válasz van bejelölve/.

kep.jpg

Ekkor a következő megállapítást tehetjük: bár a vélemény-nyilvánításra volt idő bőven, egyszerű és gyors volt, ennek ellenére az arra jogosultak cca. 72%-a tojott rá, nem jött nekik át The Plan…

De optimisták lehetünk, mivel ha ez a droidsereg 2018-ban ránk szavaz, akkor jókora esélyünk van arra, hogy továbbra is mi uralkodjunk Mordorban.

Persze nagy valószínűséggel egy rahedli érvénytelen, és „hazaáruló” válasz is érkezett, amit kérdésenként le kell vonnunk veretes eredményünkből.

A gond inkább az, hogy hála az unortodox lebonyolításnak, a visszaküldők száma kevesebb, és adott esetben szavazásra sem biztos, hogy mindegyikük jogosult.

Kaptárban lakván két papírkosárnyit küldhettem volna vissza, – nem tettem, mert L. János bízik bennem – mivel jónéhány lakó a postaládájából egyből odahajította. A netes kitöltés vénaszkenner szintű azonosítását pedig számos honfitársunk demonstrálta: bárki, bármennyi, bármilyen választ beküldhetett /pl. egy Sorostól rettegő, falubélijét migránsnak néző humanoid több százat „nem”-mel/.

Tehát van egy olyan adatunk, amivel nem megyünk semmire.

Persze a valóság inkább az lehet, hogy jóval kevesebb, és mindenekelőtt érvényes válasz érkezett... És a kérdés most az, hogyan tovább Fideszes pajtások, hogyan tovább.

 

Köszönjük LMP, köszönjük Szél Bernadett a reménytelenséget!

Napok óta füstölgök magamban, és egyre dühösebb leszek. Amiről most fogok írni, ahhoz nekem szakmai tudásom nincs, de cselekvőképes, közügyektől nem eltiltott és 18 éven felüli vagyok, vagyis választópolgár. Nem vagyok politikai elemző (csak gazdasági elemző), de az összefüggéseket és a jósolható kimenetelt látom. Azt is egyszerűen ki tudom matematikai alapon számolni, hogy ha nincs az ellenzéki oldalon összefogás, vagy csak a demokratikus ellenzéki oldalon, akkor minden marad úgy, ahogyan most van.

És ha minden marad úgy, ahogyan most van, akkor csak lefelé megyünk majd egy lejtőn, amit úgy állítanak nekünk be, hogy egy "világcsoda". Biztos is az, mert ritka ország az, ahol ilyen rövid idő alatt ennyi kárt tudott kormányzat okozni. Amitől én kikészültem az utóbbi napokban az az LMP kicsinyes, nevetséges és értelmetlen visszakozása az október 23-i közös ünnepléstől. Ez az aktus maga nem egy nagy dolog, felállsz színpadra egy állami ünnepen és mondasz egy beszédet, amilyet akarsz. Arra hivatkozni, hogy ez egy történelmi megemlékezés? Hát mikor lehetne egységet mutatni, ha nem egy olyan ünnepen, amikor arról emlékezünk, hogy az akkori emberek fellázadtak az elnyomás ellen??? Ezen egyébként nem is akadnék fenn, nem is foglalkoznék vele. DE most 2017 van, fél év múlva választás, szeretnék valami jövőképet kapni, hogy miért ne hagyjam itt végleg az országot. 

Konkrétan magasan teszek minden trendi-fenszi-szexi kormány programra, a Momentum ingyenes felsőoktatási első évére meg a 25% áfára stb, mert mindez csak parasztvakítás. Szimplán azért, mert senki nem tudja felmérni, hogy a jelenleg kormány lelépése után mi marad a kasszában, az országban és a bürokráciában. Nagy összeget tennék rá, hogy minimum mamut csontvázak esnének ki a szekrényből, és kisebb gondjuk is nagyobb lenne annál az éppen kormányzó pártnak, hogy a felsőoktatás első évét ingyenessé tegyék. 

Én egy olyan programot tudok támogatni, ami arról szól: a) hogyan váltjuk le az Orbán kormányt, b) utána hogyan hozzuk helyre az országot. Most szerintem ez számít, és semmi más.

manly-skills-26.jpg

Forrás: artofmanliness.com

Tegnap olvastam egy bejegyzést az Indexen arról, hogy Ron Werbert ki finanszírozza az LMP-nek. Az író szerint Ungár Péter, és ez szerinte tiltott pártfinanszírozás (szerintem nem feltétlenül az), ugyanis az LMP közlés szerint Werber úr nekik pro bono (vagyis csak úgy ingyen) dolgozik. Mondjuk ezt nehezen hiszem el. Ha már arra kellene tippelni, hogy ki fizeti, látva ezt a cirkuszt, tuti a Fideszre tippelnék, mert ha ilyen tanácsokat ad, akkor másnak nem állna érdekében.

