Napok óta füstölgök magamban, és egyre dühösebb leszek. Amiről most fogok írni, ahhoz nekem szakmai tudásom nincs, de cselekvőképes, közügyektől nem eltiltott és 18 éven felüli vagyok, vagyis választópolgár. Nem vagyok politikai elemző (csak gazdasági elemző), de az összefüggéseket és a jósolható kimenetelt látom. Azt is egyszerűen ki tudom matematikai alapon számolni, hogy ha nincs az ellenzéki oldalon összefogás, vagy csak a demokratikus ellenzéki oldalon, akkor minden marad úgy, ahogyan most van.

És ha minden marad úgy, ahogyan most van, akkor csak lefelé megyünk majd egy lejtőn, amit úgy állítanak nekünk be, hogy egy "világcsoda". Biztos is az, mert ritka ország az, ahol ilyen rövid idő alatt ennyi kárt tudott kormányzat okozni. Amitől én kikészültem az utóbbi napokban az az LMP kicsinyes, nevetséges és értelmetlen visszakozása az október 23-i közös ünnepléstől. Ez az aktus maga nem egy nagy dolog, felállsz színpadra egy állami ünnepen és mondasz egy beszédet, amilyet akarsz. Arra hivatkozni, hogy ez egy történelmi megemlékezés? Hát mikor lehetne egységet mutatni, ha nem egy olyan ünnepen, amikor arról emlékezünk, hogy az akkori emberek fellázadtak az elnyomás ellen??? Ezen egyébként nem is akadnék fenn, nem is foglalkoznék vele. DE most 2017 van, fél év múlva választás, szeretnék valami jövőképet kapni, hogy miért ne hagyjam itt végleg az országot. 

Konkrétan magasan teszek minden trendi-fenszi-szexi kormány programra, a Momentum ingyenes felsőoktatási első évére meg a 25% áfára stb, mert mindez csak parasztvakítás. Szimplán azért, mert senki nem tudja felmérni, hogy a jelenleg kormány lelépése után mi marad a kasszában, az országban és a bürokráciában. Nagy összeget tennék rá, hogy minimum mamut csontvázak esnének ki a szekrényből, és kisebb gondjuk is nagyobb lenne annál az éppen kormányzó pártnak, hogy a felsőoktatás első évét ingyenessé tegyék. 

Én egy olyan programot tudok támogatni, ami arról szól: a) hogyan váltjuk le az Orbán kormányt, b) utána hogyan hozzuk helyre az országot. Most szerintem ez számít, és semmi más.

Forrás: artofmanliness.com

Tegnap olvastam egy bejegyzést az Indexen arról, hogy Ron Werbert ki finanszírozza az LMP-nek. Az író szerint Ungár Péter, és ez szerinte tiltott pártfinanszírozás (szerintem nem feltétlenül az), ugyanis az LMP közlés szerint Werber úr nekik pro bono (vagyis csak úgy ingyen) dolgozik. Mondjuk ezt nehezen hiszem el. Ha már arra kellene tippelni, hogy ki fizeti, látva ezt a cirkuszt, tuti a Fideszre tippelnék, mert ha ilyen tanácsokat ad, akkor másnak nem állna érdekében.

Azt is látom, hogy Szél Bernadettbe rengeteg felkészülést, pénzt és időt ölhettek, látom a mozdulatain, a beszédén, a megjelenésén. Most megmondom, hogy ezért felesleges volt. Számomra az, aki egy ilyen fontos stratégiai döntést nem tud helyesen meghozni, az max miniszternek elmegy, de semmiképpen nem miniszterelnöknek. Ez egy történelmi pillanat, itt ennek a fontosságát fel kell ismerni. Ha valaki erre nem képes, akkor sajnos hogyan tudná az ország érdekeit képviselni a világ színpadán, ahol sokkal komolyabb dolgok vannak. Hányszor esett meg a történelem során, hogy nem lehetett finnyáskodni? Ajánlom mindenki figyelmébe Kissinger Diplomácia könyvét, ami szinte csak erről szól. 

Na, de mielőtt még név szerint szólítanám a felelősöket, szeretnék megosztani egy kísérletet, amit Robert Thaler, aki most kapta meg a közgazdasági Nobel emlékdíjat, Daniel Kahnemannal (2002-ben kapott Nobel emlékdíjat) és Jack Knetsch-csel 1986-ban végzett, amikor a nagylelkűséget és a méltányosságot tanulmányozták. Ezt a kísérletet diktátor játéknak nevezték el. A lényeg nagyon egyszerű: a résztvevőket arra kérték, hogy egy 20 dolláros felajánlást osszanak el maguk és egy véletlenszerűen kiválasztott személy között. Két lehetséges opció volt:

a) felesben osztozunk, vagyis mindenki kap 10 dollárt

b) én megtartok magamnak 18 dollárt, így a másik kap 2 dollárt

A második részben egy résztvevőhöz véletlenszerűen kiválasztottak még két résztvevőt. Amennyiben a két választott résztvevő különböző döntést hozott az előző részben, akkor az első résztvevőnek a következő két lehetőség közül kellett választania:

a) 5 dollárt kap ő, 5 dollárt az a résztvevő, aki az előző részben egyenlő arányban osztozott, és semmit az a résztvevő, aki 18 dollárt tartott meg az előző szakaszban

b) 6 dollárt kap, semmit az a  résztvevő, aki az előző részben egyenlő arányban osztozott, és 6 dollárt a résztvevő, aki 18 dollárt tartott meg az előző szakaszban.

Jelenleg az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és az Együtt 18 dollárt és 6 dollárt tart meg.

Kedves Szél Bernadett és Hadházy Ákos!

Nekem, mint választópolgárnak fontos lett volna látni, hogy azon a színpadon ott van mindenki, mert reményt adott volna. Önök azok, akik ezt a reményt elvették tőlem. Önök történelmi felelőssége, ha ez a kormány marad! Azt mondják, egy konkrét ügy mentén hajlandóak együttműködni. Kérdem én, a kormányváltás nem egy konkrét ügy?

És vonatkozik ez a felelősség Juhász Péterre, Fekete-Győr Andrásra, Szabó Tímeára és Karácsony Gergelyre is. Sajnálom, hogy ezt nekem így le kell írnom, de most én azt látom, hogy ezek az emberek teszi lehetővé azt, hogy a kormánypárt megmaradjon pozícióban és ne legyen változás.

Tényleg nagyon sajnálom!

A történelem alakításához hozzáértés szükséges (it takes skill to make history)