Ezen a héten nagyon sok dolog foglalkoztatott mind a személyes, mind pedig az ország szempontjából. A személyes dolgok személyesek, így azt nagy nyilvánosság előtt azért nem fogom kitárgyalni, de egy része metszetet alkotott azzal, amiről az ország kapcsán gondolkodtam.
Tarthattok szentimentálisnak, vallásosnak (azzal vitatkoznék, de jogod lehet a véleményhez), amikor arról fogok beszélni, hogy a szeretet a legfontosabb. Ez a gyűlölet, ami most az alaphang a társadalomban, egy rákos daganat, ami áttétek révén tönkretesz családokat, generációkat, és nemzeteket is. Értem én, hogy ez egy nagyon erős és az ember valójából fakadóan könnyen mozgósítható érzés, de a károkat, amiket okoz, nagyon nehezen lehet helyre hozni.
Most idézem itt Pál Apostolt, hogy milyen a szeretet, és kérek mindenkit, aki ezt olvassa, hogy csak egy kicsit gondolkodjon el ezen (ha már Húsvét van...):
2 Korinthus 13: 1-7
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.
2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A tűréssel kapcsolatban lépnék tovább, és fordítanám a személyes gondolatokat közösségivé.
A héten nagyon sok dolog foglalkoztatott, ahogyan ezt az elején írtam is, ilyenek voltak a versenyképességi tanács ajánlásai (tudom, hogy ennél voltak sokkal fontosabbak is, de higgyétek el, ez is fontos), az ominózus Gulyás Márton-Varga Gergő ítélet (ami egy szégyen), és az, hogy merre tartunk úgy alles zusammen, mint ország.
Most az utolsó felvetéssel szeretnék foglalkozni, ígérem röviden. Szóval, amit most látok, az nekem nem tetszik. Az ország nemcsak gazdaságilag, hanem jogállamilag és erkölcsileg is olyan vágányon fut, ami egy szakadék felé vezet, és nem a hegyre fel.
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter április 13-i ATV Egyenes beszédben azt mondta, hogy most az ország gazdaságilag egy kegyelmi állapotban van. Vagyis annyi forrás jön Magyarországra, hogy ahhoz, hogy a gazdaság bajban legyen igencsak dilettánsnak kellene lenni.
Nekem ez azt jelenti, hogy ha most, a bő esztendőkben le tudnánk/tudtuk volna fektetni azokat a termelő egységeket és infrastruktúrákat, amik ezekből a forrásokból létre tudtak volna jönni, akkor a szűk esztendőkben sem kellene aggódnunk. De ez sajnos nem így van. A források nincsenek jól elosztva, a beruházások nem termelők, mert a stadionok nem fognak hozzáadott értéket termelni, ami a versenyképességet növelné, a gyűlöletbeszéd nem termelő egység, a kormánypropaganda nem csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenséget, vagyis ettől Mari néninek Hajdú-Biharban nem lesz betevője.
És még sorolhatnám. Most a legfontosabb cél az lenne, hogy erről a pályáról vissza kellene téríteni Magyarországot egy olyan pályára, ahol van értelmes, működőképes, együtt elérhető, szép jövő. Így ez csak a romlásba fog vezetni. Ha állandóan hadakozunk, akkor csak az energiák mennek el, de semmi nem épül.
Most nagyon sötétnek látom azt a világot, amit ránk vár a következő évtizedekben, ha ezen most nem változtatunk. Együtt, közösen! Mindenki azzal részt véve a folyamatban, amivel tud. Már az is elég, ha nem gyűlölködsz, ha nem fogadod be a propagandát, ha kritikusan állsz ahhoz, amit hallasz, és elmész szavazni, amikor kell. Persze tovább lehet lépni, aktív szerepet vállalni stb.
Forrás: Facebook (Tobymac) [Fordítás: igen, talán úgy érzed, hogy nincs meg a megfelelő képzettséged, végzettséged, tehetséged vagy nem vagy rá alkalmas. Mégis, ezek azok a tulajdonságok, amikkel Isten csodát tud tenni]
Itt most egy történelmi pillanatban vagyunk, egy sorsfordító időben. Ha most tudunk jól dönteni, akkor megváltoztathatjuk a történelmünket. ( Szerintem ez egy Markov folyamat: nincs jelentősége a múltunknak abban, hogy a következő állapotunk milyen lesz)
Tudom, hogy ezek nagy szavak, de tényleg, teljes szívemből érzem, hogy most ilyen időt élünk.
Vegye ki mindenki a részét ebből, és minden nagyon jó lesz. Én hiszek ebben!
Kellemes húsvéti ünnepeket!