Azt is látom, hogy Szél Bernadettbe rengeteg felkészülést, pénzt és időt ölhettek, látom a mozdulatain, a beszédén, a megjelenésén. Most megmondom, hogy ezért felesleges volt. Számomra az, aki egy ilyen fontos stratégiai döntést nem tud helyesen meghozni, az max miniszternek elmegy, de semmiképpen nem miniszterelnöknek. Ez egy történelmi pillanat, itt ennek a fontosságát fel kell ismerni. Ha valaki erre nem képes, akkor sajnos hogyan tudná az ország érdekeit képviselni a világ színpadán, ahol sokkal komolyabb dolgok vannak. Hányszor esett meg a történelem során, hogy nem lehetett finnyáskodni? Ajánlom mindenki figyelmébe Kissinger Diplomácia könyvét, ami szinte csak erről szól. 

Na, de mielőtt még név szerint szólítanám a felelősöket, szeretnék megosztani egy kísérletet, amit Robert Thaler, aki most kapta meg a közgazdasági Nobel emlékdíjat, Daniel Kahnemannal (2002-ben kapott Nobel emlékdíjat) és Jack Knetsch-csel 1986-ban végzett, amikor a nagylelkűséget és a méltányosságot tanulmányozták. Ezt a kísérletet diktátor játéknak nevezték el. A lényeg nagyon egyszerű: a résztvevőket arra kérték, hogy egy 20 dolláros felajánlást osszanak el maguk és egy véletlenszerűen kiválasztott személy között. Két lehetséges opció volt:

a) felesben osztozunk, vagyis mindenki kap 10 dollárt

b) én megtartok magamnak 18 dollárt, így a másik kap 2 dollárt

A második részben egy résztvevőhöz véletlenszerűen kiválasztottak még két résztvevőt. Amennyiben a két választott résztvevő különböző döntést hozott az előző részben, akkor az első résztvevőnek a következő két lehetőség közül kellett választania:

a) 5 dollárt kap ő, 5 dollárt az a résztvevő, aki az előző részben egyenlő arányban osztozott, és semmit az a résztvevő, aki 18 dollárt tartott meg az előző szakaszban

b) 6 dollárt kap, semmit az a  résztvevő, aki az előző részben egyenlő arányban osztozott, és 6 dollárt a résztvevő, aki 18 dollárt tartott meg az előző szakaszban.

Jelenleg az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és az Együtt 18 dollárt és 6 dollárt tart meg.

Kedves Szél Bernadett és Hadházy Ákos!

Nekem, mint választópolgárnak fontos lett volna látni, hogy azon a színpadon ott van mindenki, mert reményt adott volna. Önök azok, akik ezt a reményt elvették tőlem. Önök történelmi felelőssége, ha ez a kormány marad! Azt mondják, egy konkrét ügy mentén hajlandóak együttműködni. Kérdem én, a kormányváltás nem egy konkrét ügy?

És vonatkozik ez a felelősség Juhász Péterre, Fekete-Győr Andrásra, Szabó Tímeára és Karácsony Gergelyre is. Sajnálom, hogy ezt nekem így le kell írnom, de most én azt látom, hogy ezek az emberek teszi lehetővé azt, hogy a kormánypárt megmaradjon pozícióban és ne legyen változás.

Tényleg nagyon sajnálom!

A történelem alakításához hozzáértés szükséges (it takes skill to make history)

 

Nemzeti tőkésosztály fog romba dönteni

Most nem a hét eleji Botka-műsorról szeretnék írni, bár arról is megvan a véleményem. Röviden csak annyi, hogy ha azt állítod magadról, hogy Messiás vagy, mert csak rajtad keresztül van megváltás, akkor hoznod kell a messiási csodákat is, egyébként csak egy kókler leszel. Hát valami ilyesmit láthattunk az MSZP előadásában. Erről most ennyit, ez nem érdemel több szót (ja, még annyit, hogy azért egy válságkommunikációban jártas figurát előránthattak volna a sutból, mert egyszerűen ciki volt, amit a hét elején műveltek.)

Na, de amiről írni akarok, annak semmi köze nincs ehhez, mert most a gazdaságról kívánok értekezni, méghozzá arról, hogy milyen problémás Orbán azon törekvése, hogy egy nemzeti tőkésosztályt (tiszta Marx komolyan) akar és hoz létre. Magával a gondolattal nekem személy szerint nincs gondom. Én is azon a véleményen vagyok, hogy egy normális piaci alapú gazdaságban nem árt, ha van néhány hazai, saját gazdag ember, aki a megtermel javakat nem kihurcolja, hanem itthon fekteti be, meg hát ugye mégiscsak magyar stb...

