Előzőekben már elkezdtem egy szcenárió-elemzést arról, hogy merre is tart Magyarország, milyen lehetséges kifutása lehet a mostani állapotoknak. Korábbi részben Zimbabweval ismerkedtünk meg. Volt hozzászólás, hogy remélhetően a következő közelebb lesz minden szempontból, de az az igazság, hogy nem is olyan távoli a zimbabwei szcenáriós sem, mint elsőre annak tűnhet.

De most nem afrikai, hanem egy ázsiai példával fogjuk illusztrálni a 2. szcenáriót. Emlékeztetésképpen, idézem a négy, általam lehetségesnek tartott lehetőséget:

1. szcenárió – rezsim marad, trend marad (valószínűség 35%)

(a közvélemény-kutatások és a jelenleg törvényhozás alapján a legvalószínűbb)- ez volt Zimbabwe

1. szcenárió- rezsim marad, trend változik (valószínűség 25% ezt most 10%-ra változtatnám) ez lesz most Szigapúr
2. szcenárió- rezsim megy, trend marad (valószínűség 30%- változtatás után)
3. szcenárió- rezsim megy, trend megy és az új kezdeményezés fejlődést mutat (25%- változtatás után)

Egy megjegyzés: a trendváltozás minden esetben pozitív irányú elváltozást jelent, mert véleményem szerint a jelenlegi trend igencsak negatív irányba tart, így ennek változása pozitív irányú.

Egy kicsit a választásaimról: talán logikusabb példák lehetnének Oroszország vagy Törökország példaként Zimbabwe helyett, de ezeknek az országoknak a geopolitikai és gazdasági tere és adott esetben ereje jelentősen különbözik Magyarországétól. Ezért, amikor a szcenáriókhoz országokat kerestem, először is intuitív módon jutottam el lehetséges példákhoz, majd azok közül olyanokat válogattam ki, amik Magyarországhoz hasonló körülmények (emberi erőforrás, természeti erőforrás, földrajzi helyzet, esetleg történelmi hasonlóság, gazdaság, világpolitikai erő) vannak vagy voltak a múltban. Emiatt a dél-amerikai országokat alapból kizártam, mert ott egy teljesen más struktúra és történelem volt, mint amivel mi adott esetben rendelkezünk. Az igaz, hogy ezek az országok is mutathatnak hasonlóságot, de nekem nagyon részleges egyezés nem volt elegendő.

Nézzük a 2. szcenáriót:

Rezsim marad, trend változik pozitív irányba:

• az országot hozzáértő, adott területen adekvát tudással rendelkező egyének vezetik
• autokrata vezetési stílus megmarad, de nem egy szűk baráti kör boldogulását, hanem a népesség előrejutását segítik
• az állam az emberi erőforrásba befektet, vagyis rengeteget költ az oktatásra és az egészségügyre
• a gazdasági célokat a világgazdasági, hosszú távú trendek alapján dolgozzák ki, és ennek alapján alakítják ki az oktatás, aminek köszönhetően a képzett munkaerő értékké válik, amit meg is tudnak fizetni
• alacsony munkanélküliség mellett úgy tudják a gazdaságot pörgetni, hogy az adók is alacsonyan maradnak, viszont a megtakarítási kamatok magasak, így ösztönözve a lakosságot arra, hogy hosszú távú megtakarításokkal öngondoskodóvá váljanak
• a gazdaság diverzifikált, vagyis több, egymástól akár külön is működő szektor a gazdaság motorja. Ennek köszönhetően egy szektorban megjelenő válság nem roppantja meg a gazdaságot
• nincs korrupció
• nincs szabad sajtó, és a politikai véleménynyilvánítás is korlátozott
• szigorú szabályok vannak azokra nézve, akik a törvényeket megsértik, de a törvényeket nem egy szűk érdekkörre szabják
• az állam gondoskodik a szükséget szenvedőkről, hogy fel tudjanak zárkózni a középosztályhoz

Példa: Szingapúr

Egy kis történelemmel kezdjük: Szingapúr jelenlegi formájában 1965-től létezik. Korábban Brit koronabirtok volt, majd 1963-ban több más koronabirtokkal együtt megalapították Malajziát, de gazdasági és politikai különbségek miatt végül 1965-ben elhagyta Szingapúr a közösséget, és önálló állammá vált. 1959-ben voltak először választások, akkor Li Kuang-jao nyert a PAP (People’s Action Party) színeiben, akik azóta is folyamatosan nyerik a választásokat, bár van „ellenzék”, de elhanyagolható beleszólási joguk van a folyamatokba.

Forrás: Time Magazine

Szóval 1965-ban dobbantottak a maláj közösségből, ott volt az ország egy kis szigeten, aminek ugyan volt egy tuti kikötője, de se nyersanyag, se emberi erőforrás nem volt valójában. Ekkor a lakosság fele analfabéta volt, a munkanélküliség 14% volt és az ez főre eső GDP a béka feneke alatt. Li Kuang-jao felállított egy Gazdasági Fejlesztési Bizottságot, aminek a feladata az volt, hogy Szingapúrt kihozzák ebből a nyomorból és világviszonylatban is jelentős országgá tegyék. Hasonló bizottság nálunk is van…

A miniszterelnökre, Li Kuango-jaora jellemző volt, hogy csak a legjobbakkal dolgozott, a tudást, szakértelmet nagyra becsülte, bár ő is a családját ültette pozíciókba, de csak miután nyugati egyetemeken kiképezte őket, és az adott területen tényleg jelentős tudásra tettek szert.

