A növekedésről- természeti erőforrások

Gondolatok a gazdaságról 3.rész

2017. április 26. - Blaschke Corporation

A természeti erőforrások mondhatni a leginkább adottak. Egy ország egy bizonyos földrajzi területen terül el, ami nagyban meghatározza a természeti erőforrásait- és ezeken belül adott esetben az ország hosszú távú növekedését és versenyképességét (amennyiben a gazdaságot nagyrészt erre az erőforrásra építik).

Vegyük, például mondjuk az Egyesült Államokat. Az ország nagy kiterjedésű, van benne sivatag és északi sarkkör is, vannak hegyek, de vannak síkságok is. És a természeti kincsei is nagyon meghatározóak: energiahordozók (emlékszünk még Jockey-ra a Dallasból- soha nem értettem, hogy Samantha – aki az amerikai verzióban Sue Ellen volt- miért hord szőrmebundát, amikor reggel még a teraszon kávéztak egy szál ingben), termőföld, nemes-és színesfémek, de van minden más is. Mondhatni jól ellátott. Bár az évszázadok során sok ezek közül megcsappant a nagy kitermelés miatt- most már nehezen mosnánk aranyat a Vad Nyugaton-, de más is a technológiai igény, mint akkor volt. Az 1860-as évektől az Egyesült Államok azért is tudott annyit fejlődni, mert nagyon jók voltak a természeti adottságai is (meg az emberi erőforrást is ’jól kihasználták’, de ez most nem téma).

Most már más szelek járnak, persze volt egy olajválság is, és még a Közel Keletről mindig olcsóbban be lehet szerezni az olajat, mint a hazait, de ez akkor is egy természeti érték.
Persze nem csak ez lehet természeti érték, hanem az élővilág is, az erdők és a táj maga, hiszen nézzük meg mondjuk Mauritiust, ahová nem az energiahordozók miatt megy az ember, hanem a hangulatért.

Itt azért kikívánkozik belőlem az is, hogy a természeti erőforrásokat persze ki is lehet meríteni. Erre is egy amerikai példát hoznék, hogy még az 1800-as évek elején Észak-Amerikában több tízmillió bölény vándorolt hatalmas csordákban (Cooper könyveit érdemes elolvasni), addig ebből az állományból maradt egy évszázad múlva 5-6000 példány…

1_inci_3.jpg

Copyright: Tindigo

De nézzük egy olyan példát, ahol a gazdag természeti erőforrás válságba és nyomorúságba vezette az országot. Venezuela. Egy dél-amerikai olajban gazdag ország. Chávez ’áldásos’ vezetése alatt kiépítette a kommunista diktatúrán alapuló rendszerét, aminek a bőséges olaj volt az alapja. Sok mindent kaptak az emberek juttatásként az államtól, mondjuk úgy elég jól éltek. Aztán Chávez meghalt, jött helyette a buszsofőrből először külügyminiszterré, majd alelnökké, végül elnökké avanzsált Maduro és vele együtt az olajár-zuhanás. Mivel Venezuela gazdasága egyébként is elég sajátos egyvelege volt a kommunista-kapitalista félautarkiának, és mivel a legfőbb bevételi forrás értéke a nemzetközi piacon lecsökkent, sikerült Madurónak elérnie, hogy egy év alatt a bolivár 700%-os inflációt éljen meg. Most pedig zavargások vannak, bár sokan még ahhoz is éhesek, hogy tiltakozzanak…

Szóval itt egy ország, tele olajjal, ami azért egy kincs még most is, hiszen a kőolaj nemcsak energiahordozóként értékes, hanem egy csomó műanyagnak is az alapja. De egy rosszul beállított stratégia miatt az emberek éheznek, tavaly volt olyan hónap, amikor csak 1 napot dolgoztak hetente, mert nem volt áramellátás. Sőt Maduro még arról is győzködte a hölgyeket, hogy a természetesen napon szárított frizura sokkal szebb, mint a hajszárítóval belőtt J. Mondjuk nekem ez volt a csúcs.

Egy biztos: a természeti erőforrások jelenthetnek versenyelőnyt a növekedésben, de ahogyan láthatjuk, akár teljes nyomorba is dönthet. Kicsit olyan ez, mint az örökség. Örököl az ember egy csomó pénzt, abból építhet akár egy birodalmat, vagy megválthatja a világot, vagy adott esetben két év alatt egy drogos, lecsúszott alak válhat belőle. És itt jön be az emberi erőforrás. Hiszen a megfelelően képzett személy vélhetően a helyzetnek megfelelő döntést fog hozni (nem figyelembe véve az adott egyed személyiségbeli hiányosságait és adott esetben az ehhez kapcsolódó különböző pszichikai betegségeket, mániákat).

Mint minden esetben: a legtöbb dolog, adottság, képesség önmagában sem nem jó, és sem nem rossz. Attól függ, hogy ki mire és hogyan használja. És továbbmegyek: még azt is hihetjük, hogy most jól használjuk fel, és később derülhet ki, hogy a legjobb akaratunk ellenére sem teljesen pozitív az eredmény.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://incitizen.blog.hu/api/trackback/id/tr4912455577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.