A gond ezzel csak az, ahogyan ezt véghezviszik. Szerintem- mint az élet minden területén- az arra érdemes és hozzáértő, ne adj' Isten tehetséges embereknek kell ezt a szerepet megkapni, és nem annak, aki a leglojálisabb. Ennek egyszerű okai vannak:

- amennyiben nem a tehetséges, mondjuk úgy a piac által kitermelt (a piaci versenyben megmaradó és a gazdasági fejlődésben folyamatosan fennmaradó) vállalkozó vagy vállalkozás lesz a nemzeti tőkésosztályban, akkor ezek a szereplők nem fognak tudni a változó helyzetre reagálni, és így egy bizonyos idő után ki fognak kopni a rendszerből, de előtte folyamatosan az állami és EU pénzekre lesz szükségük a fennmaradáshoz. Egyszerűbben fogalmazva, amint megszűnik az állami "támogatás", a közbeszerzések vagy uniós pénzek, vagy tönkre fognak menni, vagy egyszerűen nem tudnak majd a piaci versenyben megmaradni. Itt a jellemző probléma az, hogy a cégek a profitmaximalizálásra törekszenek, ahol a rendszer segíti a túlárazást, ezzel lehetővé téve, hogy kis befektetéssel minél több hasznot tudjanak zsebre tenni. A túlárazott közbeszerzésen sokszor nem is fontos a hozzáadott érték teremtése, adott esetben a minőség, hanem láthatóan csak az, hogy ki viszi el a "részt." Ahogy másikunk szokta fogalmazni: 50 nekem, 50 neked, 20-ért meg megcsinálja a lakatos. Ennek következtében nincsenek is a cégek arra szorítva, hogy a cégbe visszaforgassák a nyereséget, és fejlesszenek. Én azt nem tartom fejlesztésnek, hogy a magyar Zuckerberg a pénzből különböző cégeket vásárol össze. Ez max. befektetés. És itt a másik ok:

- a mostani pénzügyi helyzetben marhára megéri hitelekből fedezi a felvásárlásokat. Most még szép a mérleg, tömve vannak lóvéval, és hát van bankunk is, aminek meg különösen jó, ha hitelezhet, hiszen ezzel a saját mérlegét tudja bővíteni ezzel alapot teremtve a pénzre (majd a héten még ezt is el fogom mondani, hogy hogyan). Így a tőkésünk tele van pénzzel, jódolgában azt sem tudja, hogy mihez kezdjen vele. Osztják is neki a pénzt, mert az EU-tól is jön a fejlesztési pénz, bár nem azzal a szándékkal, hogy a nemzeti tőkésosztályt fejlesszük vele. 

gengszterek.jpg

forrás: 24.hu

Szóval itt állunk: van egy réteg, akinek pénz szempontjából a lehetőségei a végtelenhez tartanak. DE! Ennek olyan hamar vége tud szakadni, amint amilyen gyorsan elkezdődött. Ugyanis, az EU fejlesztési pénzeknek kellene, hogy legyen egy multiplikátor hatása, ami azzal, hogy lényeges fejlesztések, hozzáadott érték teremtése nem történik meg, nem jelentkezik a gazdaságban. A multiplikátor hatás abban jelentkezne, hogy az EU-ból jövő pénzeket az állam a gazdaságban, gazdasági szereplőkön (vagyis vállalkozásokon) keresztül a keresleti oldalhoz, vagyis a magánemberhez eljuttatja. Példával élve, normális esetben egy vállalkozás nyer egy x pénzösszeget mondjuk fejlesztésre. Itt a lényeg az lenne, hogy a fejlesztés által a vállalkozásban hozzáadott érték teremtődjön, mondjuk egy munkás egy egységnyi idő alatt 2 egységnyi munkát tudjon elvégezni a korábbi 1 egységnyihez képest. Így a termelés hatékonyabb lesz, egy idő után a munkás is több bért tud kapni, ezzel többet tud költeni, ami így megpörgeti a gazdaságot. Ugyanez igaz a különböző állami beruházásokra is, ahol nem egy vállalkozást, hanem az állami vagyon fejlesztik, itt is a cél az lenne, hogy a vállalkozásokban ne csak a tulaj járjon jól, hanem mondjuk az állam és az állampolgár is, azzal, hogy a közjó javára épített autópálya magas minőségű, vagy a világítás sokkal költséghatékonyabb és jobb is. 

Mi odáig jutottunk, hogy a vállalkozó jól jár, de sem a köz, sem pedig az állam nem. 

Hogy egy másik dolgot is a képbe keverjünk: különböző gazdasági tevékenységekhez ezek a szereplők hitelt vesznek fel, itt is jellemzően valami állami támogatásos (ún helikopter pénzt, vagyis nagyon alacsony vagy 0%-os kamatozású hitelt, ingyenpénzt) konstrukció jelenik meg. Akár állami oldalról, akár a saját, államtól megvásárolt bankon keresztül. Korábban már említettem Hyman Minsky azon elméletét, amiben a Ponzi-finanszírozásról írt. Ez magyarul mondjuk piramisjáték-finanszírozás, ahol a cashflow megvan, vagyis pénz jön be, de valós eredmény, nyereség nincs. Vagyis abban a pillanatban, hogy a cégben a fedezetet nyújtó eszköz értéke (legyen az ingatlan vagy bármi egyéb) lecsökkent, a konstrukció megroppan, mint a piramisjáték esetében. És mivel itt valóságos, hozzáértő gazdasági és piaci tevékenységről nem beszélünk a nemzeti tőkések esetében, ez is komoly kockázatot fog jelenteni.

