Az utóbbi napokban sok minden foglalkoztatott. Itt volt hétvégén a Pride, aztán itt vannak ezek a csodálatos plakátok, amikről már írtunk, Balog Zoltán "emberminiszter" (ettől a kifejezéstől komolyan kiráz a hideg) fantasztikus érzékenysége az álhírek iránt, aztán Soros díszpolgártalanítása.

Én most ezt mind egy szempontból fogom vizsgálni, és elmondani a meglátásaimat: hívő keresztényiből. A teljesen tisztánlátás végett számomra a hívő keresztény a következőt jelenti: a) hiszek Jézus Krisztus megváltásában, ami azzal is jár, hogy bűneink megbocsátottak b) a legfontosabb törvény a szeretet (szeresd felebarátodat, mint önmagadat), amiből fakad az, hogy nem ítélkezik az ember, mert ki ő, hogy másoknak a bűneit el- vagy megítélje. 

Forrás: Awesome Owls (Facebook)- kb ilyen fejem van most 

Szóval ebből a szempontból számomra elég furcsa volt, de mindenképpen üdvözlendő, amikor a volt KDNP-s kiállt és saját bevallása szerint a komfortzónáját átlépve elment a Pride-ra. Furcsa azért, mert - lásd fenti felsorolás- nem értem, hogy mi lenne a baj a homokosokkal vagy a transzneműekkel. Ők ugyanolyan emberek, mint én. Emiatt - bár teljesen értem, hogy a Pride-nak mi a lényege- mégis számomra felesleges, mert számomra hívő keresztényként őket Isten ugyanannyira szereti, mint engem, hiszen ők ugyanúgy a gyermekei. Így magam nem szoktak különbséget tenni emberek között azok szexuális irányultsága miatt (más miatt sem nagyon...). Az én komfortzónámon ez valószínűleg belül van. Annak örülök, hogy a volt KDNP-s is felismerte, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, remélem minél többen lesznek majd így, és akkor egyszer eljutunk odáig, hogy a Pride a szeretetről fog szólni, nem arról, hogy ki buzi és ki nem. Tudom, hogy a társadalom- különösen a magyar- nem elfogadó, én ezt annak tulajdonítom, hogy az emberek frusztráltak, ki van a társadalom fáradva, és ezen az a gyűlöletkampány sem segít, amit a nagy harcok közepette a kormányunk tol. 

A harccal az a baj, hogy abba az ember elfárad. Ha mindig háborúzni kell, az a társadalmat kifárasztja, elnehezíti, fásulttá teszi. Persze azt is tudom, hogy az elfáradt embert könnyebben lehet bármire rávenni, könnyebben enged (erre a Bibliából Sámson példája jó, akit Delila addig-addig piszkált (mondanom sem kell, hogy pénzért), amíg végül belefáradt, és elmondta, hogy miben rejlik az ereje).

És itt jutottunk el drága "emberminiszterünk" mondásaihoz a héten. Balog úr mostanában az álhír szóval kötött közelebbi barátságot, és minden, ami az EMMI működésével kapcsolatban felmerül, az álhír. Miniszterünk, annak ellenére, hogy teológiát végzett, nem bővelkedik együttérzésben. Ennek tanújelét többször is adta már, kezdve a Veronai buszbalesetkor kimondott "valóban tűzkeresztség volt" mondatával, vagy a mentős reggelikor jópofaságból elengedett viccéből (nem járnak olyan drága helyre reggelizni a mentősök). A mostani két álhír ugye arra vonatkozott, hogy egy pici koraszülött baba sajnos kórházi fertőzésben meghalt a Honvéd kórházban, a másik pedig, hogy a Kardiológiai Intézetből nyitott mellkassal cipelik CT-re egy másik kórházba a betegeket. Komolyan át tudom élni annak a családnak a fájdalmát, aki ezeket a körülményeket és eseteket elszenvedi, majd utána azt hallja a felelős minisztertől, hogy ezek álhírek. Balog Zoltánnak némi érzékenyítő kurzus (EQ növelés) elférne az életében emberminiszterként. Fontos szabálynak tartom, hogy különösen fontos pozícióban nem kell mindent kimondani, ami az eszünkbe jut. Értem én, hogy nem lehet a NER rendszerében, hogy valami ne jól működjön, de mégis jó lenne inkább a megoldáson dolgozni, mint azon, hogy arról győzködjenek, hogy ezek álhírek. 

Az utolsó dolog, amiről még ebben a posztban akartam írni, az Soros díszpolgártalanítása (még a szó is röhejes). Már én magam unom, hogy állandóan Sorossal kell foglalkozni, és állandóan védeni kell, de hát nem tudok emellett szó nélkül elmenni. Különösen azért, mert megint ifjú kereszténydemokraták (vagy kik) terjesztették be ezt a bődületes ötletet a budapesti közgyűlésnek. Az ok az, hogy az ne legyen díszpolgár, aki Magyarországnak kárt okoz. Személy szerint nem érzem Soros károkozását az országban, viszont másét annál inkább. Ezzel kapcsolatban nem akarom vég nélkül sorolni az előbb említett amerikai zsidó spekuláns úriember (na ezzel aztán mindent elmondtam róla, mi?) érdemeit, csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. 2010-ben történt Magyarországon egy szörnyű tragédia, amikor a vörösiszap elöntötte Kolontárt és környékét. Ekkor több település is teljesen összeomlott (emberekről nem is beszélve). A fent nevezett egyén nem átallott 1 millió dollár segélyt adni arra, hogy az emberek házait újraépítsék. Így tettek mások is, és egészen szép összeg- ha jól emlékszem úgy 2 milliárd forint- össze is jött. Ezt a kormány einstandolta is úgy ahogy volt, hogy a középületeket és a közösségi dolgokat (ami ugye inkább az ő dolguk lenne) helyrehozza. Most, mikor látszott, hogy a MAL nem fog senkit kártalanítani, nyitottak egy 70 (!) millió forintos keretet a kártalanításra.

Kérdem én, hogy ki okoz(ott) itt kárt?