A növekedésről- bevezetés

Gondolatok a gazdaságról 1. rész

2017. április 12. - Intelligent Citizen

Hát mit mondjak, szeretem a sorozatokat. A szereplők ugyanazok, de minden részben van valami konklúzió, valami eredmény. A mostani sorozatunk főszereplője (mondjuk úgy, hogy Horacio Caine-je [CSI:Miami]) Magyarország.

A mostani sorozat alapvetően a blog megalapításának a célja. Fontosnak tartjuk, hogy az intelligens polgár ismerje a körülötte zajló folyamatokat, és meg is értse, hogy mi miért történik. Csak így lehet elkerülni, vagy minimalizálni, hogy bármilyen propaganda hamis állításai gyökeret verjenek az emberek elméjében.

Sokat hallhatunk manapság a növekedésről vagy más szóval bővülésről, arról, hogy Magyarország erősödik. A propaganda szerint azért, mert nőttek a pedagógusok bérei, a minimálbér is sokkal több lett. Jól hangzik, de ez egyik sem jele a gazdasági növekedésnek, mert- ha szigorú akarok lenni- egyik sem egy piaci folyamat eredménye, hanem kormányzati beavatkozásé.

Én személy szerint -mondjuk úgy- a neoklasszikus gazdasági gondolkodás híve (túlzás ez a szó) vagyok. Eszerint – nagyon leegyszerűsítve- a piac magát szabályozza, és ha az elvárásokat racionálisan fogalmazzuk meg, akkor figyelembe vesszük a monetáris és fiskális politika jövőbeli hatásait is. (Robert Lucas a racionális elvárások elméletéért Nobel-díjat is kapott). Ez az információ azért fontos, mert a továbbiakban leírt véleményemet ez a gondolat szabályozza majd.

Saját kutatásaim, megfigyeléseim és tanulmányaim alapján a következő alaptételeket tartom fontosnak megfogalmazni a gazdaságról:

  • ugyanolyan törvények alapján működik, mint bármilyen természettudomány (pl. fizika vagy kémia), még abban is hasonló, hogy a korábban leírt törvények (a gazdaság esetében inkább modelleknek hívják ezeket), későbbiekben finomítják. Ugyanúgy, ahogyan Newton törvényeit is Einstein kiigazította.
  • míg a természettudományos törvényeket több ezer éve próbáljuk meg leírni, a gazdasági folyamatokat kb 200-300 éve, így itt elég gyerekcipőben jár a modellezés. Ennek következtében sokszor egy-egy modellt vagy gondolatot és annak hatásait csak sokkal később értünk meg. Emiatt nekem különösen a monetáris politika olyan, mint a blackjack. Vagy bejön vagy nem, de vannak modellek (pl Monte Carlo szimuláció vagy a játékelmélet), amik segítségével lehet előre „jósolni” bizonyos eredményeket.

Fontos, hogy azért ez egy tudományág, vagyis a komplett hülyeség alapból nem játszik. Példaként szoktam felhozni azt, hogy azért mert az ötödikről úgy ugrok ki az ablakon, hogy azt kiabálom, hogy nem hiszek a gravitációban, itt a Föld nevű bolygón igencsak össze fogom magam törni. Mert lehet, hogy én nem hiszek a gravitációban, de az azért még ott van…

A második alaptétel esetén egy abszolút közgazdasági dolgot szeretnék bemutatni. Hyman Minsky 1992-ben írt a pénzügyi instabilitásról, arról, hogy vannak a gazdaságban olyan pontok, amikor még a kormányzati beavatkozás sem tud segíteni, így az összeomlás elkerülhetetlen. Akkor ezt nem tartották helyesnek, konkrétan azt mondták, hogy ez nem lehet így, ilyen nincs. Aztán 2008-ban a világ megismerhette a Minsky-pillanat (Minsky moment) nevezetű gazdasági jelenséget, amikor 1 nap alatt dőlt be az amerikai gazdaság (látszólag egy nap volt, de ez is egy hosszú folyamat része volt). Azóta sokszor emlegetnek Minsky pillanatot (legutoljára a Brexit kapcsán) a gazdasági újságírók.

incirajz_1sz_1.jpg

Copyright: Tindigo 

Na, de akkor ugorjunk neki a növekedésnek. 4 -mondjuk úgy- kereke van a növekedésnek (modelltől, elmélettől függetlenül):

  • emberi erőforrás: munkaerő, oktatás, motiváció, és nagyon fontos (japán példából igazolva) a munkaerő fegyelmezettsége.
  • természeti erőforrások: föld, ásványkincsek, energiahordozók, környezet
  • tőke: gépek, gyárak, infrastruktúra
  • technológia: tudomány, mérnöki eszközök, management, vállalkozóképesség

Akkor most ízlelgessük ezeket egy kicsit. Aztán a következő részben hosszabban is megtárgyaljuk.

Jöjjön a mai rész végére egy kis zene és most kivételesen egy bibliai idézet is:

2 Timotheus 3: 1-5- Az utolsó idők ámítói

1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.

Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek;

szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók,

árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.

Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.

A bejegyzés trackback címe:

https://incitizen.blog.hu/api/trackback/id/tr1512417155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.