Összegezve: a lényeg, hogy egy idő után azért fogunk dolgozni, hogy az állam ennek a rétegnek az életszínvonalát, piramisjáték rendszerben finanszírozni tudja. Ezt nevezhetjük egy posztmodern feudalizmusnak vagy egy reverz keynes multiplikátornak is. 

(Vagy perverz multiplikátornak és így tovább)

Amit a Tűzben edzett sorozatból tanultam

Megmondom őszintén, hogy ha valaki azt mondja, hogy egy kovácsolós műsorból fogok életről szóló posztot írni, biztosan megkérdeztem volna tőle, hogy mit szívott. És most mégis ezt teszem. Fut a History Channelen egy sorozat, a Tűzben edzett (Forged in Fire). Nem mondom, hogy magamtól kezdtem el nézni. Másikunk bírja az ilyen dolgokat, engem nem nagyon érdekel. Amikor elkezdte nézni, csak néha pillantottam bele, a műsor maga sem volt túl érdekfeszítő. Jobban komálom a történelmi műsorokat. 
Szóval a műsor lényege röviden: 3 forduló, négyen kezdik el a kovácsolást egy kovácsműhelyben. Kapnak egy feladatot, először egy pengét kell készíteniük, majd egy kiesik, aztán a következő fordulóban a megmaradt 3 versenyző markolatot csinál a pengéhez, amit aztán mindenféle dolgon tesztelnek. A végére maradnak ketten, akik hazamennek, és otthon saját műhelyben kovácsolnak egy történelmi fegyvert 5 nap alatt (soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokféle fegyver van...), tesztelés után marad egy, a nyertes, aki kap 10,000 dollárt. Háromtagú a zsűri, közülük a legdurvább arc szerintem Doug Marcaida, aki szerintem egy tejesdobozzal is tudna vágni. Tök mindegy milyen pengét adnak neki, mindegyiket úgy fogja meg, mintha születése óta a kezében lenne.

forged_in_fire_s03e03.jpg

forrás: History Channel

Ennyi leírás után a lényeg: a műsor nézése közben sokat lehet tanulni arról, hogy az ember hogyan állhatja meg a helyét az életében. Így most ilyen amerikai életvezetési tanácsadó stílusban fogadjátok szeretettel a meglátásaimat:

1) és a legfontosabb: soha ne adjuk fel!

Több részben is megesett, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt a versenyzők képzelték: eltört a penge, repedések lettek rajta, nem sikerült az edzés, és olyan görbe lett, hogy kanyarban lehetett volna a kenyeret is megvajazni vele. De a legtöbb esetben ezt ki lehetett javítani, csak le kellett higgadni és végiggondolni. Sőt, volt olyan, aki az első fordulóban nagy nehezen adott lett egy pengét, ami nem volt túl bizalomgerjesztő, de aztán helyrehozta, és ő nyerte meg a bulit (egy ilyen alkalom volt Riu nevezetű versenyző is, róla még lesz szó). 

2) az előzőből következik: saját pengével (életünkkel) foglalkozzunk, ne a másikét nézegessük

Ezt legaranyosabban egy manóképű srác, Holden, fogalmazta meg a Tabar-sisbar részben, amikor azt mondta:

I am not Daniel, I am Holden 
(Nem Daniel vagyok, hanem Holden)

Utalva ezzel arra, hogy bár Daniel pengéje nagyon szép, de ő a sajátján dolgozik. Soha nem lehet tudni, hogy a jól kinéző penge, jól meg van-e edzve, túl fogja-e élni a próbát, mert ugye nem a szépség számít, hanem, hogy átmegy-e a teszteken. Erre az egyik legnagyobb példa a clagmore penge volt, amikor az első versenyzőnek a próba alatt úgy elferdült a pengéje, hogy max sarlónak lehetett volna használni, már le is mondott arról, hogy ebből bármi is lesz. Amikor a próba alatt a másik versenyző pengéje kettétört. Így a ferde penge nyert. Soha ne adjuk fel!

3) Néha bukni kell, hogy előre lépjünk. 

Ez a vesztesek mondata, de akkor is megszívlelendő. Sokan mondják a végén, hogy sokat tanultak magukról és a munkaszervezésről a versenyből, és szerintem ez így is lehet. Mivel 3 óra van a penge és 3 óra a markolat elkészítésére, így nagyon észnél kell lenni, és jó döntéseket kell tudni hozni. Például azt, ami a következő pont:

4) Alkalmanként menet közben el kell engedni a pengét (dolgokat)

Ilyen eset volt a már korábban említett Holden pengéje is, amikor 1 óra után látszott, hogy nem lesz jó a penge, kockáztatott, és elkezdte újból. Tovább is jutott a második fordulóba. Nem lehetett könnyű döntés, de valamerre el kellett indulnia, és úgy tűnt akkor az a biztosabb út. Nem mindig nyerő ez, de ilyenkor kell egy kis bölcsesség ennek meglépésére. 