Ennek a bizottságnak köszönhetően Szingapúr a külföldi tőkének szimpatikus lett, köszönhetően a képzett munkaerőnek, az adókörnyezetnek, a törvényi kiszámíthatóságnak és a zéró korrupciónak. Így az életszínvonal jelentősen nőtt, az 1980-as években a lakosság több mint fele a középosztályba tartozott.

1965 és 1995 között a növekedési ráta átlag 6% volt évente, ami figyelembe véve a környezetet, elég jelentősnek mondható.

Az állam különböző cégeket alapított, amiben az állami vagyon kezelik. Ezek a cégek a GDP egynegyedét adják jelenleg. Fontos, hogy ezek a cégek piaci alapon működnek, vagyis az állam nem segíti ki őket, nem dotálja, hanem a cégeknek a belföldi vagy külföldi piacokon kell eredmény elérni. Így is növelve az állami vagyont.

Akkor nézzük egy-két információt, hogy milyen is Szingapúr gazdasága:

• globális kereskedelmi, pénzügyi és szállítmányozási centrum
• második legversenyképesebb ország a világon
• Szingapúrban a legkönnyebb üzletet kötni az Ease of Doing Business Index szerint
• minden hatodik háztartás USD milliomos (nem számítva ebbe az ingatlant és a luxuscikkeket)
• nincs minimálbér, mert ezt a versenyképesség csökkentéseként értékelik
• sok az állami támogatás például ingyen fitnesz bérlet, a gyermekszületést is nagyon támogatják
• a gazdaság jelentősen épít a szállítmányozásra, amit úgy is kihasználnak, hogy nyersanyagot vásárolnak külföldről (nyersolajat stb), és feldolgozva továbbértékesítik, finomított kőolaj, integrált áramkörök, számítógépek, vegyipari termékek formájában. Ezzel sikeresen kihasználták a kikötőben rejlő lehetőséget, és megoldották a nyersanyag-szegénységből eredő problémákat is
• a gazdaság nagyon jól tud reagálni a világpiaci változásokra, nagy szerepet kap a folyamatos innováció is.

Forrás:http://www.aecom.com/sg/ 

Én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy az autokrata rezsimben éljek, de amennyiben ez a közjót tudja szolgálni, még akár el is tudnám fogadni. Persze Szingapúr sem fenékig tejfel, annak ellenére, hogy az infrastruktúra fejlett, hogy az utakon elkerüljék a dugókat és a légszennyezést, autója csak az igazán gazdagoknak van, ugyanis az autó árának másfélszeresét (!!!) kell adóként befizetni vásárláskor, valamint még külön pénzért engedély kell az úthasználatra szerezni. Emiatt elég kevés embernek van autója, de a tömegközlekedés nagyon fejlett, így ez különösebb gondot nem jelent a lakosságnak.

Szingapúr tehát elég erősen támogatja az innovációt, a vállalkozásokat és folyamatosan újraképzi a munkaerőt, hogy a kihívásoknak eleget tudjon tenni.

Bár lehetőségünk meglenne erre az útra is, de csak hogy egy tegnapi eseményre is reagálja Tusványoson, kevés esélyt látok már erre. Kicsit off-topic-nak tűnhet, de mégis valahol kapcsolódik: zárásként egy kis véleményt ide a végére betűznék.

Nekem korábban 2013. március 1-je volt a „gyásznap”, amikor Matolcsy lett a jegybankelnök. Az én hobbim a központi bank (talán már mondtam) és az árnyékbanki rendszer (majd egyszer kifejtem, hogy ez adott esetben miért is egy). Így mondjuk úgy, hogy valami fogalmam van arról, hogy is működik a jegybank, a monetáris politika. Véleményem az, hogy ide csak olyan embert lett volna szabad rakni, aki korábban már jegybankban vagy bankban dolgozott, mert ez egy olyan speciális terület, amit nem lehet egy hét alatt megérteni. Így amikor a fent nevezett úriembert nevezték ki jegybankelnöknek, teljesen kétségbe is estem.

Aztán az utóbbi időben többször sikerült az „emberminiszter” gondolataival találkoznom, így Matolcsy mellett egy újabb kedvencet szereztem magamnak a kormányban. A tegnapi tusványosi (én nem tudom ott mi mehet, de hogy komoly tudatmódosító, amit lehet, hogy fel kellene venni a tiltólistára, azt tuti biztos) performansza után még ma reggel is rosszul vagyok. Egyszerűen nem is akarom ide leírni azokat a borzalmakat, amiket sikerült megint kiejtenie a száján. Tényleg javasolnám neki egyrészt a Biblia tanulmányozását, és az Amerikai Historia X film megtekintését.

Szóval ilyen szakember gárdával a kormányban Szingapúr, mint lehetséges szcenárió elég messze van, de hátha valami csoda történik.

Források: 

 http://www.doingbusiness.org/rankings

http://www.worldbank.org/