5) Ne bonyolítsuk túl!

Sokszor történik az, hogy menők akarnak lenni, és elkezdenek damaszkuszi pengét csinál x száz rétegűt, vagy valami speckó technikával akarnak vagánykodni. Legtöbbször ez a hiba, mert annyira elmerülnek benne, hogy a lényegre nem jut idő. Kedvenc példám ebből Riu, aki egy viking harci fejszét kovácsolt otthon. A kohója egy lábas volt először (komolyan mondom egy lábas...), ami kicsinek bizonyult, így egy parabola antennával egészítette ki. Így készítette el a fegyvert, ami aztán nyerő is lett. 

Szóval érdemes szerintem nézni a sorozatot, egyrészt mert sokat lehet belőle tanulni, és nemcsak a kovács mesterségről, hanem az életről is, másrészt pedig, ahogyan Másikunk szokta mondani, olyan arcok vannak benne, mint a Jedi kocsmában. Tényleg elképesztő arcok. 

A múlt héten megtudtam...

Véleményem a múlt hétről

Ennek  a bejegyzésnek a megírására 2017. szeptember 4-e óta készülök, először a Fidesz kötcsei akcióiról a véleményemet szerettem volna röviden megírni, de aztán minden nap történt valami, ami hozzáadott egy véleményt (nem nevezném értéknek, mert nem tartom annak). A múlt csütörtökön még a FB-ra is kiírtam, hogy jövünk véleménnyel másnap, de egyszerűen nem tudtam megírni. 

Ezután a rövid kvázi magyarázkodás után a következőkről szeretnék értekezni:

- Rogán "ne hagyjál már itt" Tóni szerint - ahogyan ezt korábban már Kövér László is belengette- most ősszel utcai zavargásoktól kell tartani. Ezt később Kósa Lajos azzal magyarázta, hogy hát ott van Gulyás Márton, aki már a múltkor is jaj milyen borzasztó forradalmi cselekedetet hajtott végre, most meg azzal fenyegetőzik, hogy polgári engedetlenség októberben. Ezért hajlok arra a véleményre, hogy a Che Guevarás pólómon a képet lassan Gulyás Mártonéra kell majd cserélnem. Az az igazság, hogy engem nem a fiatalember festékpatronos akciója, vagy az Agóra nevezetű kezdeményezése és annak esetleges polgári engedetlensége zavar, vagy kelt bennem félelmet, hanem amikor Kövér és Rogán utcai összecsapásokat vízionál, tudva azt, hogy a házelnök már fel is fegyverkezett mindenféle földi "jóval" támadások esetére (egyébként mi a francért kellene az országházi őrségnek aknavető, mesterlövész-puska...). Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a volt holland nagykövet véleményét, miszerint az Orbán kormány ugyanazt teszi, mint a terroristák, vagyis félelmet kelt, olyan vehemenciával utasítottál vissza, hogy azt hittem Szíjjártó Hágáig szalad magyar zászlóval vért követelve. Teljesen világos, hogy amikor a kormány valamit nagyon elutasít, akkor az az igazság. Még egy gondolat ehhez: Közös Ország Mozgalom meghívta Szrgya Popovicsot, aki részt vett Szlobodan Milosevics megbuktatásában. Rogán szerint ez is bizonyíték arra, hogy itt már készülnek az összecsapásokra.

1998-ban néhány szerb fiatal felrajzolt egy fekete öklöt egy papírcetlire, majd Otpor! (Ellenállás!) nevű erőszakmentes mozgalmukkal megdöntötték Szlobodan Milosevics rezsimjét. A mozgalom egykori vezetője azóta a világot járja és tanítja az embereket a békés megmozdulások szervezésének módszereire, sőt, egy hasznos, és egyben rendkívül olvasmányos könyvet is írt a témában Útmutató a forradalomhoz: Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot címmel.

Forrás: http://kettosmerce.blog.hu/2017/09/09/a_mozgalmak_valami_fele_hajlanak_nem_valami_ellen_interju_szrgya_popoviccsal

kover.jpg

forrás: Facebook

- Aztán itt van a Soros-terv, amit szerintem többször ejtenek ki kormányközeli politikusok a szájukon, mint a saját gyermekeik neveit. Bár számomra nem teljesen világos, hogy ők mit értenek Soros-terv alatt, mert amit én tudok róla, az nem fedi azt, amilyen szövegkörnyezetben és összefüggésben ők használni szokták. Így érdemes lenne szerintem sajtóorgánumoknak vagy pártoknak kikérni, hogy osszák már meg kedves kormányon lévők, hogy mi is pontosan ez a terv, mert ezek szerint ez veszélyezteti az országot, ekkor pedig az a minimum, hogy részleteiben tájékoztatják az állampolgárokat erről. Nekem erről a tervről a következő a véleményem: van egy gazdag ember, akinek van egy elképzelése a nyílt társadalomról és annak hatékony működéséről. Mint aktív és gondolkodó ember, van az éppen adott globális vagy egy térséget érintő problémáról egy kialakult véleménye. Ami lehet bármilyen előjelű, vélemény. Nevezhetjük ezt tervnek is, de ez akkor is csak egy vélemény, mivel nincs döntéshozó szerepben. Ő ennek próbál teret nyerni, adott esetben döntéshozókat megnyerni a véleményének. DE!! a döntést mindig a döntéshozó szerepben lévő emberek hozzák meg. Ennyi szerintem a lényeg. 

- Aztán itt van Botka László, akinek programját én szégyenszemre nem is nagyon ismerem, max annyit, hogy fizessenek a gazdagok, és hogy a nyugdíjasoknak milyen jó lesz. Viszont ő szereti magát egy demokratikus ellenzéki messiás szerepkörében láttatni, csak rajta keresztül lehet sikereket elérni, csak ő adhat megoldást a bajokra. Nekem ez annyira nem szimpatikus, mert az MSZP-t nem tartom valami sokra ezen a téren. Persze, van szép múltjuk, meg kormányoztak is, meg sokan tényleg akár jó politikusok is tudnak közülük lenni, de az egész szervezet ki van fáradva, meg van öregedve, kicsit szakadt és hát izzadság-szagú. Ezért én nem is igazán értem, hogy Botka miből gondolja, hogy ők az ász. Abszolút magánvélemény, és nem is mérvadó, amit mondok, de nekem az ő karótnyelt stílusa, merevsége sem tetszik, én jobban bírom az eredeti figurákat. 

- Meg kell még emlékeznem arról az eseményről is, amikor is a TV2 Hírigazgatósága megkapta a Magyar Termék Sajtóköveti Nívódíjat: " elismerést olyan nyomtatott, vagy elektronikus médiumoknak ítélik oda, amelyek megítélésük szerint a kiírás évében sokat tettek a kiemelkedő magyar minőség kommunikációjáért". Hát ehhez tényleg csak gratulálni tudok. Sokat tettek a kiemelkedő magyar minőség kommunikációjáért... tényleg az ember itt már nem talál szavakat. 

- Legyen még szó Vonáról is, akiről úgy tűnik a Fidesz meg van győződve, hogy rájuk nézve a legveszélyesebb. Ezt onnan lehet egyszerűen lemérni, hogy a kormányközeli sajtóban nem telik el úgy nap, hogy ne jelenne meg valami cikk Vonáról valamilyen kontextusban. Eddig az abszolút győztes nálunk az origo.hu-nak egy cikke volt. Itt el lehet olvasni az erős idegzetűeknek. Röviden annyi, hogy miután Vona az egyik bejegyzésében arról értekezett, hogy néhány fideszes nyugdíjat megzavarta a lakossági fórumát, és róluk nem túl hízelgően nyilatkozott, a nyugdíjasok már az utcára sem mernek kimenni, mert félnek. Mondjuk nálunk tuti nem, mert reggel 3 nénivel mentem le a liftben, és nem tűntek úgy, mintha rettegnének, de lehet, hogy csak jól álcázták. Másikunk hívta fel a figyelmemet erre az opuszra. Olvasása közben az volt az érzésem, hogy a hatvanas évek egyik skandináv írójának egyik kissé abszurd novelláját olvasom. 

Zárásul csak egy példa az előbb említett novellára: van egy városrész, ahol mindenki kockaházban lakik, ugyanolyan autót vezet, ugyanúgy öltözködik és ugyanannyi gyermeke van. Ugyanakkor indulnak el dolgozni, és mindenki kék nyakkendőt visel. Minden szombaton partit tartanak. Egyik nap beköltözik egy új lakó, aki piros nyakkendőt hord. Elmegy a szombati partira, beszélget az emberekkel. De a közösségnek valahogy gyanús lesz a piros nyakkendő. Először csak kellemetlenül érzik magukat, majd elindul az egymás hergelése. A végén közösen megölik a piros nyakkendős lakót. 

Hát valami ilyesmi folyik itt most is.

Szerettem volna még a színvonaltalan nézetről is értekezni, de arról majd a héten egy más alkalommal, mert az maga megér egy misét. 

Jönnek a rövidítések: ETF-ek, alapok, pénz értéke

Tőzsdei alapozó 4. rész- mindenféle tudnivaló

Az előzőekben volt szó a részvényekről, kötvényekről, most egy komplexebb dologgal fogunk foglalkozni: az alapokkal. Ebben a részben szó lesz még a pénz időbeli értékéről, a kockázatok közül pedig beszélünk majd az árfolyam-kockázatról is, ami egy felvezetése lesz a következő résznek. 

Csapjunk is bele a lecsóba. Az alapok olyan eszközök, amiket profik kezelnek nagyon egyszerűen fogalmazva. Vagyis, itt az alapok esetében az ember az alapban vesz egyfajta részesedést, jegyet, ami az alapból való részesedését jelenti. Annyiban különbözik ez a részvénytől, hogy itt nem tulajdonjogot (szavazati jogot) szerez az ember, hanem egy osztalékra vonatkozó részesedési arányt. Az alapok többfélék lehetnek, van, amelyik kötvényeket tartalmaz, van, amelyik részvényeket, van, ami természeti kincseket (commodities) stb. Van, amelyik csak feltörekvő piacokkal (emerging market) foglalkozik (pl. Brazília, Kína, Oroszország, Szingapúr stb), van, amelyik nyugat-európai részvényeket forgat. Vannak aktívan menedzselt alapok, itt folyamatosan változtatják a taktikát, és vannak passzívan menedzselt alapok, amiket általában egy referencia indexhez kötnek, és csak kiegyensúlyozás miatt avatkoznak be az összetételbe.

invest-mutual-fund-e1455341049978.jpg

Forrás: The FInancial Express

Tehát sok mindenből lehet választani, érdemes a kockázatot megvizsgálni (tudom, hogy ez a mániám, de higgyétek el, ez a Szent Grál, ha ezt tudjátok kezelni, kevesebbet fogtok veszteni- mert a szemlélet nem az, hogy mennyit nyersz, hanem, hogy minél kevesebbet veszíts. Itt szerintem ez a pozitív gondolkodás, nem a nyereség-centrikusság).

Szóval, mit nézzünk meg egy alap esetében? 

- milyen távra javasolják az alapot? 1 év? 3 év? Általában az alapok jegyeit vissza lehet váltani, de ha az ajánlottnál rövidebb időszakban váltjuk vissza, akkor a jegy adott árfolyamán akár veszíthetünk is. Így érdemes olyan alapot választani, ami a befektetési céljainknak megfelelő időtávot javasol

- mennyi az adott árfolyam? Lehet, hogy pont a csúcson van, így inkább érdemesebb másik alapot keresni, hasonló időtávval és kockázattal

- milyen kockázati besorolást kapott (mérsékelt, jelentős, számottevő stb). Érdemes azt is megnézni, hogy emellé a kockázati besorolás mellé milyen hozamot hoznak, mert ugye ha valami kockázatos, akkor szeretnénk, ha magasabb hozamot érne el

- a portfolió összetétele (hány százalékban van benne részvény, kötvény, betét stb). Itt ez egy gondolat, hogy az állampapírok, betétek és kötvények a részvények mellett a kiegyensúlyozást segítik, vagyis a kockázatot hivatottak csökkenteni.

Egyéb információkat is megadnak az alapkezelők, például, hogy a portfolió értékeléséhez milyen referencia indexet (benchmarkot) használnak. Ezek általában részvényindexek (pl. S&P500 index, ami amerikai nagy tőzsdeei cégek részvényeit tartalmazza vagy MSCI World, ami kvázi a világ részvényeinek aggregált indexe), amikhez az alap teljesítményét mérik, vagyis, mit tudnak hozni ezek az indexek az adott időszakban, és ahhoz képest mit hozott az alap. Itt valójában egy várható hozamot is lehet a korábbi hozamok alapján számolni.

Aztán még meg szokták adni, hogy mekkora a szórás (dispersion vagy standard deviation), ennek van egy matematikai alapja, de röviden azt mutatja meg, hogy milyen a kockázat. Érdemes két-három kiválasztott portfoliót összehasonlítani ezek az adatok alapján, mert lehetséges, hogy kisebb szórás mellett is hasonló hozamot tudnak hozni, így kisebb kockázat mellett több ugyanannyi pénzt lehet szerezni. Itt egy példa.

Lényeges még a következő dolgokra odafigyelni: 

- mennyi az elszámolási idő, vagyis, ha be szeretnénk váltani a jegyünket, mennyi időt vesz az igénybe (általában T+3 nap, ami azt jelenti, hogy ha hétfőn jelezzük, hogy beváltjuk a jegyet, akkor a pénzhez csütörtökön jutunk hozzá)

- mekkora a kamatadó mértéke (most ez Magyarországon 15%)

- mekkora az adó mértéke

- milyen adminisztrációs költségek lesznek (számladíj, tranzakciós költségek stb), mert ezeket a hozamból le kell vonni, hiszen ezek mind költségek

Az alapok egyik típusa az ún ETF-ek (exchange-traded funds), amik egy részvényindexet képeznek le, és a tőzsdén is kereskednek velük, így ezek sokkal likvidebbek és nyomonkövethető az áruk is, hiszen naponta elérhetőek ezek az információk a tőzsdék honlapjain. A BÉT-en jelenleg az OTP-nek van egy BUX indexet követő ETF-je. 

Most egy kicsit triviálisabb, de annál fontosabb dologról: a pénz jövőértékéről. Nagyon egyszerű a koncepció: ha ma kapok 1000 forintot, az nem az az 1000 forint lenne, amit egy év múlva kapnék. Mert hát ugye ott az infláció, a kamatemelkedés stb. Szóval, amikor arról van szó, hogy mennyire éri meg egy befektetés, fontos szem előtt tartani, hogy 1-2-3 év múlva mennyit érhet majd az az 1000 forint. Na de hogyan számoljuk ezt ki? Én nem inflációval szoktam itt számolni, hanem azt nézem meg, hogy ha ugyanezt az ezrest egy kockázat nélküli, állampapírba raknám, mennyit hozna. Most  a 3 éves Prémium Magyar Államkötvény éves kamata 3,55%, így ha 3 évben gondolkodom, akkor elvárom, hogy a hozam ennél nagyobb legyen évente, vagyis a 3. év végén 1110 forinthoz jussak (vagyis veszem az 1000 forintomat, az éves kamatot, ami r lesz, és a 3 évet (t): összeg(1+r)^t azaz 1000(1+0,0355)^3=1110,325 kerekítve 1110 forint, vagyis ennél többet várok a harmadik évben). Fontos azért, hogy ebből is le kell venni a kamatadó mértékét, mert azt be kell fizetni az államnak. Így a korrigált adózás utáni kamat összege a következő lesz: r(t)=r(x)*(1-t), ahol a t az adó mértéke, vagyis: 0,0355*0,85=0,03 lesz a nettó kamat. Így évente nettó 3%-nál többet hozó 3 éves kockázatos befektetéseket már megéri meggondolni. Ez alatti hozam esetén érdemesebb államkötvénybe tenni a pénzt, mert az kockázatmentes.

mutualfundplant-ktxf--621x414_livemint.jpg

forrás: livemint.com

Aztán akartam még szólni az árfolyam-kockázatról, ami akkor fog minket érinteni, ha nem forintban fektetünk be, de forintban szeretnénk elkölteni a pénzünket (vagy más valutában). Ilyenkor nem elég a hozamot megvizsgálni, hanem érdemes az árfolyam-változást is figyelembe venni. Például: veszek egy 1000 Eurós valamilyen német alapot, amiért én ma kb 306,000 forintot fogok fizetni. Tegyük fel, hogy az alap hoz egy év alatt 5%-ot, vagyis jövő ilyenkor én megkapom a 1050 eurómat, amit át szeretnék váltani forintra. Erős a forint, ezért az árfolyam legyen most csak a példa kedvéért 290 forint. vagyis az 1050 eurómért 304,500 forintot fogok kapni. Így bár papíron kerestem 50 eurót, de valójában a forint erősödése miatt ez számszerűen nem mutatkozik meg (persze elképzelhető, hogy a vásárló-értéke a forintnak jobb, vagyis több mindent fogok kapni a 304,500 forintomért, mint a korábbi 306,000 forintért, de ez azért nem biztos). Egy szó mint száz, ha két különböző valutában szeretnénk befektetni, az árfolyam-kockázatot mindenképpen tartsuk észben. Ennek a kezeléséről a következő részben fogunk szót ejteni, amikor majd a származtatott eszközökről beszélünk.

20160915_115713_20160713-cvrstry-480px.png

Forrás: Value Research

És még egy dolog kikívánkozik belőlem itt az utóbbi napok eseményeit követve: én nem vagyok kibékülve a Budapesti Értéktőzsdével. Egyrészt ahogyan azt korábban írtam, van 3-4 nagy részvény, aminek a forgalma naponta elég jelentős, ők viszik a bulit a hátukon. És vannak a kevésbé likvid kisrészvények, ahol én most egy olyan folyamatot látok, amit veszélyesnek és károsnak tartok. 

Konkrétan arról van szó, hogy a magyar Zuckerberg éppen a tőzsdei cégeket vásárolja fel. Ilyen volt  az Opimus, amiben a Konzum szerzett tulajdonrészt. Akkor is lehetett látni, hogy valami készül, mert eléggé megugrott a vételi időpont előtt az egyébként kvázi filléres részvények értéke. Amikor pár hete elkezdték mozgatni az Appeninn részvényeit, lehetett érezni, hogy valami várható. Nekem ez annyira nem tetszik, mert ez a spekulációnak jó, de hosszútávú befektetést annyira nem fogja támogatni. Vagyis azért lehet érdemes ilyen részvényeket venni, hogy az ember 1-3 hónap múlva jó haszonnal eladja. Persze kell ilyen is egy tőzsdére, értem én, csak a bajom az, hogy egy érdekcsoporthoz nagy rész kerül, ami tartósan nagy bukási kockázatot hordoz magában, ugyanis, ha egy dominó eldől, akkor valójában az egész sor dőlni fog. Szóval akár hívhatjuk lufinak is ezeket. Komolytalanná teheti a tőzsde ázsióját, különösen, ha ezek az események jellemzővé válnak. Kicsi a tőzsde, szerintem ilyet azért mindig nem engedhet meg magának (már az Update sztori is cinkes volt...)

Legyünk észnél, tudjuk, hogy mit miért teszünk, ismerjük meg azt, amibe pénzt szeretnénk befektetni.

süti beállítások módosítása